Nem könnyű a hazugságot megkülönböztetni a vicctől. Főleg a kisebbeknek nehéz megmagyarázni, miért más a kettő, de sok példával és kérdéssel helyes irányba terelhetjük a gyereket. Az erről szóló beszélgetésekhez ajánlunk néhány forgatókönyvet. Joanna Eng írása.
Magyarázd meg, a hazugság miért nem vicc
Ilyeneket mondhatsz:
- „Akarsz beszélgetni arról, hogy mit jelent a viccelődés vagy a hülyéskedés? Van olyan, hogy valaki viccből nem mond igazat, és olyan is, hogy szántszándékkal hazudik. Az is előfordul, hogy valami elhibázott dolgot mond. Ezeket nehéz megkülönböztetni, pedig fontos, hogy lássuk a különbséget.”
- „Szeretem, ha megnevettetsz, és az is tetszik, ha használod a képzelőerődet, hogy valami meglepőt mondj. Csak arra ügyelj, hogy véletlenül se bánts vagy ijessz meg senkit, azzal a felkiáltással, hogy csak viccelődsz”.
Hozz fel példákat a jó viccre
Mutass rá, mennyire másképp hat a vicc és a hazugság:
- „Ha tréfából mondasz valamit, ami nem igaz, és csak vicc az egész, az azt jelenti, hogy meg akarod nevettetni az embereket. A vicc ne legyen túl komoly, és senkit ne bántson vagy ijesszen meg.”
- „Mondok egy példát: ha azt mondanád nekem, hogy ebédre megettél harminc nagy tábla csokit, és aztán bevallanád, hogy ez csak vicc volt, akkor valószínűleg nevetnék. Nem igaz? Mert csak bolondoztál és használtad a képzeletedet, amivel nem ártottál senkinek és nem ijesztettél meg senkit.”
Hozz fel példákat a rossz viccre
Jelezd, hogy a rossz vicc ugyan nem hazugság, de attól még ártalmas:
- „Mi lenne, ha így szólnál: »A tanárom ma megütött«, majd később közölnéd velem, hogy csak vicceltél. Szerinted nevetnék? Aligha. Aggódnék, és megpróbálnám kideríteni, hogy vajon biztonságban vagy-e az iskolában.”
- „Ha el akarnál nekem mondani valamit, ami tényleg megtörtént veled az iskolában, akkor komolyan mondd el nekem, hogy tudjam, hogy igaz, és segíthessek. De ha elképzelsz valami ijesztő vagy furcsa dolgot, ami megtörténhetett volna, de nem történt meg, akkor ne próbáld azt viccként beadni nekem. Inkább kérdezd meg: Mi történne, ha egy tanár megütne egy diákot?”
Példák segítségével határozd meg a hazugságot
- „Ha hazudsz, akkor nem tréfálsz, hanem nem akarod, hogy bárki is megtudja az igazságot. A hazugság komolyabb a viccnél. De rossz is. A hazugság ugyanis megbánthat másokat, vagy megnehezítheti a felnőtteknek, hogy segítsenek rajtad.”
- „Tudod, hogy mindig minden fontos dolgot elmondhatsz nekem. Én meghallgatlak, és igyekszem nem haragudni, mivel őszinte voltál. Még ha olyasmit tettél is, amit nem lett volna szabad, például elvettél valamit, ami a másé, akkor is az a leghelyesebb, ha azonnal megmondod nekem az igazat, hogy együtt kigondoljuk, hogy tehetjük jóvá a dolgot.”
Nyugtasd meg, hogy mindenki szokott hibázni
- „Ha valami igaztalant vagy bántót mondtál, és később rájössz ennek a helytelenségére, akkor elég azt mondanod, hogy »csak vicceltem«? Nem! Azt mondd, hogy »hibáztam«, és utána mondd meg helyesen azt, amit akartál. Ha pedig megbántottál valakit, kérj tőle bocsánatot, és igyekezz jóvátenni a hibádat.”
- „Itt egy példa rá: ha játszol a barátoddal és vesztesz, mérgedben még akár ilyesmi is kicsúszhat a szádon: »Utálok játszani veled! Csaló vagy!« A barátod persze megsértődik, mire te odaveted neki: »Á, csak vicceltem«. gondolod, hogy a barátod ettől jobban érzi magát? … Mit mondanál helyette?”
Találjunk ki egy egyenes utat az igazsághoz
- „Ugye, néha nem tudod biztosan, hogy mikor viccel valaki és mikor beszél komolyan? Én sem jövök rá mindig. Találjunk ki varázsszavakat, amelyeknek a hatására a másik kénytelen igazat mondani!”
- „Ahányszor valamelyikünk ezt mondja: »Viccből vagy igazán?«, az illetőnek meg kell mondania az igazat és abba kell hagynia a viccelődést. Így nem fogjuk megijeszteni vagy megbántani egymást. Tanítsuk meg az egész családot erre a szabályra.”
- „Néha mulatságos az, ha zavarba hozzuk az embereket egy kis viccelődéssel. Csak tudnunk kell, hogy mikor hagyjuk ezt abba, hogy mások is jól szórakozzanak!”
