Elkeserítő (olykor kifejezetten dühítő) szülőként végigasszisztálni, hogy a gyerekünk kiragadja a társa kezéből a játékát, vagy óriási hisztit csap, ha azt kérik tőle, hogy adja oda a sajátját. Nem szabad azonban ilyesmi miatt idegeskedni. Gondoljunk csak bele, hogy nem is olyan egyszerű dolog megosztani valamit. Egy gyereknek ugyanúgy meg kell tanulnia, hogyan legyen jószívű, mint azt, hogy adott esetben tudjon veszíteni. És ez a tanulási folyamat bizony évekig eltarthat. Joanna Eng írása.
A kisgyerekek olyanformán ragaszkodnak a tárgyakhoz, mint az emberekhez. Természetes ösztönük hajtja őket, hogy magukénak tudjanak mindent, ami tetszik nekik. Csak három-négy-ötéves korukra értik meg, hogy ha megosztják, amijük van, attól csak még vidámabb lesz a közös játék.
Érdemes útmutatásokat adni a gyereknek, hogyan kell osztozni a dolgokon. Nem szabad azonban erőltetni, hogy azt is odaadja, amiről a világért sem hajlandó lemondani. Hiába a jó szándék, így visszafelé sülhet el a dolog. Van viszont néhány szakszerű ötletünk és javaslatunk arra, hogyan tehető a gyerek számára természetessé az osztozkodás, és hogyan kerülhetjük el az ezzel járó hisztirohamokat.
1. A kedvenc játéka legyen a kivétel
Ha a gyerek annyira ragaszkodik a legkedvesebb játékához, hogy senkinek, még a testvérének vagy a legjobb barátjának sem adná oda, ne forszírozd. Hadd legyen ez a kivétel! Sőt, akár segíts biztonságos helyet találni a féltve őrzött kincsnek.
Meglátod, a kedvenc plüssállatkáját biztonságban tudva a gyerek bátrabban osztja majd meg a többi dolgát, és végre önfeledten merül bele a közös játékba.
2. Segíts neki kivárni a sorát
Az épp soron lévő gyereknek engedd meg, hogy jó sokáig játsszon a közös játékkal. Közben segíts a következő gyereknek abban, hogy képes legyen kivárni, amíg sorra kerül.
Magyarázd meg nekik, hogy most azt gyakoroljuk, hogyan kell kivárni türelmesen a sorunkat, és vezesd őket végig a folyamaton. Miután pedig megtörtént a váltás, dícsérd meg őket, hogy milyen ügyesek voltak!
3. Használj stopperórát, hogy megkönnyítsd neki a várakozást
Beszéljétek meg, meddig játszhat valaki, és mi történjen, ha lejárt az ideje. Legjobb, ha hagyod, hogy a gyerekek maguk nyomják meg a „start” gombot, hadd érezzék, hogy ők a helyzet urai.
Amikor letelik az idő, a gyerekek maguktól tudni fogják, hogy most a következő társukon a sor, így már nyaggatni sem kell majd őket.
Ez a módszer főleg azoknak a gyerekeknek való, akiknek kifejezetten erős az igazságérzetük.
4. Értsd meg az érzéseit akkor is, ha „helytelenül” cselekedett
Ha a gyerek ki van borulva, mert összeveszett valakivel egy játékon, vedd komolyan az érzéseit. Bármi is történt, neki rosszulesett. Nem könnyű feladat az osztozkodás, bele kell tanulni.
Inkább beszéljétek meg higgadtan a történteket. Biztosítsd róla, hogy tökéletesen megérted az ingerültségét vagy a csalódottságát.
Biztasd, hogy minél többször próbálja, annál könnyebb lesz osztozkodnia. Ha most nem sikerült, ne csüggedjen, bőven lesz még alkalom kiküszöbölni a hibát.
5. Kérd meg, hogy segítsen a megoldásban
Ha a gyerekek már tisztában vannak az osztozkodás lényegével, mégis napi hajcihőt okoz az „enyém-tied” meg a „ki a soros” probléma, ültesd le őket, és kérd meg, hogy ők eszeljenek ki valami szellemes, egyszersmind igazságos megoldást.
Például kitalálhatnak egy jelszót arra, ha valaki cserét akar, vagy ki lehet jelölni egy dobozt a NEM megosztandó játékok számára.
6. Bízd meg különleges feladattal
Kérd meg a gyereket, hogy osszon ki valamit a többieknek: például ő kínálja körbe a pogácsát uzsonnaidőben, vagy adjon mindenkinek ceruzát, amikor színezés a feladat.
A gyerek így nemcsak begyakorolja, hogyan osszon meg dolgokat másokkal, hanem még büszke is lehet magára, amiért segített. Ráadásul levette a válladról a példamutatás gondját!
7. A mindennapi tevékenységek során is gyakoroljatok
A családtagok (a felnőtteket is beleértve) felváltva döntsék el, hogy milyen zenét hallgassatok otthon, vagy hogy ki a soros a mesefelolvasásban. Mondjátok ki hangosan, amikor eljött a váltás ideje.
Ha visszaviszel egy könyvet a könyvtárba, vagy a számlát kéritek a vendéglőben, magyarázd meg a gyereknek, hogy ez azért fontos, hogy mások is sorra kerüljenek, azaz kikölcsönözhessék a könyvet vagy leülhessenek a felszabadult asztalhoz.
8. Mutass példát azzal, hogy a barátaiddal és a rokonaiddal megosztasz valamit
Ajánld fel egy ismerősödnek, hogy kölcsönadsz neki egy könyvet, valamilyen készüléket vagy sportfelszerelést, és magyarázd meg a gyereknek, hogy miért teszed ezt. Így megérti, hogy nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek esetében is fontos, hogy jószívűek legyenek.
Rendezhettek például játék-, kirakós-, társas- vagy könyvcsereberéket a szomszédokkal. Ebből látni fogja a gyerek, hogy más család is örömét leli az osztozkodásban.
9. Vond be a gyereket a közösségi munkába
Ha legközelebb jótékonykodsz, vond be a gyerekeket is, legyen belőle családi esemény.
Például bízd a gyerekekre, hogy ők adják le a konzerveket a menhelyen, sőt, hadd válasszák ki eleve ők az élelmiszereket a készletből. Segítsenek a kinőtt ruhák, a könyvek, a játékok összeválogatásában is, amiket ladtok a menhelyen, a könyvtárban vagy egyéb szervezeteknél.
A gyerek így nemcsak azt tanulja meg, hogyan kell osztozkodni, hogyan legyen jószívű, hanem ahhoz is hozzászokik, hogy részt vegyen a közösség életében.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
