Mostanra olyan mértékű lett az országos tanárhiány, hogy már annak is örülni kell, ha a helyettesítéseket egyáltalán meg tudják oldani az iskolák.
A közoktatásban dolgozó pedagógusok és az őket képviselő szakszervezetek már régóta igyekeznek felhívni a figyelmet a hazai oktatási rendszer közelgő összeomlására.
Mostanra olyan mértékű tanárhiány alakult ki, hogy sok iskolában már nem tudják biztosítani a megfelelő minőségű oktatást a gyerekek számára.
A megalázóan alacsony bérek és a túlterheltség miatt az elmúlt tíz évben sok pedagógus hagyta ott a pályát. A tanárképző szakokon pedig nem tolonganak a fiatal jelentkezők.
A már eleve fenntarthatatlan helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a sorozatos karanténok miatt az iskoláknak gondoskodniuk kell a helyettesítésről vagy legalább a gyermekfelügyeletről. A helyettesítéseket a legtöbb iskolában nem sikerül szaktanárral megoldani. Általában valamelyik kolléga vagy kisegítő pedagógus ugrik be a hiányzók helyett.
Könnyen előfordulhat tehát, hogy a hiányzó kémiatanárt a történelem-, a következő órán pedig a tornatanár fogja helyettesíteni.
Ezeken az órákon a diákok nem tudják elsajátítani a tananyagot, de legalább nem maradnak felügyelet nélkül.
A legnagyobb hiány a természettudományi szaktanárokból van. Nemrég Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társalapítója mondta el, hogy ezekből a tárgyakból egyszerűen nincsenek pedagógushallgatók.
Nem akar senki tanár lenni, főleg ennyi tanulással nem. Háromszor, négyszer jobban kereső szakmát tudnak találni.
A mostanra kialakult pedagógushiány árt a tanároknak, akik a helyettesítések miatt még többet dolgoznak. Árt a diákoknak, akiknek a követelményeket akkor is teljesíteniük kell, ha ehhez nem kapnak szaktanári segítséget. De árt a szülőknek is, akikre szintén plusz terhet ró, hogy sokszor nekik kell felvenni azt a tanítói szerepet, amit egyébként a közoktatási rendszernek kellene biztosítani.
Címoldali kép: © 123rf
