Szülőként az egyik legnehezebb beszélgetés az, amikor a gyerekeddel közölnöd kell, hogy apa és anya elválik. Erre bizony alaposan fel kell készülni. Pontos recept nincs rá, hogy miként érdemes megközelíteni a témát, de az biztos, hogy bármit mondasz, legyen benne sok megértés, szeretet és biztatás. Ez a három dolog elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek meg tudja emészteni a hallottakat. Ana Connery írása.
Amikor tarthatatlanná válik a családi élet, és odáig juttok, hogy a keserves együttlétnél jobb lesz, ha különköltöztök, eljön a pillanat, amikor nem halogatható tovább, hogy mindezt közöljétek kapcsolatotok gyümölcsével. Ez biztosan nem az a helyzet, amikor a gyerekre kellene bízni, hogy küzdjön meg a bejelentés okozta érzéseivel és az életében beálló változásokkal. Nem elég tudatni vele, hogy mi zajlik éppen, át is kell őt segíteni ezen a nehéz időszakon.
Hogy fogjunk hozzá?
Először is fontos, hogy egységes frontot alkossatok mint szülők, együtt üljetek le beszélgetni a gyerekkel.
A gyerek számára bizonyára emlékezetes lesz ez a beszélgetés, megjegyzi, mikor és hol zajlott, és pontosan mit hallott – írja Ann Gold Buscho Ph.D. a Psychology Today c. folyóiratban. „Az a legjobb, ha a másik szülővel összehangoljátok, hogyan tájékoztatjátok a gyereket”.
Kezdd annak a hangsúlyozásával, hogy a válás vagy szakítás egyáltalán nem a gyerek hibája – és készülj fel arra, hogy ezt többször is meg kell ismételned. Mindenképp add tudtára, hogy szereted, és ezen soha semmi sem változtat, a válás sem.
Elmérgesedett viszony esetén leplezd a haragodat. A kritikus véleményeidet tartsd meg magadnak, ne avasd be a gyereket az ellenséges érzelmeidbe. Ha ezeket szóvá teszed, az zavart, sőt riadalmat kelt a gyerekben. „Ha nagyon nehezetekre esik szóba állni egymással, vagy a válás mikéntjében nem tudtok megegyezni, forduljatok válási tanácsadóhoz, akivel kidolgozhatjátok a részleteket” – ajánlja dr. Buscho. A másikra mutogatással, hibáztatással a gyerek két tűz közé kerül.
Végezetül szögezzétek le, hogy mindketten megmaradtok neki, akkor is, ha az egyik szülő elköltözik. Ez felkészíti a gyereket a mindennapi élet várható változásaira. Menj elébe a gyerek kérdéseinek. Például, ha ezentúl más rendszer szerint viszitek iskolába, illetve mentek érte, akkor avasd be, hogyan tervezitek. Minél szilárdabban hiszel a családotok jövőjében, annál inkább átadhatod ezt a meggyőződést a gyerekednek. És ha némi pozitív hozadékkal is kecsegtetheted, mondjuk azzal, hogy lesz egy második szobája az új otthonában, akkor azt is csempészd bele a mondandódba.
Ugyanakkor készülj fel rá, hogy ez a beszélgetés mindenkinek fájni fog. Próbálj nem belebocsátkozni az okok részletezésébe, különösen, ha az egyik fél megcsalta a másikat, vagy ehhez hasonlók történtek. A gyereknek nem érdeke, hogy ilyesmit halljon. Ennél általánosabb okot hozz fel, illetve igazítsd a magyarázatot a gyerek életkorához.
És most következzenek életszakaszokra bontva a lehetséges beszélgetésminták:
Csecsemők/kisgyermekek (0-3 éves korig)
Bár nem értik pontosan, hogy mi történik, a kicsik is érzékelik a hangulatváltozást, a szokások megváltozását pedig egészen biztosan észreveszik. Az a legfontosabb, hogy a hétköznapjaik gördülékenyek maradjanak. Fő az egyenletesség. Minden újdonságot igyekezzünk fokozatosan bevezetni, hogy a váltás ne legyen ugrásszerű. Az meg semmiképp se forduljon elő, hogy a gyerek orra előtt veszekedtek. Ha már előzőleg beleestetek ebbe a hibába azon az alapon, hogy a gyerek „úgysem érti”, sürgősen szüntessétek be a feszült szóváltásokat. A válás megterhelő élmény, amely hosszú távon kihat a gyermek mentális jólétére.
Mit mondjunk? „Mindketten nagyon szeretünk, mindig veled leszünk, vigyázunk rád akkor is, ha már nem élünk együtt”.
Óvodások (3-5 éves korig)
Ebben az időszakban még fontosabb az egyenletesség, mert az ilyen korú gyerek mindenféle változást azonnal észrevesz. A rutin betartása továbbra is nagyon lényeges, mert ha ez megrendül, akkor viselkedésbeli változások állhatnak be, a gyerek túlzottan csüngeni fog rajtad az átmeneti időszakban, borzasztóan nyűgös lesz alváskor, étkezéskor, sőt, az ágybapisilés sem kizárt. Az elhagyástól való félelem teljesen a korának megfelelő, úgyhogy ne átalld a végtelenségig ismételgetni, hogy mennyire szereted.
Mit mondjunk? „Anyu és apu (vagy ahogy szólít titeket) elválik, de mi mindig megmaradunk egy családnak. Szeretünk a szüleid lenni, és ez nem is változik meg soha. Ez nem amiatt történik, amit te csináltál vagy nem csináltál. A felnőttek között bizony előfordul az ilyesmi”.
Iskolások (6-8 éves korig)
Ebben az életkorban a gyerekekben konfliktust okoz, hogy kihez maradjanak hűek. Két tűz közé szorulnak akkor is, ha barátságos a válás, hiszen mindenképp két otthon között kell ingázniuk, és két különböző életmódhoz kell alkalmazkodniuk. Ez az a kor, amikor a gyerek még reménykedik abban, hogy újra összekerültök, ezért készülj fel rá, hogy szeretetteli megértéssel kezeld ezt a témát, főleg, ha biztos vagy benne, hogy ezt már nem lehet visszacsinálni. A gyerek a szomorkodástól a dühöngésen át a hisztiig mindent produkál, mivel már sokkal több mindent megérez és megért, mint a kisebbek. Ebben a kényes időszakban legyen gondod rá, hogy egy egész hálózat vegye körül a gyerekedet, amely állhat a kiterjedt családból, barátokból, pedagógusokból és másokból, hogy bármikor, ha szükségét érzi, legyen kihez fordulnia. A szeretet kiterjesztése, az ebből fakadó közösségi érzés elejét veszi annak, hogy magánytól szenvedjen.
Mit mondjunk? „A családunkban változások állnak be, de az irántad érzett szeretetünk nem változik meg soha. Ezeknek a változásoknak nincs közük ahhoz, hogy mit tettél vagy mit nem tettél. Ilyen döntést felnőtt emberek szoktak hozni olyankor, ha rájönnek, hogy inkább csak barátok maradnak, de már nem akarnak együtt élni. A családunk egy helyett két lakásban fog lakni, de minden más továbbra is ugyanúgy megmarad, az iskolád, a barátaid, a nagyszüleid, a kiterjedt családod, és persze a két szülőd, akik továbbra is épp olyan elkötelezettek irántad és a család mellett, mint eddig”.
Kiskamaszok (9-12 éves korig)
Ez egy nehéz kor, amikor a gyerek hajlamos szélsőségekben, vagy-vagyban gondolkodni. Heves érzelmek tombolnak benne. A szülőnek vagy igaza van, vagy nincs, vagy bűnös, vagy áldozat. A válás okozta stressz minden téren kihat a gyerek életére, az alvási és étkezési szokásaitól kezdve az iskolai teljesítményéig. Add meg számára azt a biztonságot, hogy bármikor hozzád fordulhat, találjon értő fülekre nálad, érezze a szeretetet és a megbecsülést. Légy példamutató abban, hogy volt partneredről a lehető legkevesebb negatívumot mondod (vagy sose mondj róla semmi rosszat). Ne a gyerekedtől várd, hogy átsegítsen ezen a nehézségen, ne tőle várd, hogy ítélkezzen, vagy ő beszéljen helyetted az exeddel. Ezzel csak fokozod a gyereknek azt az érzését, hogy két tűz közé szorult, és nem neki való felelősséget aggatsz rá. Inkább alakíts ki közvetlen kapcsolatot a volt társaddal, hogy megbeszélhessétek a szülői teendőket. Ha ez nem megy, akkor fordulj egy mediátorhoz, de sose a gyerekhez!
Mit mondjunk? Mi elválunk, de te maradsz a legfontosabb mindkettőnk életében, és az irántad érzett szeretetünk nem változik soha. Mindig veled leszünk, ha szükséged lesz ránk, és amikor kell, össze is jövünk úgy, mint egy család, akkor is, ha külön élünk. Ezt időbe telik megszokni, de mindig támogatni fogjuk egymást, úgy fogunk téged nevelni szeretetben, ahogy eddig, ebben biztos lehetsz”.
Serdülők (13-18 éves korig)
A tizenéves gyakran minifelnőttnek tűnik, de nem az, ezért fontos, hogy olyannak kezeljük, amilyen. Habár ebben a korban inkább a barátaira és a társaséletére összpontosítja a figyelmét, semmint a családjára, továbbra is függ a szüleitől, akik nevelik, szeretik és ellátják. Kell neki a törődés és a terelgetés, hiába kelti azt a látszatot, hogy magától is jól elboldogul. Már idősebb, okosabb és jobban megérti, ami körülötte zajlik, alkalmasint hallott is egyet s mást a válásról. Mégis jobb, ha tőled hallja, amit kell, elsőkézből.
Lehet, hogy felfokozott érzelemmel és drámai túlzással reagál, mivel félúton jár a kamasz- és a felnőttkor között, és még nem érez szilárd talajt a lába alatt. Ha zárkózott és közömbös, vagy rossz társaságba keveredik, elhanyagolja a tanulmányait, netán drogokkal, alkohollal kísérletezik, vagy a szexbe menekül, fontos, hogy a szülők vagy más felnőttek rengeteg lehetőséget adjanak neki a beszélgetésre. Soha ne terheld azzal, hogy felelősnek érezze magát a te támogatásodért, inkább arra legyen gondod, hogy neki legyen elég barátja és kapcsolata – természetesen rajtad kívül – akiktől ő kap támogatást.
Mit mondjunk? „Hosszas vívódás és sok beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy az lesz a legjobb a családunk számára, ha elválunk, de neked továbbra is odaadó szüleid leszünk és jóban leszünk egymással. Mindannyiunk számára fájdalmas ez, a te életed is megváltozik, de tudd, hogy a szeretetünk és az odaadásunk az irányodban sohasem szűnik meg”.
Bármilyen korú a gyereked, bármelyik életszakaszban tart, biztosítsd őt afelől, hogy a kérdéseivel mindig bátran fordulhat hozzád.
(NR fordítása)
Címoldali kép: Shutterstock
