Az örökbefogadási törvény módosítása nem várt társadalmi felháborodást váltott ki. A család az család kampány láthatóvá tette itthon a szivárványcsaládokat és élettörténetüket. A hazai diskurzusban előtérbe került az azonos nemű párok és örökbefogadásra váró gyermekek érdekeinek sérülése, kevés szó esett azonban a módosítás másik, talán legnagyobb veszteseiről: az egyedülálló örökbefogadókról, valamint azokról a gyerekekről, akik szülőre nem találva bennragadnak a rendszerben.
Tavaly novemberben, a járvány második hullámának kellős közepén a magyar kormánynak még arra is jutott ideje, hogy kezdeményezze az Alaptörvény módosítását. Ennek értelmében december 15-e óta Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy „Az anya nő, az apa férfi.” Az indoklás szerint ezt nem csak azért kell leszögezni, hogy minden gyermek a keresztény magyar értékrendnek megfelelően tudjon felnőni, hanem azért is, mert ezáltal
védik a gyerek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát.
Feltételezhetően hasonló célt szolgált az örökbefogadási törvény módosítása is. A március 1-én hatályba lépő kormányrendelet értelmében ugyanis csak házaspárok fogadhatnak örökbe gyermeket, egyedülállók pedig csak Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter külön engedélyével adoptálhatnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy innentől kezdve nem szakértőkre bízzák a döntést, hanem politikai alapon dől el, hogy ki alkalmas szülőnek, és ki nem. A döntés tehát tovább nehezíti az egyedül örökbe fogadni szándékozók amúgy is hátrányos helyzetét.
Az egyedülálló örökbefogadók családalapításhoz való joga eddig is sérült, hiszen az örökbefogadási gyakorlat korábban is a házaspárokat részesítette előnyben. Nagy Anna, az Egyszülős Központ alapítója és vezetője úgy látja, hogy ezen a jelenlegi örökbefogadási gyakorlaton a törvénymódosítás sem fog változtatni. Mint mondja:
A hozzánk járó szülők történeteiből ismerjük leginkább, hogy hogyan is zajlott korábban a folyamat: eddig is a házaspárokat részesítették előnyben, és leginkább azok a kisgyerekek kerültek egyedülálló szülőhöz, akik nem találtak szülőpárra, mert valamiért nem fogadták el őket a házaspárok. Nem gondolom, hogy a jövőben ez változna.
Bár a törvénymódosítás az eddigi örökbefogadási gyakorlatban talán nem hoz változást, P. Tóth Tamás, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának szociológusa szerint az örökbefogadható ‒ főként hátrányos helyzetű ‒ gyermekeket viszont teljesen megfoszthatja a családban való felnövés lehetőségétől. A kutató szerint:
Azokat a jellemzően roma, fogyatékossággal élő vagy »túlkoros« gyermekeket, akiket eddig is elutasítottak a házaspárok, a törvénymódosítás most teljesen elzárja attól a lehetőségtől, hogy valaha családban nevelkedhessenek Magyarországon. Eddig ugyanis jellemzően ezeket a házaspárok által elutasított gyermekeket fogadták örökbe az egyedülállók.
Ezek a hátrányos helyzetű gyerekek ezentúl tehát sokkal kisebb eséllyel, vagy egyáltalán nem kerülhetnek majd családhoz. Az állami rendszerben bent maradó gyerekek általában egyik nevelőtől a másikhoz vándorolnak, esetleg külföldre viszik őket, ahol egy teljesen idegen országba és kultúrába kell beilleszkedniük. Az orokbe.hu statisztikai adatai szerint 2019-ben több mint 200 magyar kisgyermeket adoptáltak külföldi szülők. Ugyanebben az évben 71 egyedülálló jelentkezőnek sikerült itthon gyermeket örökbe fogadnia, de év végén még több mint 300 egyedülálló szülő várakozott örökbefogadásra.
Ezeket az egyszülős családokat is szeretné láthatóvá tenni a törvénymódosítást követően létrejött, A család az család nevű társadalmi mozgalom, amely azt kéri a kormánytól, hogy állítsa vissza a korábbi örökbefogadási rendszert, amelyben nem politikusok döntöttek a családok sorsáról. A mozgalomhoz több ezren csatlakoztak a közösségi oldalakon. Számos politikus, sportoló, nagykövet, valamint hazai és világmárka fejezte ki szolidaritását a szivárványcsaládok és egyedül örökebfogadók iránt.
Bár a kampány elsősorban az azonos nemű párok családalapításhoz való jogának sérülése ellen emel szót, képviseli az egyedülálló örökbefogadó és gyermeket nevelő szülők érdekeit is, hiszen missziójuk lényege éppen az, hogy a családot nemcsak heteroszexuális házaspárok és gyermekeik alkothatják, hanem egyedülálló vagy azonos nemű szülők és örökbefogadott gyermekeik is.
Lászlóffy Julianna, klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, A család az család kezdeményezés szakértője szerint a családot nem az határozza meg, hogy hány és milyen nemű szülő neveli a gyermeket, hanem az, hogy ezek a szülők képesek-e biztosítani a biztonságot, a kötődést és a bizalmat a gyermekek számára. A szakember kifejtette:
A családban biztonságot ad, hogy akiktől reggel elmegyek az oviba vagy az iskolába, ugyanazok lesznek otthon, amikor hazamegyek. Nyilván az is fontos, hogy ezek a szülők ‒ akár egy, akár két szülő ‒ rá tudjanak hangolódni a gyerekre, megérezzék az igényeit és szükségleteit. A kötődés szempontjából az a fontos, hogy legyen ott a korai években olyan felnőtt, akihez biztonsággal lehet kapcsolódni és kötődni. Ez alapozza meg, hogy aztán később serdülőként és felnőttként merjünk bízni a világban és merjünk kapcsolatokat létesíteni.
Egyelőre nem lehet megjósolni, hogy a törvénymódosítás hogyan hat ki az örökbefogadási gyakorlatra. Az mindenesetre biztos, hogy ha az egyedülállók örökbefogadási esélyei a politikai és jogi gyakorlat következtében a korábbinál is jobban sérülnek, az a rendszerben maradó gyermekektől veszi el a biztonság, a kötődés és a bizalom, azaz a családban felnövés lehetőségét.
