Bántalmazó apák nem egy esetben egész családokat irtottak ki. Ezek az apák előzőleg láthatási jogot kaptak a bíróságtól. A nagy port felvert esetek ellenére januártól még inkább lazultak a szülői felügyelet szabályai: most már akkor is a közös felügyelet mellett dönthet a bíróság, ha csak az egyik szülő kéri ezt, illetve bevezették a váltott gondoskodás jogintézményét is. Több civil szervezet mellett a Patent Egyesület, azaz a Patriarchátust Ellenzők Társasága is tiltakozott a váltott elhelyezés ellen. A Patent a nők elleni erőszak áldozatainak nyújt ingyenes jogsegélyszolgálatot, pszichológiai és szociális segítséget. Interjúnkban Nógrádi Noát és Spronz Júliát, a Patent Egyesület munkatársait kérdeztük.
Gyerekkel vagyunk: Sokan úgy vélik, köztük civil szervezetek is, hogy a törvénymódosítás pozitív lépés, mert ha közös a gyerekfelügyelet, akkor a válás után is mindkét szülő ugyanolyan értékű szülőként vehet részt a gyerek életében.
Spronz Júlia: Ez így elvi szinten nem hangzik rosszul, azonban a helyzet nem ilyen egyszerű, mert a magyar viszonyok között ez gyakran azt eredményezheti, hogy a bántalmazó szülő visszaél a helyzettel és ezen a módon tartja fent a szétválást követően is a kontrollt a családtagjai felett.
GYV: Sokan nincsenek tisztában vele, hogy pontosan mit is jelent ez a módosítás.
Spronz Júlia: A törvénymódosítás bevezetéséig a bíróság elsősorban azt vizsgálta, hogy melyik szülő gondozásában biztosított inkább a gyermek testi, lelki és erkölcsi fejlődése. Ha megállapították, hogy ki az alkalmasabb, akkor ő kapta a kizárólagos felügyeleti jogot. A másik szülőnek ilyenkor szünetelt a felügyeleti joga, és kapcsolattartási jogot kapott. December 31-ig, ha bármelyik szülő úgy nyilatkozott, hogy ő kizárólagos felügyeletet akar, akkor nem lehetett ráerőltetni közös szülői felügyeletet. Illetve korábban a bíróság elutasította azt is, hogy ugyanannyi időt töltsön a gyerek az egyik és a másik szülőnél, ha közben valamelyikőjük kizárólagos felügyeletet kívánt gyakorolni.
GYV: Vagyis közös felügyeleti joggyakorlás eddig is volt.
SJ: Igen, amikor a szülők megegyeztek, hogy a jövőben is közös szülői felügyeletet fognak gyakorolni. Váltott gondoskodás is előfordult azokban az esetekben, amikor erről a szülők megállapodtak. Az esetek túlnyomó többségében megegyezéssel végződnek a gyerekes párok válásai, ezért volt sok közös felügyelet eddig is. Viszont ilyet a bíróság eddig nem rendelhetett el, hiszen ezt csak a szülők közös megállapodása eredményezhette.
GYV: Mi változott ehhez képest?
SJ: A nagy változás január 1-től az, hogy most már a bíróság az egyik szülő kérésére, akár a másik tiltakozása ellenére is megítélheti a közös gyerekfelügyeletet. Ez a gyerek életével kapcsolatos döntési helyzetet jelenti. Hogy a gyerek ténylegesen hol fog lakni, az egy másik kérdés, arról is rendelkezni kell az ítéletben. A közös felügyelet nem feltétlenül vonja maga után azt is, hogy a szülők egyenlő időt töltsenek a gyerekkel. A bántalmazók épp azt szokták akarni, hogy legyen közös felügyelet, mert jogokat akarnak, de a gondoskodásból nem akarják kivenni a részüket.
GYV: Sokan azzal érvelnek, hogy általában az anyáknál helyezik el a gyerekeket, és az apák kiszorulnak a gyereknevelésből.
Nógrádi Noá: Erre mindig szoktak hivatkozni. A közfelfogás is úgy tartja, hogy a nőnél helyezik el általában a bírói gyakorlat szerint a gyereket. Valóban sokszor kerülnek az anyákhoz a gyerekek, de nem a bíróság döntésének eredményeképpen, hanem a közös megegyezés során. Általában akkor, amikor az apa felismeri, hogy eddig sem sokat tevékenykedett a gyerek körül, és a továbbiakban sem szeretne. A nők anyagilag viszont jóval kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek, mert többnyire gondoskodással töltötték életüknek azt az időszakát, amely alatt munkában előbbre haladhattak volna. A kisgyerekes, gyerekes nőknek rosszabbak a munkaerőpiaci kilátásaik is, míg a gyerekes férfiakat nem éri ilyen hátrány. A nők jellemzően csekély anyagi háttérrel lépnek ki a kapcsolatból, de a gyerekkel kapcsolatos munkák nagy részét továbbra is ők végzik. A bíróság pedig minimális tartásdíjakat ítél meg ezeknek az anyáknak.
SJ: Gyakran találkozunk olyan helyzettel, amikor a bántalmazó apának szuper kocsija, háza van, utazgat, költekezik stb., de a per elindulásánál félállásos minimálbéren helyezkedik el. A bíróság átlátja ugyan a helyzetet, és nem a bemutatott vagyoni-jövedelmi helyzet alapján dönt, hanem mérlegeléssel, ám így is havi 45 ezer forint fölötti összeget ezekben az esetekben általában nem szoktak megítélni.
A bántalmazó szülőt a közös felügyelet kérésére a kontroll megtartása mellett az is motiválja, hogy akkor egyáltalán nem lesz tartásdíjfizetési kötelezettsége. Az igazságügyi miniszter ugyan az MTI-n keresztül azt üzente (mert velünk nem ült le egyeztetni), hogy van lehetőség kiegészítő tartásdíjra, amely kicsit kiegyenlíthetné a vagyoni különbségeket, de ezt általában nehéz kiharcolni.
NN: Ha a felek között vita van, még az is előfordulhat, hogy a jobb életminőséget biztosítani képes apa azzal is bünteti az anyát, hogy több láthatási időt, felügyeleti jogot követel. Erre pedig még érvei is lesznek a bíróság előtt: valóban, egy 30 négyzetméteres albérletben lakó, munkát kereső anya nehéz anyagi körülmények között képes csak felnevelni a gyermekét. A teljesen kisemmizett nő ilyenkor még azért is retteghet, hogy vajon meg tudja-e tartani a gyermeke felett a felügyeleti jogot. Mi azt látjuk, hogy az ilyen, vitás helyzetben gyakran kerül az apához a gyerek.
SJ: A bántalmazó szülők gyakran uralkodni akarnak, de a kulimunkát nem szívesen szeretnék elvégezni. Amíg iskolaidő meg oviidő van, legyen a gyerek a másik szülővel, hétvégén meg szünetben viszont majd ő jár szórakozni a gyerekkel; vagy ha hétköznapon is vele van, ő nem fog azzal foglalkozni, hogy a lecke készen legyen vagy a különóráira eljusson a gyerek. Ezeket a terheket vigye a másik fél.
GYV: A Hintalovon Gyermekvédő Alapítvány támogatta a módosítást. Vajon miért?
NN: A Hintalovon Alapítványnak az a véleménye, hogy a közös gyerekfelügyelet megítélésnek ugyan lehet bizonyos esetekben kockázata, de a nagy átlagra kell törvényeket alkotni, és tételezzük fel az ideális állapotot. A közös gyerekfelügyelet szerintük pozitív eredményt is hozhat, a bírák pedig fel fogják ismerni a bántalmazási hátteret, és ilyen esetekben nem fogják megítélni a közös felügyeleti jogot. Mi viszont azt állítjuk, hogy abból kellene inkább kiindulni, hogy milyen jelenleg Magyarországon a bírói ítélkezési gyakorlat.
GYV: Furcsa, hogy épp azután javasol az igazságügy miniszter egy ilyen törvénymódosítást, amikor több esetben is halállal végződött a láthatás.
SJ: Erre mi is felhívtuk Varga Judit figyelmét. Annak a férfinak például, aki a kapcsolattartás ideje alatt ölte meg a gyerekeit, korábban a bíróság ráütötte a láthatására a pecsétjét. A gyerekek azért voltak nála kapcsolattartáson, mert így egyezett meg a volt feleségével. A bíróság pedig ezt helyben hagyta. Pedig ítélhetett volna úgy is, hogy egy olyan apának, aki majdnem meggyilkolta már korábban a feleségét egy kalapáccsal, nem fog elviteles kapcsolattartást engedélyezni. De sajnos ez az általános bírói gyakorlat: általában nem ismerik fel az erőszakos, bántalmazói hátteret, vagy nem tulajdonítanak ennek jelentőséget, nem veszik komolyan a kockázatokat.
GYV: Az igazságügy miniszter arra is hivatkozik, hogy több európai országban jól működik a közös gyerekfelügyelet.
NN: Valóban sok országban van erre példa. Ám ezekre az országokra jellemző, hogy komolyan veszik a családon belüli erőszak problémáját, és hatékonyan fellépnek ellene. Ám még ezekben az országokban sem sikerül minden esetben megfelelően kiszűrni az erőszakos eseteket. Ugyanakkor érdekes, hogy Varga Judit olyankor nem emlegeti ezeket az országokat, amikor arról van szó, hogy ott ratifikálták a családon belüli erőszakot elítélő isztambuli egyezményt. Magyarország viszont nem. Az egyik legfontosabb intézkedés először is az lenne, hogy ratifikálni kellene az isztambuli egyezményt, aztán számos intézményi feltételt is meg kellene valósítani, amely körültekintően vizsgálja meg az egyes eseteket. Csak azután lehetne elgondolkodni arról, hogy ez a törvénymódosítás életbe léphessen.
Isztambuli egyezmény: Az Európa Tanács által megalkotott átfogó nemzetközi egyezmény a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszakkal szemben. 2011-ben Isztambulban nyitották meg az egyezményhez való csatlakozás lehetőségét. Az egyezmény célja az erőszak megelőzése, az áldozatok védelme és „az elkövetők büntetlenségének megszüntetése”. 46 ország és az Európai Unió – köztük Magyarország is – aláírta a konvenciót, amelynek ratifikációját viszont 2020 májusában elutasította. A ratifikáláshoz több jogszabályt módosítani kellene, intézményrendszereket kellene kialakítani. Az Európa Tanács bizottságának tanulmánya szerint nincs például törvényi garancia arra, hogy az ügyész a családon belüli erőszak és a szexuális erőszak mindegyik formája esetén büntetőeljárást indíthasson.
GYV: Miért nem ratifikálja Magyarország az isztambuli egyezményt?
NN: Az egyezmény használja a nők elleni nemi alapú erőszak kifejezést. Rengeteg kutatás támasztja alá, hogy a nemek közötti egyenlőtlen szerepekből nő ki a családon belüli erőszak, ezek eredményezik ennek a jelenségnek az újra- és újratermelődését. A magyar jogrend és a magyar jogalkotók viszont nem szeretik ezt a kifejezést, mert ők nemi különbségtétel és a jelenség nemi szerepekkel való kapcsolatának elismerése nélkül, nemektől független, egyéni problémaként szeretnének tekinteni az erőszak e formájára. Viszont e szempont nélkül nem lehet sem vizsgálni, sem felszámolni a jelenséget.
GYV: Férfiak is fordulnak hozzátok jogsegélyért?
SJ: Bántalmazott férfiak nagyon ritkán, de szoktak hozzánk fordulni, és számukra is ugyanazt a szolgáltatást nyújtjuk, mint a nőknek. Ugyanakkor igen gyakran keresnek minket olyan férfiak, akik bántalmazott nő ismerősük, rokonuk, partnerük számára keresnek nálunk segítséget. Inkább ez a jellemző a férfi hívók esetén.
Ha testszett a cikkünk, iratkozz fel hírlevelünkre!
