Ugyan mondja már meg valaki, a pedofíliának akár mint bűncselekménynek, akár mint betegségnek mi köze van a homoszexualitáshoz? A pedofilok nagy része nem homoszexuális. A gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények elkövetői pedig rendszerint nem pedofilok, de még csak nem is homoszexuálisok. Mégis erre hivatkozva tettek le kormánypárti képviselők a parlament elé egy kiegészítő javaslatot, amivel gyakorlatilag tönkretennék a mai gyerekeket és a jövő társadalmát.
Miről is van szó? További paragrafusokkal bővítenék a nagy felháborodást kiváltó pedofilellenes törvénycsomagot, amelyről mi is beszámoltunk. Ebben megtiltanák, hogy 18 éven aluliak számára bármilyen módon elérhetővé tegyenek homoszexualitásról vagy nemváltásról szóló műveket, reklámot, bármit. Még társadalmi célú hirdetést sem lehetne közölni! Mi több, a tervezet még az iskolai felvilágosító foglalkozásokból is száműzné ezeket a témákat: „A tanulók részére a szexuális kultúráról, a nemi életről, a nemi irányultságról, valamint a szexuális fejlődésről szóló foglalkozás megtartása során különösen figyelemmel kell lenni az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében foglaltakra. E foglalkozások nem irányulhatnak a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérés, a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére.” Azokat a civil szervezeteket, amelyek eddig a legtöbbet tették a gyerekek szexuális felvilágosításáért, kitiltanák az iskolákból. Ezután csak külön nyilvántartásba vett szervezetek és előadók tarthatnának ilyen foglalkozásokat a gyerekeknek.
Honnan az ötlet?
A javaslat vélhetően orosz mintára született. Putyin pedofíliaellenes törvényét az Emberi Jogok Európai Bírósága néhány éve diszkriminatívnak minősítette, Strasbourgban pedig a „homoszexuális propaganda terjesztését” tiltó orosz törvényről ítélkeztek úgy, hogy az sérti az LMBTQ aktivisták szólásszabadsághoz fűződő jogát. A magyar kormány most sikeresen ötvözte tervezetében ezt a két jogszerűtlennek minősített jogi szöveget.
Ebből is látszik, hogy a kormány által folyamatosan hangoztatott genderideológia, a gyerekekre veszélyt jelentő meleg társadalom képe és az ehhez kapcsolódó hangulatkeltés nem magyar találmány.
Azokban az országokban, közösségekben, ahonnan ezek a szándékosan zavaros koncepciók származnak, és ahol ezeket központilag terjesztik, ott széleskörűen sérülnek az emberi jogok, ott diktatúra vagy autokrácia van, ott elnyomják a kisebbségeket, esetleg vallási fundamentalizmus uralkodik. Tehát beteggé tett, félelemmel terhelt társadalmakban szokták bevetni az ilyen gondolatfegyvereket. Bár könnyen lehet, hogy a magyar propagandagépezet az amerikai szélsőjobbtól is sokat tanult arról, hogyan „kell” a saját nemükhöz vonzódókat gyerekekre veszélyes szexuális ragadozóknak beállítani.
Az ilyen országokban, közösségekben a „homoszexualitás népszerűsítése” kifejezés – mely szóösszetétel a magyar kormány tervezetében is olvasható – arra vonatkozik, ha valaki létező, önmagában problémamentes, ne adj’ isten elfogadandó jelenségnek állítja be a homoszexualitást. Tehát nem arról van szó, hogy azt tiltanák meg – egyébként teljesen jogosan – ha valaki manipulálni, kényszeríteni vagy rábeszélni akarna egy fiatalkorút homoszexuális viszonyra vagy életmódra. Szó sincs róla!
Azt hurcolnák meg, aki a homoszexualitás puszta létezéséről szólni mer a nyilvánosság előtt. A törvénytervezet tehát bűnösöket és bűnt kiált ott, ahol nincs!
Miért nagy a baj?
Miért roppant káros ez a gondolkodás, az ilyen irányú jogalkotás, ideértve a magyar javaslatot? Mert megfélemlíti, megnyomorítja a gyerekeket, és nem is csak azokat, akik másnak születtek. Azok a gyerekek is megszenvedik ezeket a ránk oktrojált normákat, akik a mainstream propaganda szerint „normálisak”. Ők is „érintettek” tehát! Az előbbiektől elveszik a jogot, a lehetőséget arra, hogy már egészen kiskorukban megbékélhessenek önmagukkal, megértsék, hogy a másságuk miatt nem torzszülöttek, nem furcsák, nem betegek és nem bűnösök. Ám ezen túl a gyerekeket általában is megfosztják attól, hogy emberhez méltó, értelmes életet éljenek egy elfogadó, sokszínű társadalomban. Mindkét húzás hatalmas bűn.
Nem attól lesz valaki homoszexuális, hogy gyerekkorában meglát két férfit vagy nőt csókolózni. Nem lesz amiatt senki transznemű, hogy megtudja, ilyen is van. A szivárványcsaládokról olvasva sem változik meg a gyerek nemi identitása vagy önképe.
Azt sem árt tudomásul venni, hogy a homoszexualitás, a transzneműség akkor is létezik, ha tiltják vagy büntetik. Senki nem tehet arról, minek születik, milyen nemi identitással jön a világra – és ezt más sem tudja befolyásolni, így az állam sem. Sok gyerek már egészen kiskorában érzi, hogy valamiképpen másmilyen, mint körülötte a többiek. Pedig nem is találkozott senkivel, aki erről beszélt volna neki. És rengeteg kisgyerek pont emiatt lesz frusztrált, visszahúzódó, boldogtalan. Mert nem tudja, mi van vele, nem érti, miért működik ő másképpen, miért nem olyan, mint a többiek, és ezt senkivel sem tudja megbeszélni. Az ilyen gyerekekből könnyen válnak frusztrált, maguknak és a környezetüknek is hazudó, boldogtalan, kétségbeesett felnőttek. Ez történik akkor, ha a homofóbia, a másságellenesség mélyen beleivódik a társadalomba, sőt törvények születnek arról, hogy az elvárt szexualitástól való eltérés bűn, betegség, aberráció, amit elnyomni, üldözni kell, amit jogfosztással kell büntetni.
A magyar kormány ezzel a tervezettel titkolnivaló borzalomnak titulálja azt az állapotot, amely egyébként egy heteroszexuális emberre semmilyen hatással sincsen.
A többségi társadalomnak nem lesz rosszabb attól, ha a gyerekek megtudják, hogy léteznek olyan bácsik és nénik, akik egy másik bácsit, illetve nénit szeretnek.
Ha megtudják, hogy két férfi vagy két nő is alkothat családot, nevelhet gyereket. Ha kiderül számukra, hogy vannak, akik bár külsőre lányok vagy fiúk, nem érzik jól magukat a bőrükben, mert a természet néha rossz tréfát űz az emberekkel, és nem a megfelelő testet adja nekik. Nem attól lesznek homoszexuálisok, ha kiderül számukra, hogy az azonos neműek iránti vonzalom az állatvilágban is létezik. Nem a tudástól, tájékozottságtól válnak áldozattá, nem emiatt vetik majd rájuk magukat a pedofil bűnözők, sem pedig a heteroszexuális, egyáltalán nem pedofil molesztálók. Ami igazán veszélyes, káros a számukra, az a butító félretájékoztatás és a természetes dolgoktól való elidegenítés.
Sőt! Azzal, hogy kicsi korukban megtudják, ilyen dolgok is léteznek a világon, a gyerekek azt is megtanulják, hogyan különböztessék meg egymástól a jót és a rosszat. Megtanulják, mi a tolerancia, az elfogadás. Hogy a másság – és nemcsak a nemi irányultságot érintő, hanem minden egyéb fajta különbözőség is – nem csúfolni való, nem üldözendő állapot, és hogy a kirekesztés csúnya dolog. Megértik, hogy a világ sokszínű, és az a fontos, hogy mindenki egyformán jól érezhesse magát benne, tehát egyforma jogokkal rendelkezzen, és csak arra ügyeljen, hogy ne bántsa a másikat. Mindenkinek joga van a teljes élethez! Ha sikerül megóvnunk a gyerekeinket a torz gondolatoktól, és megtanítjuk nekik, hogyan védjék meg a maguk és mások emberi méltóságát, akkor az ő világuk már sokkal jobb hely lesz.
