Lackfi János családbarát író és versgyáros idén ünnepli ötvenedik születésnapját, méghozzá a harmincéves Művészetek Völgyében a tíz éve működő Kaláka Versudvarban. Jubileumokról, fellépésekről, írásról, gyereknevelésről és apaszerepről faggattuk.
Hogyan emlékszel a Kaláka Versudvar kezdeteire, amelynek elindításából te is kivetted a részed. És mi lesz a jubileumi meglepetés idén?
Első évben durván kezdtük, kilenc esős nappal a tízből. Ganajozó vellával a kézben szórtam fel szalmával az udvart, majd felszedtem a csuromra ázott cuccot, és terítés újra. Mégis alig maradt el program, fergeteges esőkoncertekre emlékszem. És nem csak én. Idén jobbak azért a kilátások, naposabbnak ígérkezik a történet. Ráadásul covid után felszabadultan kavargunk majd. Lesz minden, ami szokott lenni, plusz egy Best of Versműhely. A tíz év alatt közösségi alkotómunkával született legjobb szövegek hangzanak el. Tűzijáték, de tényleg.
A Versudvar létrejötte előtt is volt közöd a fesztiválhoz?
Palya Bea udvarán volt egy egészen elképesztő fellépésem, másfél óra felolvasás után még egy óra hosszat álltak sorba a népek rövid, improvizált verssorokért. Akkor mondtam, hogy hűha, a Művészet Köztársaság tényleg létezik, és jó az állampolgárának lenni.
Részt veszel idén más eseményeken is a Völgyben?
Eleve nem kis pörgés, hogy minden áldott nap 1 órakor versműhelyt működtetek a közönség részvételével. Egyik alkalommal közösen dolgozunk Harcsa Veronika énekműhelyével és eszelős utcai flashmobba torkollunk. Plusz minden áldott délután versimprózunk a színpadon zenész- és költővendégekkel. Beszélgető- és játékostárs lesz Beck Zoli, Varró Dani, Szabó T. Anna, Laár András, Jenei Gyula és mások. Lesz estje az udvaron a #jóéjtpuszi című kötetemnek is. És nagy örömömre a Poket Könyvek udvarán mutatjuk be az egészen friss Dupla medvémet, amely az olvasók ötleteiből született „versgyári” verseket tartalmaz. Kemoterápiás rap, szanszkrit autóstoppos vers, csapatépítő dal, nagy kérdések balladája és a többi. A Danubia Zenekarral pedig gyerekkoncertet adunk a templomban.
Mi a metódusa ezeknek a családi verseseményeknek? Hogyan alakítottad ki a „szabályokat”?
Gryllus Danival a kezdetektől úgy terveztük, hogy a délelőtt a kölköké: kerekítő-foglalkozások, majd gyerekkoncertek, például Gryllus Vilivel, az Eszterlánccal, Varró Danival. A délután 4 órás és a fél 6-os programok, bár felnőttesek, sok család érdeklődését beszippantják. És tulajdonképpen Sebő, a Misztrál, a Makám vagy Laár András esti koncertjeire, Grecsó‒Kollárra is maradhat még a család.
Jobban szeretik a gyerekek a verset, mint a prózát?
Nem hinném, hiszen sokszor a vers is sztori, a próza is lehet elszállt.
Lényeg, hogy hozzájuk szóljunk, ne a fejük felett a nagy semmibe. Szeretik a valóságszagot, a pezsgést, a nevetést. És akkor már komolykodni is lehet velük, oldottan, nem gyomorbajosan.
A gyerekirodalommal való foglalatosság a saját gyerekeid születésétől jött?
Abszolút, előtte zord ifjú költő voltam. Aztán megláttam, hogyan robbantja egy-két-há-négy-öt-hat gyerek a világot, a nyelvet. És tudtam, ez a kaland kell nekem!
Gondolom, sokat gyakorlatoztál rajtuk. Hogyan bírták, bírják?
Vegyesen. A „jaj, apavicc” nem számított itthon dicséretnek. De a meseregényeimet először nekik olvastam fel, és szerették. Mások verseit is mondtam elalvás előtt, az is sláger volt. Amikor „kirakatba” kerültek, róluk szólt egy vers, azt sokszor már nehezményezték. Ami nekem meló, az nekik az életük volt.
Tulajdonképpen a család bohóca vagy? Milyen a családi szereposztás nálatok?
Bohóc is vagyok, persze. Próbáltunk következetesek is lenni feleségemmel, bár nem igazán jól csináltuk. A közös bulizások, táncolás, dalolás, kézműveskedés jobban ment. Hangulatos élőhelyet teremtettünk a fészekaljnak. Legalábbis remélem.
Gyakran vitted őket a programjaidra? Kapolcsra is jártak, járnak veled? Hogyan élik meg ezeket?
Igyekeztem, hogy ne legyen fellépésmérgezésük, de ide-oda jöttek azért, és szerették. Kivéve, ha a róluk szóló szövegek hangzottak el nyilvánosan. Kapolcson kezdettől ők alkotják a Kaláka Versudvar stábját, keményen dolgoznak, szemétszedéstől kávéfőzésig, takarítástól tájékoztatásig, babzsákok hordásától a művészekkel való kapcsolattartásig. Nagyon büszke vagyok rájuk.
Emlékszel mit gondoltál a családodról, a családról ötévesen?
Volt egy ovis szerelmem, Hiszékeny Csilla (tényleg így hívták), azt terveztük, lesz egy házunk, egy Trabantunk, de gyerekünk nem. Hát, ez nem jött össze!
Mit gondolsz most a család intézményéről? Hogyan lehet az ember minél jobb apa manapság?
A jelenlét a legfontosabb, sajnos ebben én sem teljesítettem a legjobban. Sokszor elvittek otthonról a munkák. Vagy épp otthon voltam, de dolgoztam. Rengeteg jó hangulatú együttlétre emlékszem, mégis úgy tűnik, többre lett volna igény. Kamaszkorban lényeges meghallgatni a ritka kitárulkozásokat. Elfogadni őket úgy, ahogy vannak, de ösztönözni a fejlődésre. Elsősorban nem a mateklecke terén. Hanem, hogy találják meg azt, ami életcéljuk lehet, amit örömmel csinálnak.
Mi a legfrissebb gyerekeknek szóló munkád? Mi az, ami meg hamarosan kijön?
A Csodafogkrém című meséskönyvemet csak ajánlani tudom, tele van élettel, tán még ki is szalad belőle. Őszre pedig a már nem kapható első négy gyerekverskötetemből jön egy válogatás Lányok dalával, Fiúk dalával, hasonló slágerekkel. Nevető családfa lesz a címe.
✤✤✤
A Kaláka Versudvar részletes programja a Művészetek Völgye megújult honlapján tekinthető meg.
Címoldali fotó: Molnár Mihály
