A mai gyerekek és szülők nagy kedvencével, korunk posztmodern Halász Juditjával, Rutkai Borival beszélgettünk zeneszerzésről és meseírásról, a „bandájáról”, a gyerekkori emlékeiről és a nyári programjairól, ahol végre élőben is találkozhatunk vele.
Nyilván örülsz, hogy ismét színpadra lehet lépni. Mivel töltöttétek a zenekaroddal, a Rutkai Bori Bandával a „bezártságot”? Születtek új dalok, festmények, bábok?
Egy igazi téli, manós mesekönyvet írtam, és tizennégy dalt készítettünk hozzá a csapattal. Szóval egy percig sem tétlenkedtem. Mindkettő ősszel fog megjelenni. A járvány alatt indítottam el a Bori TV nevű online „műsorsorozatot” a Facebook-oldalunkon.
Ezekkel a bábozós minikoncertekkel pótoltam az élő koncertek hiányát. Ezek a műsorok egyébként visszanézhető az oldalunkon.
Hogyan indult a szezon? Milyen repertoárral léptek fel?
Tavaly jelent meg a Zsebtenger című könyvünk és lemezünk, amely egy tavaszi-nyári tematikájú projekt. Jól illeszkedik a korábbi repertoárunkhoz, úgyhogy most főleg a nyaralós, vízpartos, strandos számok dübörögnek, meg persze egy-két kedvenc meseszereplőnk dala, például a Hosszúfejű királyfié, és persze a korábbi „világslágereink”, mint a Nincs itthon a Béla Bácsi vagy a Rizibizi Diszkó. (A Zsebtenger című könyvben a dalokhoz interaktív játékok és manuális foglalatosságok is kapcsolódnak, amelyeket otthon vagy a koncertek előtt ki lehet próbálni ‒ a szerk.)
Hogy látod, milyen hatással volt a gyerekközönségre a járvány? Kell velük beszélgetni a témáról előadóként?
Nagyon érződik a „kiéhezettség”. A járvány utáni első koncertünk egy suliudvaron volt, kétszáz gyerek táncolt a zenekarra tapadva. Eleinte nekünk is furcsa volt ez a testközelség. De nem lett belőle baj, működtek az oltásaink. A gyerekek ölelgettek a végén és hálálkodtak, hogy ez volt életük legjobb napja. Kérdezték, hogy jövünk-e holnap is. A zene, a tánc, az együttlét eleve gyógyító erővel bír. Vannak gyógypedagógus felmenőim, most nagyon érzem ezt a genetikát magamban, ami jó kombót alkot az előadó őseim DNS-ével. De a Covidról, ha lehet, nem beszélek. Mártózzunk meg inkább a mesékben!
Hol keressenek benneteket nyáron a gyerekek?
Összefüggő balatoni turnénk a déli parton lesz, a Kultkikötő helyszínein, augusztus 6-8-ig, de játszunk a Fövenyesi Kertmoziban július 17-én, amely egy igazi balatoni mesehelyszín. Leszünk még Kapolcson július 31-én, az Ördögkatlanban és számos kis fesztiválon, illetve egyéb rendezvényeken. A Facebookon lehet minket követni, ott minden koncertről hírt adunk.
Van-e most más működő formációd?
A Budapest Bárral is fellépek, és a Specko Jedno nevezetű „felnőtt” zenekarunkkal is koncertezünk. Lassan a gyerekzenakaros rajongóink át tudnak térni a felnőtt műsorunkra. Belenőnek egykettőre.
Emlékszel, mi volt az első gyerekeknek szóló műsorod? Mikor és hogyan történt az, hogy alternatív dívából gyerekszórakoztató művész is lett belőled?
A Vacka Rádió című mesejáték zenéjén keresztül kerültünk a gyerekzenei világba. Az Albertfalvai Közösségi Házban léptünk fel először, nagyon sokat készültem rá, már akkor is volt egy-két bábom. A koncert előtti estén többször is előadtam a műsort a szobámba zárkózva. Azóta 13 év telt el, de például a Bori TV-s fellépésekre ugyanúgy egy teljes napig gyakoroltam, készültem. Fel szoktam építeni egy jó műsorgerincet, amire aztán spontán lehet improvizálni. Ez nagyon hasonlít arra, amikor gyerekkoromban a barátaimmal elmélyülten szerepjátékot játszottunk a babáinkkal.
Mi volt a kedvenc játékod gyerekként? Ki volt a kedvenc felnőtted, illetve előadód? Mitől voltál boldog?
Kicsi és vadregényes lakótelepen nőttem fel, a Kalap utcában. Sokszor előfordult, hogy a ház melletti füves területen egy kockás pokrócon babáztunk. Néha fölkiabáltam anyunak, hogy dobja le az Attilát vagy a Bernadettet! És akkor anyu az erkélyről ledobta a kért babát. Ezen kívül nagyon szerettem elmélyülten rajzolni. Extázisba kerültem, ha megláttam a filctollkészletet, vagy megéreztem a zsírkréták illatát. Szerettem hármasban táncolni összebújva a szüleimmel, énekelni, bohóckodni velük. És nagyon imádtam bringával száguldozni, ami a szabadság és a repülés legjobb megélése. Ami a zenét illeti, elég nagy Beatles-rajongó voltam ovis koromban, az egyik farsangon Paul McCartney-nak öltöztem. Szerettem volna a felesége lenni, de mindkettőnknek másképp alakult az élete. Most Anderson .Paak-rajongó vagyok, de megelégszem azzal, hogy csodálhatom és tanulhatok tőle. A mai napig szeretem hallgatni, ha egy „bácsi” szépen énekel, és én mellé duruzsolhatok egy lányos szólamot.
