A tizenévesek hírhedtek a néha barátságtalannak tűnő, olykor zavaros beszédükről. Ez a tulajdonságuk azért is zavarhat bennünket, felnőtteket, mert tőlük már többet várnánk el. Legyintsünk rá? Inkább próbáljuk megérteni, mit akarnak!
Először is vegyük figyelembe, hogy a gyerekek ebben a korban annyi mindennel bajlódnak: hormonális változásokkal, elképesztő ütemben fejlődik az agyuk, szoronganak a társadalmi elvárások és a kortárscsoport véleménye miatt is. Legyünk kicsit megértőbbek, türelmesek, és mindjárt nem tűnik olyan szörnyűnek a tini gyerekünk hozzáállása.
Álljanak itt tipikus kamaszos kijelentések, a szülő értelmezése, a gyerek tulajdonképpeni mondanivalója és az, hogy mit válaszoljon erre a szülő.
Amit a tini mond, és ahogy valójában érti
Amit mond: „Hagyj békén!”
Ahogy érteni véljük: „A gyerekem nem szeret, és nem akar szóba állni velem.”
Amit valójában jelent: „Most túlságosan ki vagyok bukva ahhoz, hogy erről beszéljek, vagy csak nyugalomra vágyom.”
Amit te mondj: „Mikor folytassuk ezt a beszélgetést?” vagy ha szükséges: „Beszéljük meg most, utána folytathatod, amit csináltál.”
Amit mond: „Majd később megcsinálom.”
Ahogy érteni véljük: „A gyerekem lusta, és nem teszi meg, amire kérem.
Amit valójában jelent: „Most nagyon koncentrálok valami másra.”
Amit te mondj: „Rendben, akkor mondd meg, hogy mikor csinálod meg”, vagy: „jó, de addig ne telefonálj/tévézz/stb., amíg azt el nem végzed.”
Amit mond: „Mindenki másnak megengedik!”
Ahogy érteni véljük: „Drámázik a gyerekem.”
Amit valójában jelent: „Rossz, ha nem lehetek olyan, mint a barátaim, és nem tehetem azt, amit ők.”
Amit te mondj: „Minden családnak mások a szokásai és az értékei. Megértem, hogy rosszul esik, hogy kimaradsz ebből. Tervezz egy másik programot a barátaiddal.”
Amit mond: „Ez vacak.”
Ahogy érteni véljük: „A gyerekemnek nincs türelme / nem akar semmi újat kipróbálni / nehéz a kedvében járni.”
Amit valójában jelent: „Rossz kedvem van, és úgy érzem, nem én irányítom az életemet.”
Amit te mondj: „Miért gondolod ezt?” vagy „Mit javasolsz helyette?”
Amit mond: „Sosem hagysz semmit se csinálni.”
Ahogy érteni véljük: „A gyerekem semmiért se hálás, amit teszek neki.”
Amit valójában jelent: „Rossz kedvem van, és úgy érzem, nem én irányítom az életemet.”
Amit te mondj: „Ez egyáltalán nem igaz. Találjunk ki neked valami jó programot, aminek már előre örülsz.”
Amit mond: „Mindegy, nem érdekes.”
Ahogy érteni véljük: „A gyerekem elutasító, és nem érdekli, amit mondok.”
Amit valójában jelent: „Ideges vagyok, jobb, ha meg se szólalok, nehogy valami durvát mondjak.”
Amit te mondj: „Mi bánt: csalódott vagy? Haragszol?” És utána hallgasd meg, és segíts neki abban, hogy leküzdje a rossz érzéseit.”
Ha a gyereked legközelebb olyasmit mond, ami belőled negatív reakciót vált ki, okulj ezekből a példákból. Más lesz a reakciód, ha veszed a fáradságot, hogy megértsd a szavai mögött meghúzódó lényeget.
