Valószínűleg sokan azok közé tartozunk, akik bíztak abban, hogy az Ukrajnát fenyegető háború csak fenyegetés marad. Sajnos nem így lett. Február 24-én a hajnali órákban Oroszország megtámadta Ukrajnát, és megkezdte annak megszállását. Érkeznek a magyar határra is a menekültek.
Idős emberek, nők és gyerekek mindenüket hátrahagyva menekülnek a háború elől. A szülők nagyon aggódnak fiaikért, hiszen behívják őket katonának. A Magyarországon dolgozók számláját befagyasztották, így sok munkáltató szembesült azzal, hogy a dolgozói elmaradtak a munkából. Sokan családjuk nélkül voltak kénytelenek elindulni. Szívszorító pillanatokat élhet át, aki követi az eseményeket, és látja, amikor egy család egymásra talál.
Akinek van gyermeke, mélyen átérzi az ukrán emberek fájdalmát. Nincs annál borzasztóbb érzés, mint amikor elszakítanak valakit a gyermekétől. Minden szülő azt kívánja, hogy egy, a mostanitól jobb és szebb világban élhessen a gyermeke. Nehéz dolguk lesz a felnőtteknek, ha véget ér ez a rémálom. Hiszen a gyerekeknek (felnőtteknek is) fel kell dolgozniuk, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. A megpróbáltatások súlyos traumát okozhatnak. Hosszú évekbe telik majd, mire feldolgozzák a háború okozta lelki sérüléseket. Ezért az értelmetlen vérontásért, szenvedésért Putyin az egyedüli felelős. Felelnie kell majd az orosz anyáknak és apáknak az orosz katonákért, akik meghalnak a háborúban.