A világjárvány miatt megváltozott körülmények és korlátozások így vagy úgy mindannyiunkat érintenek, természetesen a gyerekeket is. Az ő esetükben azonban különösen fontos, hogy észrevegyük azokat a jeleket, amelyek szorongásra, lehangoltságra, depresszióra és általában olyan lelkiállapotra utalhatnak, amelyeket nem igazán tudnak szavakba önteni. Andrea Browning írása.
A gyerekek nem mindig tudják megfogalmazni a problémáikat, de szerencsére lerí róluk, hogy ha valami nem stimmel velük. Életkoruktól és persze a személyiségüktől függően különböző jelzéseket adnak. A mostani járványidőszakban nehezen viselik, hogy a feje tetejére állt a megszokott napirendjük, és hogy nem tudják, mire számítsanak a jövőben… Pláne, ha azt látják, hogy a körülöttük lévő felnőttek ugyanabban a cipőben járnak.
Lássuk, milyen változásokra érdemes felfigyelni a gyermekünk viselkedésében, és mit tehetünk azért, hogy csemeténk jobban érezze magát a bőrében.
Ha kicsi, ha nagy, egy gyereken meglátszik, ha bajban van
Vágyik rá, hogy megnyugtasd – Előfordulhat, hogy mostanában több megerősítésre van szüksége a gyereknek. Minduntalan szeretne megbizonyosodni arról, hogy sem neki, sem a szeretteinek nem esik baja, és időnként még a halál gondolatával is eljátszik. Nyugtalansága nem feltétlenül szóban nyilvánul meg, lehet, hogy csak mindig ott van a sarkadban, vagy kiborul, ha dolgod van, és abbahagyjátok a játékot. Az efféle viselkedési kilengések fokozott szorongást jeleznek.
Így tudod kezelni: Egy gyerek, ugyebár, simán képes értelmezni a nonverbális üzeneteket, azaz nemcsak az a fontos, hogy mit mondunk, hanem az is, ahogyan mondjuk, és ahogyan viselkedünk a jelenlétében. Próbálj meg nyugodt maradni, ügyelj a testtartásodra, az arcvonásaidra, még a légzésedre is (ezzel magadban is oldhatod a feszültséget). A gyerek ugyanis a viselkedésedből próbálja meg kiolvasni, hogy mi az ábra. Amikor azt hiszed, ügyet sem vet rád, akkor is folyton figyel. Az sem mindegy, mennyit érzékel a hírekből. Nem csak az számít, hogy ő maga néz-e tévét. Ha azt látja, hogy minduntalan előrántod a telefonod, hogy megnézd a híreket vagy a barátaiddal csetelj, és azt hallja, hogy folyton panaszkodsz a telefonban, töprengeni kezd, mit jelent mindez őrá nézve.
A gyereknek nem arra van szüksége, hogy irányítsák, hanem arra, hogy megértsék.
Mindenképp beszélgess vele arról, hogy ez az időszak mindannyiunk számára bizonytalan és nehéz. A gyerekek élete időhöz kötött elfoglaltságok köré szerveződik, nekik még fontosabb a napi rutin, mint a mi számunkra. Most mindez felborult. Ezért nem valószínű, hogy az összes kérdésére megnyugtató választ tudsz adni: Lesz-e idén nyári tábor? Mikor találkozhatok végre a barátaimmal? Nem lesz-e furcsa újra iskolába járni? Nincs azzal semmi baj, ha ilyenkor azt válaszolod: nem igazán tudhatjuk, hogy mi, hogyan lesz. Már az is rengeteget számít, ha elbeszélgettek, és érezteted vele, hogy odafigyelsz rá és megérted a gondjait.
Milyen jelzéseket adnak a kicsik?
Regressziós viselkedés – Átmeneti időszakokban természetes, ha a gyerek úgy viselkedik, mintha visszafelé fejlődne. Mondjuk, újra szopni kezdi az ujját, folyton nyafog, vagy állandóan rajtad lóg. A szokásosnál is többször mondja be az unalmast. Főleg olyankor nem bír magával, amikor nem kap teljes figyelmet. (Például azért, mert a szórakoztatására kirendelt szülő online megbeszélést folytat – az otthoni munkavégzésnek megvannak a hátulütői.) Az ilyesfajta regressziós viselkedéssel a gyermek tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy őt is megviseli a változás, nem csak a felnőtteket.
Így tudod kezelni: Először is lássa rajtad, hogy nem kerülte el a figyelmed, hogy valami baja van, és nem érzi jól magát.
A gyerekek indulatkezelése még nem igazán megbízható, könnyen kiborulnak, ami fejlődéstanilag teljesen rendben is van, de valljuk be, idegesítő tud lenni, ahogyan ilyenkor viselkednek.
Ugyanakkor nem árt, ha újra és újra tudatosítjuk magunkban: nem az történt, hogy elszemtelenedett a kölyök, szándékosan ki akar szúrni szegény szüleivel. Egyszerűen csak rosszul tűri a változást, nem bírja a rá nehezedő nyomást, és ezért több figyelemre, segítségre van szüksége.
Igyekezz tehát tapintatosan az értésére adni, hogy vetted a lapot, de arra is ügyelj, hogy ne kelljen szégyenkeznie a viselkedése miatt. Ne is tedd szóvá a regressziós tüneteket, hanem inkább dicsérd meg, ahányszor csak tudod. Így a kívánatos viselkedési formákat erősíted meg benne. Közben persze fix kereteket adva próbáld meg átsegíteni a nehéz időszakon. Ha biztos lehet benne, hogy a nap bizonyos óráiban a teljes figyelmedet neki szenteled, könnyebben tud majd alkalmazkodni az új helyzetekhez.
Hogyan jeleznek az iskoláskorúak?
Szórakozottak – Ha már iskolás a gyerek, lehet, hogy szórakozottá válik, nem bír odafigyelni az órán. Persze mindig előfordul az ilyesmi, csakhogy most nem biztos, hogy a szokásos okokból nem köti őt le a tanulás (mondjuk, mert halálosan unja). Ahogyan a felnőtteknek, úgy a gyerekeknek is szükségük van az állandóságra. Mostanság viszont semmi sem ugyanolyan, mint volt. Úgyhogy, ha nem igazán hozzák lázba az online órák, lehet, hogy ez azért van, mert hiányzik neki az iskolai mindennapok rendje. Vagy a barátai. Érthető, ha emiatt lehangoltabb és passzívabb.
Így tudod kezelni: Ki ismerné nálad jobban a saját gyereked? Bízz hát a megérzéseidben! Hidd el, ezek megsúgják, mi lehet a baj. Nem működik a néhány hete összerakott virtuális órarend? Beszéljétek meg! Hátha ettől ötlete támad a gyereknek, milyen új időbeosztást alakítsatok ki. Vagy talán nem akaródzik neki leülni a tanuláshoz, és ebben vár segítséget? Mostanában korántsem mozognak annyit a gyerekek, amennyit szoktak.
Biztosan könnyebben megy a tanulás, ha előtte lenyom húsz négyütemű fekvőtámaszt.
Ezután sem sikerül koncentrálnia? Szervezd meg, hogy heti egy alkalommal valamelyik osztálytársával együtt csinálják a leckét facetime-on vagy zoomon. Amúgy is fontos, hogy rendszeres kapcsolatot ápoljon a barátaival.
Néha a tinédzserek olyanok, mint a kisgyerekek. Legalábbis hasonló tüneteket produkálnak
Alvászavarok és feleselés – Akinek kamasz gyereke van, pontosan tudhatja, mennyit számít az alvás, és az is biztos, hogy voltak már összecsapások otthon a témában. Bárki, így a gyerekek is, rosszkedvűek lesznek, ha nem alusszák ki magukat, vagy felborul az alvási rendjük. Mivel összességében kevesebb a dolguk – noha az otthon tanulás is fárasztó tud lenni –, és több a szabadidejük, előfordul, hogy egy tini azzal fejezi ki a függetlenedését, hogy saját alvási szokásokat vezet be és lépten-nyomon szembeszáll a szüleivel. A feleselés és általában a „rossz” viselkedés hátterében alvászavar húzódhat meg, amibe az életkornak megfelelő függetlenedési vágy is belejátszhat. De ne feledd: depresszióra is utalhat, ha egy kamasz nehezen alszik el, vagy éppen átalussza a napot: olyan kedélyváltozást jelezhet, amellyel feltétlen szükséges foglalkozni.
Foglalkozz a gyerekkel, állíts fel korlátokat, de hagyd, hogy önállóan döntsön egyes, neki fontos ügyekben! Szorult helyzetében nem segítség a számára, ha még inkább kontrollálod.
Így tudod kezelni: A túlkorlátozás a visszájára sülhet el, az viszont biztosan nem árt, ha lefekvés előtt egy órával már nem gépezik a gyerek, és az éjszakai nassolást is kihagyja (mert az még tovább kitolná az elalvás idejét). Megpróbálhatod rávenni, hogy kicsit korábban feküdjön le, mondjuk, azzal az ígérettel, hogy reggel majd valami klasszat csináltok. Beszéljétek meg előre, hogy valamelyik nap együtt fogjátok előállítani a kedvenc reggelijét, vagy másnap délelőtt biciklizni mentek. Egy ilyen program mindkettőtöknek az örömére szolgál. Ha pedig úgy gondolod, hogy nem jókedvében alussza át a napot a gyerek, próbálj meg beszélni vele, de véletlenül sem ítélkező hangnemben. Kérdezz rá, hogyan szándékozik alvás- és egyéb téren visszatérni a normális kerékvágásba, és milyen támogatásra volna szüksége ahhoz, hogy le tudja küzdeni a rossz érzéseit. Egy kamasznál az, ha beleszólhat az otthoni szabályokba, és rajta is múlik, miért kap leszidást és miért jár jutalom, azt az érzést váltja ki, hogy képes irányítani az életét, vagyis végre függetlennek érezheti magát.
Ha a fentiek közül valamelyik fajta viselkedést észleled a gyereknél, beszélgess vele nyíltan arról, mi lehet mögötte, de úgy, hogy közben tartsd tiszteletben az érzéseit. Remek alkalom ez arra, hogy lássa, mennyire megérted őt, milyen türelmes vagy vele és próbálsz segíteni abban, hogy kapcsolatban maradhasson a szeretteivel, bármily távol legyenek is.
Bele kell nyugodnunk abba, hogy a bő egy éve még jól működő rutinjaink alkalmatlanná váltak. Na de, milyeneket alakítsunk ki helyettük? Mit csináljon nap mint nap az a gyerek, hogy kicsit jobban érezze magát? Találj ki olyan tevékenységeket, amelyeket együtt tudtok végezni! Hidd el, értékelni fogja, hogy csak rá figyelsz. A kettesben töltött idő mindkettőtök javára szolgál, és a tervezett programok gyereknek és szülőnek egyaránt segítenek abban, hogy ne folyjon szét a nap.
(VR fordítása)
