Itt, a Kárpát-medencében is sokan azt gondolják, a klímaváltozás csak hiszti. Nincs itt semmi baj, főleg globális felmelegedés nincs. Az olvadó jéghegyek innen nem látszanak, a tengerek a mi városainkat úgysem mossák el, az elsivatagosodó bolygó nem a mi problémánk. Igen, sajnos az emberek többsége így gondolkodik, és így reagál a klímaváltozásról szóló hírekre. Pedig sajnos nagy a baj. Évről évre, napról napra tesszük tönkre ezt a gyönyörű bolygót, és ezzel nagyon zord világot hagyunk a gyermekeinkre és unokáinkra.
Nyilván globálisan kell dolgozni azért, hogy ne romoljon tovább a helyzet, és még visszafordítható legyen ez a folyamat. Az azonban nem igaz, hogy mi, egyszerű emberek semmit nem tehetünk a Földért. Egyrészt választhatunk olyan vezetőket, akiknek fontos a természet és a környezetvédelem. Felszólalhatunk, mi több, tüntethetünk a természetkárosítás ellen. Kiharcolhatjuk, hogy a városaink zöldebbek legyenek. Részt vehetünk olyan civil szervezetek, csoportok munkájában, amelyek tesznek is valamit a mikrokörnyezetért. Vásárolhatunk tudatosan, odafigyelhetünk a lakóhelyünk tisztaságára és zöldítésére, kialakíthatunk méhlegelőket, ültethetünk fákat és még sorolhatnánk.
Ám ami mindennél fontosabb: neveljünk környezettudatos gyerekeket! Zöldnek lenni nem olyan nehéz és megerőltető.
Nyilván apró dolgokkal kell elkezdeni a gyerekek, és saját magunk átnevelését is.
Vigyük ki a gyerekeket a természetbe!
Az első és legfontosabb, hogy a kicsiket megismertessük a természettel, megszerettessük velük a környezetüket. A kirándulások, az erdőn-mezőn barangolások nemcsak nekik élmény, de egy idő után mi, felnőttek is rájövünk, nem is olyan rossz a madarak csicsergését, a falevelek suhogását, a vizek zubogását hallgatni a város zaja helyett. És ha viszünk magukkal növény- vagy állathatározó zsebkönyveket – ingyenesen letölthető applikációk is léteznek, lásd például itt és itt –, akkor még izgalmasabbá válhat a túra. Sőt, le is rajzoltathatjuk a gyerekekkel, amit látnak.
Mert az az ember, aki megismeri a természetet, biztos nem fogja bántani.
A hazánkban működő nemzeti parkok, tanösvények érdekes, interaktív foglalkoztató feladatokkal, programokkal és információkkal segítik a körülöttünk lévő élővilág megismerését. Persze, minden kiránduláson mondjuk el a gyerekeknek, hogy nem szabad leszedni a virágokat, letépni a fákról az ágakat, eltaposni a bogarakat.
Mutassuk meg nekik azt is, milyen hatással van a Földre az életmódunk. A „ne szemetelj!” az alap, ráadásul a legkisebbeket még tanítani sem kell erre, mert örömmel keresik meg a kukákat és dobják bele azt, ami nem kell. Ezt a boldogságérzetet kell fenntartani később nagyobb korukban is, és ha megmutatjuk nekik, hogyan csúfítja el a környezetet az eldobott szemét, sokat magyaráznunk sem kell arról, miért nem szabad elhajigálni semmit. A tudatos, szelektív szemétgyűjtés már a második lépés. A harmadik pedig az, ha kitakarítjuk a környezetünket, a szomszédos játszóteret, a közeli kiserdőt vagy patakpartot. Kerti munkához való kesztyű, lebomló vagy bioműanyagból készült szemeteszsákok, hatalmas szedőcsipeszek vagy hegyesre faragott botok segítségével a kamaszokat bele lehet vonni a munkába, úgy, hogy még élvezzék is. Össze lehet állni barátokkal, szomszédokkal – lehet, hogy mindenki boldogan velünk tart majd.
Mert ma már sok embernek van igénye a rendezett környezetre, csak nem tudja, hogyan fogjon hozzá, meg talán ciki egyedül nekiállni.
Később lehet ambíciózusabb célokat is kitűzni, például egy erdőt vagy folyópartot, nagyobb területet megtisztítani. Szerencsére ma már számos olyan civil szervezet van, például a Hangák, amelyek környezettudatosító akciókat szerveznek. Ezek az akciók közösségi élménynek sem utolsók, amelyek során barátokra is találhat az ember. És mekkora öröm szétnézni a munka után a kitakarított tájon!
Vásároljunk környezettudatosan!
A vásárlás is lehet környezettudatos. Elmagyarázhatjuk a gyerekeknek, miért nem veszünk nejlonzacskót, miért viszünk magunkkal inkább mosható cekkert és zöldség- és gyümölcstároló hálót ahelyett, hogy a boltokban az odakészített műanyagtasakokat tépkednénk. És hogy miért jobb a kimért, mint a csomagolt áru. De nem csak az élelmiszerboltokban lehetünk tudatosak. Ha figyelünk arra, hogy minden vásárlásnál szempont legyen a környezetvédelem, és elmondjuk a gyerekeknek, miért választottuk éppen azt, amit, akkor természetessé válik számukra is, hogy figyeljenek erre.
Arra is rászoktathatjuk őket, hogy ha csak lehet, vásároljunk használt árukat. A megunt játékokat, ruhákat, könyveket mi is továbbadhatjuk. Magyarázzuk el nekik, hogy ezzel nemcsak embertársainknak, hanem a Földnek is jót teszünk.
Beszélgessünk el velük ennek apropóján az újrahasznosítás jelentőségéről, arról, hogy ezeknek az árucikkeknek az előállítása mekkora energiával jár, és hogy mi történik a szeméttel.
Alakítsunk ki közösségi kerteket!
Akiknek kertjük van, kertészkedhetnek, zöldségeket ültethetnek, végül leszüretelhetik és elégedetten elfogyaszthatják a kétkezi munkájuk „gyümölcsét”. Ma már azoknak sem kell kimaradniuk ebből az élményből, akik nem kertes házban élnek. A belvárosokban is egyre szaporodnak a közösségi kertek, ahol közösségben lehet ugyanezt megtenni. Akár lakótelepen is megszervezhető, hogy egy kijelölt területen kertészkedjenek a lakók. Legalább a szomszédokat is megismeri az ember, ami nem hátrány, egyszersmind a gyerekcsapatot is össszekovácsolja a közös munka. Ki lehet alakítani madáretetőket, méhlegelőket, rovarbölcsőket, egérvárakat baglyoknak, madáritatókat és -fürdőket – ha jól sikerülnek, nagyszerű természetfotókat is készíthetünk a gyerekkel az odaszokott tollasokról.
Természetesen még rengeteg módja van annak, hogy a gyerekeket olyan felnőttekké neveljük, akik odafigyelnek a természetre, a környezetre, akik nem bántják a növényeket és az állatokat, hanem védelmezik, óvják őket. Olvashatunk nekik környezetvédelemre nevelő meséket, történeteket. Szerencsére ma már egyre több ilyen témájú könyv jelenik meg.
Nagyon fontos, hogy a gyerekek a családban megkapják az első impulzusokat, és hogy a felnőttek jó példával járjanak elöl. A fenntarthatóság korunk egyik kulcsfogalmává vált. Mindnyájunknak meg kell tanulnunk, hogyan kell e szerint élni.
Sajnos az iskolákban a gyerekek nemigen kapnak erre vonatkozóan tanácsokat. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület szakértői tavaly abból a szempontból elemezték a 2020-as Nemzeti alaptantervet, hogy mekkora súllyal van jelen az oktatásban a környezetvédelemre vagy fenntarthatóságra való nevelés. Az eredmény eléggé lehangoló. Az oktatáspolitika mintha jó negyven évet ugrott volna vissza az időben – ebből a szempontból is.
Azt látjuk magunk körül, hogy mindez nem prioritás. Sőt… Azok, akik felemelik a szavukat környezetvédelem mellett, hamar ellenséggé válnak. Nemcsak bizonyos politikusok, hanem a nép egyszerű gyermekei is képesek felháborodni azon, ha a parkolóhely rovására növelik a zöldfelületet, ha térkő helyett füvet és fákat ültetnek, ha arra kapacitálnak, hogy autózás helyett szálljunk buszra vagy biciklizzünk és gyalogoljunk, ha börtönt kérnek az állatkínzónak vagy méhlegelőt alakítanak ki a belváros közepén. Pedig ezek a változások nem fájnak, sőt! Segítenek abban, hogy a jövő egy élhetőbb, gazdagabb, egészségesebb Földön folytatódhasson. És ezért mi is sokat tehetünk. Azzal is, hogy egy olyan generációt nevelünk fel, amelyiknek már természetes lesz a természet és a környezet védelme.
Címoldali kép: Shutterstock
