Hatalmas koncertekkel és beszédekkel egybekötött szolidaritási demonstrációt szervez április elsejére a Tanítanék Mozgalom és a noÁr Mozgalom a Kossuth térre, hogy így álljanak ki a pedagógusok ügyéért. A tanárok hónapok óta tárgyalnak eredménytelenül a kormánnyal jobb munkakörülményekért és fizetésekért, nagyobb megbecsülésért. A most pénteki eseményen ismert hazai zenekarok, művészek lépnek majd fel, tanárok és szülők mondanak beszédet. Az eseményről, a tanárok küzdelméről, a noÁrról és arról beszélgettünk az esemény egyik szervezőjével, Molnár Áronnal, hogy hogyan fér meg a színészet és az aktivizmus egymás mellett.
Gyerekkel vagyunk: Hogyan formálódott az április elsejei esemény? Hogyan találtátok meg egymást a Tanítanék Mozgalommal? Kik csatlakoztak? Hogyan találtátok ki a koncepciót?
Molnár Áron: A Tanítanék Mozgalom és alapítója, Törley Kata már nagyon régóta kiállnak a pedagógusok jogaiért. Kata volt az egyik konzulensem az új, Tanítani Akarunk című számban, Balatoni József mellett. Így nem volt kérdés, amikor a Tanítanék csapatból megkerestek az ötlettel, hogy ha van egy közös ügy, akkor abban mi is részt veszünk. Ez lett az április 1-i „Tanítani akarunk, de nem mindegy, hogyan – Szolidaritási koncert a pedagógusokért”. Ez egy szolidaritási koncert és tüntetés lesz egyben, ami egy nagyon izgalmas, hibrid formája a véleménynyilvánításnak.
A tüntetés összes bevételével a sztrájkalapot támogatjuk, vagyis azon tanárok kiesett bevételét, akik részt vettek és részt fognak venni a sztrájkban, függetlenül attól, hogy szakszervezeti tagok vagy nem.
A Punnany Massif, Ricsárdgír, Belmondo, a Csíkszerda kórusa lépnek fel többek között A felszólalók is sok helyről érkeznek. Itt lesz Nagy Ervin és Rainer Micsinyei Nóri színészek, de felszólal Törley Kata is. Részt fognak venni a Wesley János iskola tanárai, Iványi Gábor és a Magyar Evangéliumi Testvérközösség által támogatott iskolája is, de velünk lesz a Tudás Hatalom csapata is, akik csak erre az eseményre írtak egy rapet. És még sokan mások.
GYV: Hogyan látod most a pedagógusok harcát? Mit tud tenni a művésztársadalom a pedagógusokért? Megosztja-e ezt a közösséget a kérdés?
MÁ: A klipünkben nagyon sok színész, influenszer, közéleti szereplő vett részt, ami nagyon biztató jel. Felemelő érzés, hogy kiállnak a pedagógusok jogaiért.
Az oktatás nem jobb és baloldal kérdése, de nagyon fontos megemlíteni, hogy a most 12 éve regnáló rendszernek három ciklus is megadatott, hogy megreformálja az oktatási rendszert, de csak rontott rajta. Ezt a művésztársadalom is érzékeli. Ők is a saját bőrükön tapasztalják. Nekik is vannak gyerekeik az iskolában. Én most 100%-os támogatottságot látok. Nem nagyon volt olyan ember, akit felhívtam, hogy van-e kedve a klipben szerepelni, az ügy mellé állni, és azt mondta volna, hogy „bocs, de nem”. Ez nagyon jó érzés.
Ami viszont félelmetes, hogy négy állami iskolát is megkerestem, hogy szeretnék forgatni náluk, és egyik sem vállalta ezt a kockázatot. Ez egy sokkal szomorúbb dolog.
Négy évvel ezelőtt, amikor a Tanulni Akarunk című számot csináltuk, a Vörösmarty Gimnáziumot kerestük meg először. Az azóta sajnos elhunyt akkori igazgató, a volt osztályfőnökünk és második anyánk, azonnal segített nekünk. Ez megváltozott. Rendszerszinten jóval nagyobb félelmet gerjeszt ma a hatalom az állami iskolákban. Ezzel szemben egyéni szinten azt látom, hogy sokkal nagyobb a szolidaritás és a tenni akarás.
A művészek felelőssége szerintem ebben a helyzetben az, hogy ráirányítsák a reflektorfényt a problémákra, akár csak egy posztban, egy interjúban, egy beszédben, egy díj átvételénél.
GYV: Hogyan határozzátok meg, hogy milyen témáról beszéltek? Hogyan jön létre egy szám, egy klip?
MÁ: Amikor a tanárok bejelentették a sztrájkjukat, akkor azt láttam, hogy a négy évvel ezelőtti Tanulni Akarunk számunkhoz képest nem hogy jobb lenne a helyzet, hanem még rosszabb lett. Ezért leültem konzultálni Törley Katával és Balatoni Józseffel ezekről az ügyekről. Elolvastam minden kapcsolódó tanulmányt, forrást, megnéztem minden interjút. Utána én általában mindig leírom, hogy mik a problémák az adott helyzetben, és mellé rakom, hogy mik lehetnek a megoldások. Ebből születik egy szám.
A zenei alapot a mostani számunkhoz a Follow The Violin csapata készítette, és szerintem nagyon szuper lett. Átemeltük például a 2016-os esernyős tüntetésektől – ami a Tanítanék Mozgalom megalapozója volt – azt a mozzanatot, amikor Törley Katáék a Kossuth Induló dallamára éneklik, hogy „nincs hatalmad felettem”, hogy így emlékezzünk meg a hat évvel ezelőtti eseményekről.
A kliphez tudni kell, hogy én imádom az egysnittes, vágás nélküli klipeket, de Duda Éva, a noÁr másik alapítója, most nagyon határozottan lebeszélt erről. Azt mondta, hogy ezt most mindenképpen sűrűbb vágásokkal, dinamikusabban kell megcsinálni. Ez egy nagyon jó választás volt. Fontos még kiemelni Büki Balázs munkáját is. Ő egy nagyon friss és progresszív látásmódú operatőr, aki hihetetlenül izgalmas kameramozgásokat és képeket csinált, valamint Ördög Dávid vágót és Bori Tamást hangmérnököt, akik nélkül nem lett volna ilyen bitang a szám!
Óriási bulit fogunk csapni! Nagyon jó lesz, de ehhez tényleg az kellett, hogy mindenki a szívét és a lelkét tegye bele. De ezt nem lehet hosszú távon csinálni, mert ennek kiégés lesz a vége, és azt nem engedhetjük meg magunknak.
GYV: Terveztek még valamit a választások utánra is?
A noÁr stratégiája most április 3-ig tart. Utána el kell vonulnunk minimum 1-2 hónapra, hogy átértékeljük az elmúlt négy évet, mert ilyet még nem tettünk. Nagy levegőt kell vennünk, mert nem álltunk meg négy éve egy percre sem. Az nem kérdés, hogy ki szeretnénk tágítani, akár egy koncertté, utazó turnévá, előadássorozattá alakítani az ügyeket, hogy minél több emberhez eljussanak
Egy másik fontos, nagy feladat a Wesley János iskola rendbetétele. Bár a klipben az látszik, hogy gyönyörű és pofa osztálytermek vannak, de az igazság az, hogy az épületet csak a szentlélek és a szeretet tartja egyben. Így az igazgatóval és a tanári közösséggel együttműködésben, annak alapján, hogy mire van a legnagyobb szükségük, szeretnénk egy gyűjtőakciót és egy polgári cselekvőakciót szervezni, hogy felturbózzuk az iskolát. Mert azt szeretnénk, hogy azok a gyerekek is ugyanolyan környezetben, szeretetben tudjanak tanulni, mint amilyenben tehetősebb társaik.
GYV: Te azért egy eléggé foglalkoztatott színész vagy: sorozatok, színház stb. Hogy fér ez meg egymás mellett, és milyen hátrányokkal tud az járni, hogy véleményt mondasz olyan kérdésekben, amelyek nem tetszenek a hatalomnak?
MÁ: Igazából két dolgot kell szem előtt tartanom: az egzisztenciámat, a munkámat fogom elveszíteni vagy pedig azt az országot, amelyben élni szeretnék. Ennyire egyszerű a kérdés. Ezért az országért én szeretnék tenni.
Persze veszítek el munkákat emiatt, de ez annyira sokadlagos kérdés ahhoz képest, hogy mekkora bajban van ennek az országnak az egészségügye, oktatása, kultúrája, hogy nem ezt kell most szem előtt tartanom. Azok az emberek, akik azért nem dolgoznak velem, mert tartanak tőlem a politikai megnyilvánulásaim, a közügyekben való részvételem miatt, azokkal én sem szeretnék dolgozni, köszönöm.
Másrészt, ha csak a külföldi példákat nézzük, akkor az aktivizmus és a színészet kéz a kézben jár. Akár a klíma és ökológiai védelem, állatvédelem kérdésében vegyük, mondjuk, Leonardo DiCapriót, vagy Joaquin Phoenixet, mind a ketten Oscar-díjas színészek, és mind a ketten a beszédeikben is mindig kiemelik a fontos politikai ügyeket. Ha az ember a művészi pályát választja, akkor óhatatlanul ráirányul a figyelem. A kérdés az, hogy mit kezd ezzel a figyelemmel.
Címoldali fotó: Szirbek Anita
Ha tetszett a cikkünk, iratkozz fel hírlevelünkre!
