Nyilka Ildikó fiatalon, egy ikerterhesség során elvesztette egyik gyermekét. Másik gyermeke, Timi koraszülötten, hat és fél hónaposan jött a világra. A tragédiát hosszú évekig nem tudta feldolgozni, végül 2018-ban útjára indított egy alapítványt és a Plüss Kommandó kezdeményezést, amellyel ma már több ezer koraszülöttnek segít.
Gyerekkel vagyunk: Alapítványi munkádat egyik ikergyermeked elvesztése inspirálta. Mi történt pontosan?
Nyilka Ildikó: Terhességem alatt hamar kiderült, hogy ikreim lesznek, de sajnos az is, hogy valami nincs rendben. Veszélyeztetett terhesként kórházba kerültem, ahol hat és fél hónapot töltöttem. Egyik ikergyermekem, a kisfiam, akit Eriknek hívtak volna, meghalt a méhemben, amikor négy hónapos terhes voltam. Halott kisfiamat terhességem fennmaradó két hónapja alatt, kislányom, Timi megszületéséig még magamban hordtam. Az orvosok azt mondták, hogy Timi életét veszélyeztetnék, ha abortusszal eltávolítanák a halott magzatot. Antibiotikumot kaptam, hogy Timi és én ne kapjunk vérmérgezést.
Az utolsó két hónap borzasztó volt. Egyrészt a tudat, hogy a kisfiam meghalt, másrészt a rettegés, hogy Timivel is történhet valami. Iszonyú stressz alatt hordtam ki a gyermekem, és közben súlyos fizikai fájdalmakat éltem át.
Állandó görcseim miatt végig attól féltem, hogy idő előtt beindul a szülés. Timi végül egészségesen, hat és fél hónapra jött a világra. Ekkor távolították el belőlem a halott magzatot is. Születése után Timi inkubátorba került, ami szintén nagyon megrázó élmény volt számomra. Akkoriban az anyák nem vehették ki soha a gyereket az inkubátorból, csak benyúlhattak hozzájuk, úgy simogathatták meg őket. Ma szerencsére a koraszülött gyerekek is eltölthetnek valamennyi időt naponta az anyjuk mellkasán, ami nagyon fontos része az egészséges fejlődésnek. Ráadásul Timi izgága kislány volt, ki kellett kötözni a kezét, nehogy kitépje a karjába vezetett kanült. A ma 27 éves Timinek még mindig meglátszanak a kanül nyomai a karján.
GyV: Milyen volt a hazatérés a kórházból?
NyI: Miután hazavihettem a kislányomat, otthon szorongtam tovább. Lelkiismeret-furdalásom is volt. Gyakran eszembe jut, milyen rosszul fogadta gyermekem apja is a hírt, hogy ikreink lesznek. Szörnyű beszélgetés zajlott le közöttünk. Amikor először látszott az ultrahangon, hogy két magzat fejlődik bennem, boldogan rohantam haza, és elújságoltam neki, hogy nem egy, hanem kettő babánk lesz. Ő azonban nem fogadta örömmel a hírt, inkább megrettent a gondolattól, és első megdöbbenésében azt mondta, hogy neki biztos nem lesz kettő, mert ő kettőt nem akar.
Látva ijedtségét, elsírtam magam, és csalódásomban kiszaladt a számon, hogy jó, akkor az egyiket megszülöm, a másikat meg nem. Persze nem gondolta ő sem komolyan, amit mondott, és utána bocsánatot is kért, de ez a beszélgetés örökre belém ivódott. Később nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy én is hibás vagyok a gyermekem elvesztésében, hiszen hogyan mondhattam ilyen hülyeséget! Most is elsírom magam, ha rágondolok.
GyV: Hogyan tudtad ezt az élményt feldolgozni? Manapság rengeteg pszichoterápiás módszer áll rendelkezésre, de 27 évvel ezelőtt ez még nem így volt.
NyI: Sajnos egyáltalán nem tudtam feldolgozni. Akkoriban nem ismertem azokat a terápiás lehetőségeket, amelyek ma már sok ember számára kézenfekvőek. Egyszerűen elfojtottam magamban mindent. Huszonhárom évig mélyen magamba zártam a fájdalmamat. De természetesen a feldolgozatlan trauma meghatározta a mindennapjaimat, és rettegő, túlvédelmező anyatigris vált belőlem. Timit a lakásunkhoz legközelebbi iskolába adtam be, és cégemnek olyan helységet kerestem, amely a lakásunktól és az iskolától is pusztán egy sarokra volt. Csak így éreztem a gyerekemet biztonságban. Mindig tudni akartam, hogy a közelemben van.
Ha szirénázó mentőautót hallottam, rögtön összerándult a gyomrom. Állandóan attól féltem, hogy Timivel is történik valami. Belém ivódott a féltés és a szorongás, és csupán csak néhány éve sikerült jobban elengednem a lányomat.
Három éve költözött el otthonról, most ment férjhez. Ma már könnyebben elviselem, hogy nem látom mindennap.
GyV: Alapítványodat és a Plüss Kommandó kezdeményezést 2018-ban hoztad létre, tehát nagyjából abban az időben, amikor Timit is elengedted.
NyI: Az alapítvány számomra terápia. Rengeteget segített abban, hogy feldolgozzam a velem történteket. A Timit féltő szorongásom is csillapodott. Ez persze nem tudatos volt, így alakult az életem. Már korábban is rengeteg jótékonysági programban vettem részt, és az alapítvány ötlete is onnan származott. Sokan kérdezték, hogy ha ennyit teszek a közért, akkor miért nem hozok létre egy saját alapítványt.
GyV: Miért épp Plüss Kommandó a kezdeményezésed neve?
NyI: Az első programunk plüssállatkákhoz kapcsolódott. Az volt az ötlet, hogy rászoruló gyerekeknek ajándékozzanak gyerekek vagy felnőttek olyan plüssállatot, amely nekik valaha sokat jelentett.
Lényeges eleme volt a tervnek, hogy olyan plüssállatot ajándékozzanak az adakozók, amelyet nagyon szerettek. Azt akartam elérni, hogy az adományozás valódi gesztus legyen a másik személy felé.
Később a plüssadományozó akciónk mellé számos más programot is felsorakoztattunk, például inkubátorokra gyűjtünk koraszülött osztályoknak országszerte. De a Plüss Kommandó elnevezés megmaradt, és már többen ismerik, mint az alapítvány valódi nevét. Akcióinkat ötletes módon igyekszünk még hatékonyabbá tenni. Például közéleti személyiségeket kérünk meg, hogy ajánlják fel gyerekkori plüssállatkáikat árverezésre. Jelenleg a gyulai kórház számára gyűjtünk életmentő gépekre. Ehhez az akcióhoz sikerült megnyernünk Jennifer Hudsont is. Honlapunk webshopjában kisebb összegekért is lehet plüssálatkákat vásárolni.
GyV: Mi pontosan a Plüss Kommandó babafészek csomagja?
NyI: Ezt a SOTE-n dolgozó Dr. Nádor Csaba főorvos és más szakemberek segítségével dolgoztam ki. Az ötletet saját fájó élményeim inspirálták. Borzasztó volt látnom újszülött gyerekemet, Timit az inkubátorban.
Arra gondoltam, hogy milyen szörnyű érzés lehet számára, hogy a teljes lényét átölelő anyaméhből a semmiben találja magát. A babafészek egy olyan, inkubátorba helyezhető orvosi textil, amely az anyaméh melegségét igyekszik pótolni.
Fontos szerepet tölt be a koraszülöttek idegrendszeri és fizika fejlődésében. A babafészek megjelenése előtt a koraszülött osztályokon más megoldásokat alkalmaztak, például összetekert takarókból alakították ki a babákat átölelő fészkeket.
A Plüss Kommandó
Nyilka Ildikó 2018-ban hozta létre az Alapítvány az Alapítványokért civil szervezetet, és indította útjára a Plüss Kommandót, hogy koraszülötteken segítsen. Az elmúlt 15 hónap alatt 29 magyarországi koraszülött osztálynak összesen közel 39 millió forint értékben jutatott adományt.
Egyik gyűjtési ötletükben hírességek által felajánlott plüssálatokat bocsátanak árverésre. Majka plüssállata például 500 ezer forintért talált itt új gazdára. Az elmúlt hónapban a világhírű énekesnő, Jennifer Hudson is részt vett egy aukciójukban.
GyV: És miért a kommandó szó szerepel a kezdeményezésetek nevében?
NyI: Sok évig ingatlanközvetítő irodát vezettem, ma is ez az egyik tevékenységem. A kollegáim gyakran mondták, hogy „Ildi, te az üzletben olyan kemény vagy, mint egy katona”. Hát, ebben van igazság, tényleg olyan vagyok! Mindig van konkrét stratégiám, a kitűzött célomat rendszerint el is érem. Innen jött a kommandó szó ötlete. Szóval ez egy vicces megközelítése egyrészt annak, amilyen vagyok, másrészt annak, ahogy az alapítvány a tevékenységét végzi. A programjainkat például „hadműveleteknek” nevezzük a honlapunkon.
A humor segített át az élet nehézségein is, fontos része a személyiségemnek, és ezt fel is vállalom. Képzelheted, hogy eleinte, amikor még nem voltunk ismertek, és tárgyalni mentem egy fontos kórház vezetőjéhez, hogyan néztek rám, amikor bemutatkoztam: „Kedves főorvos úr, örülök, hogy megismerhetem, Nyilka Ildikó vagyok a Plüss Kommandótól”. Elkerekedett a szemük. De a tartalom, amit csinálunk egy-két percen belül meggyőzte őket. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy a hírünk megelőz minket. Mindenhol tudják, hogy kik vagyunk.
Címoldali képünk illusztráció (123RF)
