Ha eddig nem történt meg, itt az ideje, hogy számba vegyük az otthon végzett „láthatatlan” munkákat, és azt is, ki mennyit vállal belőle. Ki kell fel többször éjszaka etetni, ki figyel arra, hogy fogytán a tej, a kenyér, a pelenka vagy a piperecikkek? Ne legyen minden teher csak az egyik szülőé!
Ahhoz, hogy az otthoni munkamegosztás kiegyenlítettebb legyen, érdemes megfontolni a ParentsTogether szakértőinek javaslatait:
- Felváltva történjen a lefektetés és az éjszakai ügyelet, valamint a hétvégi gyerek nélküli bevásárlásnál is hol az egyik, hol a másik szülő legyen a soros.
- Csökkentsétek a terhelést azzal, hogy hétvégenként eltervezitek a heti menüt. Így a vacsora előkészítése nem mindig arra a szülőre hárul, aki hamarabb hazaér.
- Nézzétek át az ismétlődő feladatok listáját. Válasszátok ki, hogy kinek mi a testhezállóbb, vagy melyik illeszthető be jobban a napirendetekbe. Így aztán mindenkinek lehet állandó reszortja is.
- Ha túlterheltnek érzed magad, állítsd választás elé a másikat: „Mit csinálnál inkább: a mosogatást vagy a fürdetést?” ; „Inkább te hívod fel az orvost, vagy te veszed meg hazafelé jövet a papírzsebkendőt?”
- Hétvégeken tartsatok „tanulónapokat”, amikor bemutatjátok egymásnak (és ha már elég nagyok a gyerekek, akkor nekik is), hogyan kell elvégezni olyan, egyes családtagok számára ismeretlen feladatokat, mint a ruhamosás, a szárítógép bekapcsolása, a biciklikerekek felpumpálása, vagy az ingek vasalása. Veszett fejsze nyele, ha akkor akarjátok bevezetni a másikat ezeknek a tevékenységeknek a rejtelmeibe, amikor a dolog nem tűr halasztást. Jobb, ha már előzőleg kitanulunk mindent, ami szükséges lehet.
Tartsátok szem előtt, hogy a feladatok valódi megosztása az igazán célravezető. Különben abba a csapdába eshettek, hogy az egyik fél igazgatja a háztartást, ő felel mindenért, hogy mit, hogyan, mikor kell csinálni, és a másikra csak a segítő szerepe jut. Aki segít, annak nem dolga az egész, és felelőssége sincs.
Az anyák és apák legalább egy fontos szempontból már egyenlőek
A gyermekgondozás hagyományosan sokkal inkább a női identitás középpontjában állt, és kevésbé tartozott a férfi identitáshoz, ezzel azt sugallva, hogy az anyák inkább képesek rá, mint az apák. Pedig ez nem igaz, hiszen anyák és apák számára egyaránt nagyon fontos a gyerekekkel való törődés, ezen a téren nincs különbség a nemek között.
(NR fordítása)