A pedagógusok hétfőn, január 31-én reggel 8 és 10 óra között kétórás figyelmeztető sztrájk keretében hívják fel a figyelmet a közoktatás válságos helyzetére. A sztrájk kapcsán most Kiss Judit Ágnes író, tanár nyílt levelét osztjuk meg kedves olvasóinkkkal.
Kedves Szülőtársam,
nem magunkért sztrájkolunk, hanem a gyerekedért. Ha csak a pénz érdekelne, eleve nem mentünk volna tanárnak, vagy elszegődnénk pénztárosnak valamelyik nagy céghez. Azért sztrájkolunk, mert nem látjuk biztosítva, hogy a gyereked megfelelő oktatást kap. Ez a rendszer nem jó neki. A reggel nyolctól délután négyig 45 percekre beosztott idő, a rengeteg lexikális adat, a harmincfős létszám, ami ellen már semmit nem tudunk tenni. És nem jó neki az agyonhajszolt, alulfizetett, lenézett tanár sem.
Voltál már csak azért türelmetlen a gyerekeddel, mert fáradt voltál? Fáradtak vagyunk. 26 órát kell megtartanunk egy héten. Egy nap négy óra tanítás után már fáj beszélni, és az agyunk kiürül. Egy megtartott óra 2-3 végigült órával ér fel – huszonöt évet töltöttem el diákként, nagyjából ugyanennyit tanárként, össze tudom hasonlítani. (És hol van akkor a készülés, ha jól akarjuk csinálni?)
Amikor tanítani kezdtem, 18 órát kellett megtartanunk. Azóta egy teljes munkanappal többet préseltek az időnkbe. A fizetésünk reálértéke nem nőtt, viszont már nincs cafetéria, ruhapénz, étkezési jegy, ami kezdő tanár korunkban. És semmi nem maradt a szabadságunkból. Abból a tankönyvből kell tanítanunk, amit megmondanak, és azt, amit megmondanak.
Te szeretnéd, ha a gyereked szolga lenne, aki azt csinálja szó nélkül, amit mondanak neki? Mi mással tanítanánk a szabadságra, mint példaadással? Azért is sztrájkolunk, mert meg akarjuk tanítani a gyerekednek, hogy álljon ki magáért, amikor megteheti, ne hagyja, hogy feltöröljék vele a padlót.
Kezdő tanár koromban egy diákom meglátta a fizetési igazolásomat, rajta a havi bérem összegével. Felnevetett: Tanárnő, ennél a zsebpénzem is több! Azt szeretném, ha a fizetésünk a diplomás átlagot elérné, ha az emberek megbecsülnék, amit teszünk, és a gyereked szívesen menne tanárnak. Hogy legyen, aki tanítja az unokádat. Mi magunk is többségében anyák (kisebb részben apák) vagyunk (vagy leszünk.) Szeretjük a gyerekedet, ahogy a magunkét. Ez az oktatási rendszer nem jó senkinek. Se szülőnek, se tanárnak, se gyereknek. Megváltoztatni csak akkor tudjuk, ha ugyanazt akarjuk.
Állj mellénk! Nélküled nem sikerülhet.
Kiss Judit Ágnes
Címoldali fotó: unsplash.com
