Szülőnek lenni stresszes állapot ‒ az állandó felelősség és az ennek nyomán fellépő szülői kiégés jól ismert jelenség. A Padovai Egyetem tanulmánya szerint a két ellenkező nemű szülős családokban a nőknek a házasság még a gyermekvállalásnál és a családteremtésnél is több stresszt okoz. Robyn Welling írása.
A tanulmány szerint minden ötödik feleség azt mondja, hogy a férjük támogatásának a hiánya a legnagyobb stresszforrás az életükben. Azaz korántsem az a természetes és kívánatos a számukra, hogy egyedül feleljenek a gondoskodási feladatokért. Ehhez képest riasztó, hogy a férjes asszonyok 75%-a azt állítja, hogy mind a szülői, mind a háztartási feladatok túlnyomó többsége az ő vállukat nyomja.
A Pennsylvaniai Egyetem akadémiai folyóirata (Journal of Family Issues) egy vizsgálatában arra a megállapításra jut, hogy az apák jobb kedvűek, kevésbé kialvatlanok és nem olyan stresszesek, mint az anyák. Ezek a különbségek a szülők közötti felemás munkamegosztásra vezethetők vissza.
Ma az anyák minden eddiginél hosszabban tartózkodnak a munkahelyükön, és a gyermekgondozással is több időt töltenek, mint valaha.
A Pew Research Center nevű agytröszt szerint „az anyák 2016-ban heti 25 órát voltak benn a munkahelyükön, szemben az 1965-ben mért 9 órával. Ugyanakkor heti 14 órát fordítottak gyermekgondozásra, míg 1965-ben csak heti 10 órát”. (Igaz, ami igaz, ezek a számok az apáknál is emelkednek, de összességükben messze alulmaradnak az anyák adataihoz képest.)
Nagy lépés a nemek közötti egyenlőség irányába, de még sok a tennivaló
Cadhla McDonnell, a Pennsylvaniai Egyetem szociológia és demográfia doktorandusza megerősíti, hogy ma már az apák egyre inkább részt vesznek a gyermekeik életében. Emellett viszont azt állítja, hogy a szülőségben még mindig erősen érvényesülnek a hagyományos nemi szerepek szerinti törésvonalak.
„Sokféle tevékenység tekinthető gyermekgondozásnak, de vannak megerőltetőbb tennivalók és vannak, amelyek élvezetesebbek” ‒ nyilatkozta McDonnell a Science Daily című újságnak. „Egy vidám játszótéri kiruccanás nem ugyanolyan foglalatosság, mint, teszem azt, éjnek évadján tisztába tenni a kicsit.” McDonnell munkacsoportja azt is felfedezte, hogy
az apák több szabadidős szülői feladatot látnak el, és inkább a hétvégi gyermekfelügyeletben vesznek részt. Ami viszont ezen kívül még marad ‒ vagyis minden egyéb kötelezettség ‒ az anyákra hárul.
A szülők harmonikus kapcsolatának záloga a kiegyenlített otthoni munkamegosztás:
➤ listázzuk a „láthatatlan” munkákat (beszerzendők számontartása, iskolai levelezés)
➤ a nehezebb munkákat (éjszakai ügyelet, nagybevásárlás) csináljuk felváltva
➤ tervezzünk előre (gyerekszállítási logisztikát, heti menüt)
➤ tegyünk állandó vállalásokat (kinek melyik feladat passzol inkább)
➤ ne átalljunk segítséget kérni a másiktól
➤ tanítsuk meg egymást (és a gyerekeket) az egyes tevékenységek fortélyaira
Az igazságosabb otthoni munkamegosztás felé
Ha eddig nem történt meg, itt az ideje, hogy számba vegyük az otthon végzett „láthatatlan” munkákat: az éjszakai etetést, a piperecikkek fogyásának a figyelemmel kísérését, a gyerek testi-lelki jóllétének a biztosítását stb.
Ahhoz, hogy az otthoni munkamegosztás kiegyenlítettebb legyen, érdemes megfontolni a ParentsTogether szakértőinek idevágó javaslatait:
– Felváltva történjen a lefektetés és az éjszakai ügyelet, valamint a hétvégi gyerek nélküli bevásárlásnál is hol az egyik, hol a másik szülő legyen a soros.
– Csökkentsétek a terhelést azzal, hogy hétvégenként eltervezitek a heti menüt. Így a vacsora előkészítése nem mindig arra a szülőre hárul, aki hamarabb hazaér.
– Nézzétek át az ismétlődő feladatok listáját. Válasszátok ki, hogy melyikőtöknek melyik a testhezállóbb, vagy melyik illeszthető be jobban a napirendetekbe. Így aztán mindenkinek lehet állandó reszortja is.
– Ha túlterheltnek érzed magad, állítsd választás elé a másikat: „Mit csinálnál inkább: a mosogatást vagy a fürdetést?” „Inkább te hívod fel az orvost, vagy te veszed meg hazafelé jövet a papírzsebkendőt?”
– Hétvégeken tartsatok „tanulónapokat”, amikor bemutatjátok egymásnak (és ha már elég nagyok a gyerekek, akkor nekik is), hogyan kell elvégezni olyan, egyeseknek ismeretlen feladatokat, mint az autósülés felszerelése, palackok vagy szivattyúalkatrészek tisztítása, a ruhamosás soha véget nem érő folyamata. Veszett fejsze nyele, ha akkor akarjátok bevezetni a másikat ezeknek a tevékenységeknek a rejtelmeibe, amikor a dolog nem tűr halasztást, mert épp sürgősen el kell végezni. Jobb, ha már előzőleg kitanuljuk mindezeknek a fortélyait.
Tartsátok szem előtt, hogy a feladatok valódi megosztása az igazán célravezető. Különben abba a csapdába eshettek, hogy az egyik fél igazgatja a háztartást, ő felel mindenért, hogy mit, hogyan, mikor kell csinálni, és a másikra csak a segítő szerepe jut. Aki segít, annak nem dolga az egész, és felelőssége sincs.
Az anyák és apák legalább egy fontos szempontból már egyenlőek
„A gyermekgondozás hagyományosan sokkal inkább a női identitás középpontjában állt, és kevésbé tartozott a férfi identitáshoz, ezzel azt sugallva, hogy az anyák inkább képesek rá, vagy értelmesebbnek tartják a gyermekekről való gondoskodást, mint az apák” ‒ állapítja meg McDonnell. „Pedig ez nem igaz, hiszen anyák és apák számára egyaránt nagyon fontos a gyerekekkel való törődés, ezen a téren nincs különbség a nemek között.”
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org
