A gyerekek gyakran hangoskodnak, és közben nem veszik észre, hogy zavarnak másokat. Hogy tudjuk elérni, hogy letekerjék a hangerőt?
A csitítással semmit sem érsz, a „maradj csöndben” pedig egyenesen ellenkező hatást vált ki. A gyereknek egy finom emlékeztetésre vagy figyelemelterelésre van szüksége ahhoz, hogy az energiáját másba fektesse ahelyett, hogy a hangerejét a legnagyobb fokozatra kapcsolja.
Legközelebb, ha kísértésbe esel, hogy rövid úton csendre intsd, próbáld ki inkább a következő változatokat.
Ezt mondd:
- „Előbb hadd fejezzem be, amit én mondok, aztán szeretném meghallgatni, amit te mondasz erre.” – Ezzel finoman emlékezteted rá, hogyan kell udvariasan kommunikálni
- „Bizonyára vigyázni akarsz a szép énekhangodra, a kiabálás pedig nem tesz jót neki.” – Így személyes okot szolgáltatsz rá, hogy miért legyen halkabb.
- „Játsszunk olyat, hogy meghallod-e, amikor összedörzsölöm a tenyeremet!”- Ehhez csöndesebbnek kell lenni.
- „Hű, most a tízes hangerőn vagy! Le tudod vinni hármasra?” – Így egy konkrét utasítást követhet.
- „Nincs kedved ahhoz, hogy kém / riporter legyél, aki minden egyes dolgot leír, amit lát vagy hall?” – Ez eltereli a figyelmét a hangoskodásról.
- „Mondj valamit úgy, hogy csak a szádat mozgatod, és én megpróbálom kitalálni, hogy mit mondasz.” – Ezzel bemutatod, hogy csöndesen is lehet kommunikálni.
