Rovatok

Minden abúzus nyomot hagy a gyerek lelkében – I. rész: Árulkodó jelek

Az elmúlt hetekben számos olyan történet került napvilágra, amelynek áldozatai gyerekek voltak. A testi, lelki abúzus, a szexuális bántalmazás sajnos a mindennapok része, és csak a jéghegy csúcsa az, ami kiderül. Hogyan lehet a gyerekeket megóvni az ilyen esetektől? Mit tehetnek a szülők és a gyerekek környezetében lévő felnőttek, ha már megtörtént a baj? Szlankó Viola pszichológussal, az UNICEF Magyarország gyermekjogi vezetőjével beszélgettünk.

Szlankó Viola pszichológus, az UNICEF Magyarország gyermekjogi vezetője

Sokféle abúzus létezik: verbális, fizikai és szexuális abúzus is. Pontosan mi az abúzus és ezen belül mi számít szexuális abúzusnak? Főleg gyerekek esetében….

Ez egy nagyon jó kérdés, tudniillik kicsit mindenki mást ért az erőszakon, mindenkinek máshol húzódik az erőszak határa. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye például mindezeket az erőszakhoz sorolja: támadás, fizikai és lelki durvaság, elhagyás vagy elhanyagolás, rossz bánásmód vagy kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is. A WHO egészségügyi világszervezet a szexuális erőszak kapcsán arról beszél, hogy ha a gyereket bármilyen szexuális tevékenységbe bevonják, vagy olyasmire veszik rá, aminek köze van a szexuális aktushoz: például, ha egy felnőtt pornót néz együtt egy gyerekkel. 

Nem számít, hogy egy ujjal sem nyúl hozzá, attól még ez szexuális abúzus: azért, mert a gyerek integritását, a testhatárát megsértik. 

Határsértések

A gyerekeknél átlépik ezt a határt akkor, amikor a lányok után fütyülnek az utcán, amikor a fülükbe lihegnek vagy suttognak, a dörgölőzésről, fogdosásról már nem is beszélve. Én úgy gondolom, ez is abúzus, de sok felnőtt erre csak legyint, hogy nem kell vele foglalkozni. A gyerekekben, a kamaszokban azonban ez igenis nyomot hagy. 

Igen, az efféle zaklatás is a szexuális abúzus egyik fajtája. A rá adott reakció egyénenként változik, de az biztos, hogy olyan üzenetet közvetít a lányok felé, hogy ők szexuális tárgyak és eszközök, akinek csak úgy oda lehet füttyenteni. Akkor is, ha a gyerekek ezt így nem tudják átgondolni, megfogalmazni, és esetleg csak az ezzel kapcsolatos félelmet, kiszolgáltatottságot érzik. Mindenképpen a méltóságát sérti ez a fajta „kommunikáció” annak, aki elszenvedi. És a félelem itt kulcsszó. 

A férfiak kevéssé ismerik ezt a fajta félelmet, ami a nők életét egészen kiskoruktól végigkíséri. A lányok, nők jóval többet félnek este egyedül, amikor hazafelé tartanak, vagy futás közben, ha sötét van, ha valaki jön utánuk, ha rájuk néz, ha a fülükbe suttog kéretlenül. 

A férfiak kevéssé ismerik ezt a fajta félelmet, ami a nők életét egészen kiskoruktól végigkíséri. 
© Shutterstock

Valószínűleg többször és jobban félnek a furcsán viselkedő rokontól, tanártól, szomszédtól, főnöktől, félnek egyedül maradni ismeretlen férfival kettesben. Visszatérve az utcai fütyülésre: senki sem szeret szexuális tárgyként szerepelni, úgy, hogy ráadásul ennek több ember is a tanúja lehet. Fontos egyébként elmondani, hogy fiúk is lehetnek szexuális visszaélés áldozatai. 

Hogyan reagálnak erre a gyerekek? Milyen válaszreakciók léteznek az utcai beszólogatásra, füttyögésre?

Mindenki másképpen. Van, aki gyorsan túl lesz rajta, mások félénkké, visszahúzódóvá válnak, nem mernek egyedül elmenni sehova. Az is előfordul, hogy úgy kezdenek öltözködni, hogy észrevétlenné váljanak. Van, aki kinövi ezeket a félelmeit, de bizony sokan felnőtt korukban is szorongással küzdenek. Lehet, hogy meg sem tudják magyarázni, miért, nem is emlékeznek ezekre a pillanatokra, amelyek mégis meghatározzák az életüket. 

Van, aki kinövi ezeket a félelmeit, de bizony sokan felnőtt korukban is szorongással küzdenek
© Shutterstock

A leszólítgatás még nem is olyan durva abúzus. Akkor milyen hatása van annak, amikor egy gyerek durva erőszakot szenved el, fizikailag, szexuálisan bántalmazzák?

Sokféle eset van, nehéz általános érvényű dolgokat mondani erre. Előfordul, hogy a gyerekeknek, főleg a kicsiknek, nincs tudomásuk arról, hogy ami velük történik, az nincs rendben, nem az élet természetes velejárója. Még ha szenvednek is egy ilyen helyzetben, akkor sem tudják hova tenni. Természetesnek van beállítva, amit művelnek velük, amikor azt mondja az elkövető – aki egyébként az esetek nagy százalékában (kb. 75%) közeli hozzátartozó, rokon, vagy a család barátja, ismerőse –, hogy ez azért történik, vagy azért csináljuk ezt, mert nagyon szeretlek. Ilyenkor a simogatások kölcsönösek lehetnek, mert a felnőtt kiprovokálja őket, gyakran az érzelmi zsarolás eszközeit használva. A gyerekek pedig elfogadják, főleg, ha hozzájuk közel álló, szeretett személy csinálja. Nincs rálátásuk arra, ez helyes-e vagy nem. 

A gyerekeknek, főleg a kicsiknek, gyakran nincs tudomásuk arról, hogy ami velük történik, az nincs rendben.
© Shutterstock

EZ MIND ABÚZUS – AMI A GYEREK EGÉSZ ÉLETÉT BEÁRNYÉKOLJA

Abúzusnak vagy visszaélésnek nevezünk minden olyan traumatikus élményt, tapasztalatot, amelyet egy másik személy okoz valakinek. Az abúzus a legtöbb esetben nem egyszer történik meg, hanem rendszeresen, folyamatosan. Az abúzus az áldozatnak testi vagy lelki fájdalmat okoz, ami miatt sérülhet az önmagáról és a világról kialakult képe, csorbulhat az önbecsülése, értéktelennek érezheti magát.

Az abúzus sokféle: lehet fizikai, szexuális, érzelmi, sőt, még pénzügyi is. Ahogy abuzált is lehet mindenki, kortól és nemtől függetlenül.  

A LELKI ABÚZUS FORMÁI:

– elhanyagolás, az érzelmi kötődés durva mellőzése

– folytonos kritizálás, alábecsülés

– szidás, megszégyenítés vagy akár megfélemlítés 

– ha a szülő érzelmileg kiszámíthatatlan, és reakciói a gyermek lelki egészségét károsítják.

A FIZIKAI ABÚZUS FORMÁI:

– mindenfajta fizikai bántalmazás ‒ egyszeri vagy ismétlődő 

– a gyerekek életkorának és fejlettségi szintjének nem megfelelő dolgoztatása

– fizikai elhanyagolás, amikor a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek, higiénés feltételeinek kielégítését, védelmét, felügyeletét 

Münchausen-szindróma

A SZEXUÁLIS ABÚZUS FORMÁI:

Érintéssel járó abúzusnak számítanak többek között a következő cselekedetek

– szexuális töltetű érintés vagy ugyanilyen érintésre való felszólítás vagy kérés 

– fogdosás, dörgölőzés, szájjal való, szexuális jellegű érintés 

– bármilyen behatolás – hüvelyi, anális, orális. 

Érintés nélküli abúzusnak számítanak például az alábbi esetek: 

– a gyerek szexuális töltetű fényképezése 

– pornográf felvételek mutatása a gyereknek 

– szexualizált légkör teremtése: szexualitáshoz köthető szó, hangnem és hangulat használata a gyerekkel való kommunikációban, illetve ezek használata a gyerek jelenlétében 

– online abúzus: a gyerek és az elkövető között zajló, szexuális töltetű chatezés, illetve gyerekekről készült, pornográf jellegű képek gyűjtése, terjesztése.

(Forrás: Dr. Pászthy Bea – A bántalmazott gyermek, NANE – Gyerek elleni szexuális visszaélés)

Súlyos titkok

Persze egy idő után felismerik, hogy ez valamiért nem jó. Érzik, hogy ami történik velük, az 

rosszulesik nekik, fájdalmat éreznek, és mégis kénytelenek részt venni benne, hiszen a legtöbbször függő helyzetben vannak az elkövetőtől. Nem is mernek máshogy viselkedni. Ráadásul még hazudniuk is kell, mert erre kényszerítik őket. 

Ez egy óriási és ráadásul nagyon nehéz és rossz titok. Pusztító, hogy senkinek sem beszélhetnek róla, miközben rendszeresen megtörténik velük az abúzus. Az ilyen esetek ezerféleképpen rombolják a személyiséget, az önbizalmat, önértékelést, amivel mindenki másképpen küzd meg. Van olyan gyerek, aki a  szexuális abúzusra akár klinikai tünetekkel reagálhat. Például önvédelemből kifejleszti az eltávolítás képességét, azaz minden ilyen trauma alkalmával teljesen kívül helyezi magát a helyzeten, ki tud kapcsolni. Bármi történjék is vele, gyakorlatilag semmit sem érez, nem vesz részt lélekben vagy fejben a cselekményben. 

A szexuális abúzus egy óriási és ráadásul nagyon nehéz és rossz titok.
© Shutterstock

Sokan beszámoltak arról, hogy olyan volt, mintha felülről látták volna magukat. Vagy elképzelnek valami nagyon szép és megnyugtató helyzetet vagy helyet, és oda menekülnek, ilyenkor fájdalmat sem éreznek. 

Mások nem produkálnak ilyen típusú klinikai tüneteket, de súlyosan szorongóvá válnak, például evészavarral küzdenek, bántják önmagukat. Utóbbit hívják falcolásnak. A frusztráció, az erőszak bennük is erőszakot, önmaguk vagy a világ ellen irányuló agressziót szül. Ez is gyakori tünet. 

Árulkodó jelek

Kisgyerekeknél gyakori, hogy a rajzaikban, játékaikban jelennek meg az abúzussal kapcsolatos helyzetek, tárgyak. Amire nincsenek még szavaik, azt másképp ábrázolják. Mondjuk, egy férfi nemiszervet. Vagy a helyzetet, amelyikbe keveredtek. Levetkőztetik a babáikat, és olyan pózíciókba rakják őket, ami megdöbbentő lehet. Vagy esetleg a kortársaikkal játszanak úgy, hogy kezdeményezik a szexuális magatartást.  

Most ugye a családon belül elkövetett erőszakról beszélünk. Ennek más a mechanizmusa – hiszen itt a szeretetre hivatkozva használják ki a gyerekeket –, mint azoknál az abúzusoknál, ahol idegen az elkövető. A tünetek mégis hasonlóak?

Ez is gyerektől függ. A családon belüli erőszak esetében ugyanakkor jellemző, hogy valamilyen drámai változás történik a viselkedésben vagy a személyiségben. 

Például az addig jó kedélyű gyerek zárkózottá válik, vagy az addig magába forduló különösen éber lesz és feldobott, mintegy kompenzációképpen. A hirtelen és drasztikusan megváltozott személyiség, viselkedés mindig figyelmeztető jel. 

A SZEXUÁLIS ABÚZUS FIGYELMEZTETŐ JELEI GYEREKEKNÉL 

Egy-egy jel önmagában a legtöbbször nem elég az abúzus tényének megállapításához. Minél több tünet van azonban egyidejűleg jelen, annál biztosabban feltételezhető, hogy a gyermeket szexuálisan bántalmazták. 

Testi jelek: 

– szakadt, váladékos vagy véres fehérnemű 

– viszketés vagy fájdalom a nemi szervek környékén 

– gyakori, megmagyarázhatatlan fájdalmak (torok, alhas) 

– hirtelen súlycsökkenés vagy -növekedés stb. 

Pszichoszomatikus tünetek: 

– fejfájás, hasfájás stb. 

Viselkedésbeli jelek: 

– álmatlanság, rémálmok 

– szorongás, depresszió, nyugtalanság, étvágytalanság

– romló iskolai teljesítmény, csökkent önértékelés

– regresszív jelek (korábbi életkorra jellemző viselkedés újbóli megjelenése, pl. ujjszopás, ágybavizelés, gügyögés) 

– befelé fordulás, visszahúzódás, szélsőséges félénkség, gyakori sírás 

– erőszakos viselkedés – másokkal vagy kisállatokkal való kegyetlenkedés 

– csökkent aktivitási szint vagy éppen hiperaktivitás 

– félelem a hazamenéstől stb.

(Forrás: NANE – Gyerek elleni szexuális visszaélés ‒ itt találjátok a teljes listát.)

Higgyünk neki!

Ebben az esetben azonban – amikor a gyerekkel egy kívülálló próbálkozik – nagyobb az esély arra, hogy szól valakinek. Főleg, ha van egy olyan bizalmi személy az életében (legtöbb esetben a szülő), akihez mer fordulni. De az is fontos, hogy előtte már a szülők, nevelők, pedagógusok beszélgettek vele arról, mit nem szabad megengednie, mit nem tehetnek meg vele, mire kell figyelnie. A szexuális nevelés egészen pici kortól nagyon fontos. Persze minden korosztálynak a maga szintjén kell beszélni a testhatárokról, hogy mit lehet, mit nem és hogy hova forduljon, ha valaki határsértően viselkedik vele szemben. 

Tehát egy felkészült gyereknek, aki ráadásul rendelkezik kellő belső erőforrással, és akinek a környezetében van olyan bizalmi személy, akihez fordulhat, esélye van rá, hogy meggyógyuljon az őt ért traumából. Hiszen tudja, hogy vele valami baj történt, megkeresi az anyukáját, az apukáját, az edzőjét stb., és elmondja nekik. És ha erre ők úgy reagálnak, hogy komolyan veszik, elhiszik, amit mond, utánamennek egy ilyen ügynek, akkor sokkal kisebb kár keletkezik. 

Ám sok gyerek ilyenkor annyira sokkolódik, annyira nem érti, hogy mi történik vele, és sokszor nincs is meg az a személy a környezetében, akinek el merné mondani a baját, hogy magába fojtja a történteket. És amellett, hogy érzi, valami rosszat csináltak vele, megjelenik a bűntudattal kevert szégyenérzet is. 

Egyébként minden szexuális abúzus vagy erőszak esetében ez a legnagyobb probléma: hogy az áldozat szégyelli magát, ezért nem beszél, ami nagyon káros.

✦✦✦

Az interjú második részében, amit jövő héten olvashattok, Szlankó Violát többek között arról faggatjuk, hogyan beszélgessen a szülő a gyerekével ezekről a kérdésekről, hogyan készítse őt fel arra, hogy mit tegyen, ha abúzussal találkozik. Kitérünk arra is, hogy miért hibáztatják ma is sokan az áldozatot, még abban az esetben is, ha az illető kiskorú.

Címoldali kép: Shutterstock