Gyász, harag, elfogadás, művészet: egy autista gyermek szülőjeként az út kanyargós, hegyekkel és völgyekkel tarkított. Kate Miller-Wilson nagyon jól tudja ezt, de meg akarta mutatni másoknak is: művészetet kreált a fia kondíciójából.
Kate feltétel nélkül szereti a fiát, gyönyörű, vidám és tehetséges gyermek, ám vannak olyan napok, amikor nem nagyon kedvelik egymást. Nem a fiú matematikai tehetségét tartja az autizmus legnagyobb ajándékának, hanem azt, ahogyan a világra tekint. Ezt a látásmódot szerette volna bemutatni másoknak is, hogy a kívülállók is értsék kicsit, hogyan telnek náluk a mindennapok.
Az első fotón egy olyan pillanatot örökített meg, amikor a fia csak egy tükörképnek köszönhetően, de végre ránéz, pedig ezt sosem teszi.
Az autisták másképp dolgozzák fel az ingereket. Elképesztő örömet okozhat nekik egy növény simogatása is. Kate szerint a fia úgy érzékeli a világot, ahogyan ő sosem tudta.
Kate sokszor úgy érzi, hogy valami elválasztja a gyermekétől. Látják és hallják egymást, de mégsem tudnak egymáshoz közel kerülni. A kisfiút itt egy jégtábla mögött fotózta, hogy szimbolizálja ezt az érzést.
A fiú egyik legnagyobb erénye az, hogy elképesztő erővel tud koncentrálni valamire. Lehet az egy rejtvény, egy hangszer, vagy csak a fények játéka. Teljesen belefeledkezik abba, amit szeret.
Az autisták általában egyszerre egy dolog iránt érdeklődnek. Kate fia a baglyokért rajongott akkor, amikor ez a kép készült, éppen annak öltözött.
Kate nem titkolja, vannak napok, amik nagyon nehezek. Vannak reggelek, amelyek úgy kezdődnek, hogy a fia azt kiabálja, utálja őt. Azt írja, néha kiteszi az iskolában, és olyan szélsebesen hajt el, hogy szinte csikorognak az autógumik. Ezeket a napokat kudarcként éli meg, de tudja, hogy pontosan ezek a napok bizonyítják azt is, hogy mennyire szereti őt.
Kate Miller-Wilson további fotóit itt és itt tudod megnézni.
