Október 7-én és 8-án zajlott az V. Tantermi Színházi Szemle a Jurányi Házban, amelynek keretében kamaszoknak szóló, iskolákban játszható előadásokat láthattunk. A Füge Produkció által koordinált projekt egy pályázat is egyben, amelynek célja, hogy a bemutatott előadások vidéki színházakba is továbbvihetőek legyenek, illetve olyan iskolákba is ellátogathassanak velük, ahol a gyerekeknek nehezebb eljutni egy-egy színházi előadásra. A Szemlén a Gyerekkel vagyunk szerzői is jelen voltak, hogy beszámolhassanak az őket személyesen különösen megérintő előadásokról. Elsőként Újfalusi Kata írását olvashatjátok.
Az idei szemle keretében láthattunk új elődadásokat a versenyprogramban, illetve a korábbi évek nyertes produkcióit az OFF programban. A koncepció szerint a célközönséggel – a 13-18 éves korosztály képviselőivel – beszélgettek is az alkotók és a szereplők: az előadást megelőzően bemelegítésképpen, utána pedig a látottak közös feldolgozása végett.
Én a k2 Színház Anyegin.hu (rendező: Fábián Péter) című társkeresőjébe csöppentem, aminek nagyon örülök. Újra kedvem lett regisztrálni az összes online társközvetítő oldalra, illetve talán még szerelmes is szívesen lennék megint, akárhogy is félek annak maceráitól, regényes bonyodalmaitól.
Spleen.hu
A tizenhat éves Szigeti Anna (Gyöngy Zsuzsa) vagyok, Kokadról. Szerelmet! Szerelmet akarok! Anna apró, tornacipős lábával toporog a széken, amikor üzenete érkezik. Izgul. Számára csupán egy jó vagy rossz szó, egy smiley is döntő lehet. „Mit tegyek, ha nem ír rám a srác, pedig jobbra húzott?”, „Mi az a bázisdemokrácia?” – ilyen kereséseket indít beszélgetés közben. Annát könnyű meghódítani. Szigeti Anna Kokadról már most férjet keres. Ervinnel beszélget.
Ervin (Király Dániel) vagyok, huszonhét éves, Budapestről. Heccből regisztráltam. Unalmas lesz ez is. Na, de mi mást lehet csinálni esténként? Online játszom egy barátommal, nem járok sehova. Nevetségesek ezek a „kötött pulcsis szabadbölcsészek”, akik a sarki kocsmában építgetik a bázisdemokráciát.
Ervin unott, unatkozó fickó. Fogalma sincs, mit keres, vagy hogy keres-e egyáltalán valamit, csak lődörög a társkeresőn és mindenhol.
Anna minden üzenetét megmosolyogja. Elégedetten pöffeszkedik, nagyokat vigyorog a lányon. Bár Anna tetszik neki, azonnal el is veti magában a lehetőséget; túl fiatal, túl sok smiley-t küld, túl messze van Kokad, és egyébként sem érdekes. Semmi sem az. Ervin inkább Menyussal játszik, az Anna chatet ki is kapcsolja.
Menyus (Bán Bálint) vagyok, költő. A magyar Anyegint írom egy ismeretlen lánynak, akibe azóta halálosan szerelmes vagyok, amióta együtt játszottunk online. Őt keresem égen-földön. Ezért regisztráltam. Őt akarom itt megtalálni. Addig is, amíg meglesz, legjobb barátommal, Ervinnel töltöm az éjszakákat, akivel személyesen még sosem találkoztunk.
Menyus egy idealista, őszinte fickó, tele világmegváltó tervekkel.
Ervin idegbajt kap Menyus elképzelt szerelmétől. Szeretné barátját kizökkenteni, felébreszteni, megmutatni neki a virtuális térben oly jellemző csalódás lehetőségét. Ez a kizökkentés aztán túl jól sikerül, Menyus kiszáll…
Tegye fel a kezét, aki még sosem próbálkozott online társkeresővel! Vagy csak játékból, vagy igazán, szívvel-lélekkel. Egy testtelen, szagtalan, megtévesztő közegben.
Három szereplőnk háromféle motivációval vág neki, egyik hajmeresztőbb, mint a másik.
A fiam korosztályának szól az előadás. Mégis úgy ülök ott, mint érintett. Ciki vagy nem, ugyanilyen hülye és bizonytalan vagyok én is a társkereső oldalakon. Tudom, próbáltam.
Az elvileg rutinos, negyvenes Kata, Budapestről, aki fél órát csücsörít a szájával eszméletlen pózokban a konyhapulton, hogy legyen profilképe. Majd lezuhan, káromkodik egyet, aztán vacsorát ad a gyereknek, de este, titokban folytatja. Kioson a konyhába, megint felmászik a konyhapultra és ott a lichthofra néző, zsírpöttyös, fakeretes ablaküvegben rúzsozza magát – amit sosem tenne egyébként –, hogy a fotón szép, pipacspiros, harmincas szája legyen. Aztán éjszakára lehalkítja a telefont, hogy ha keresik üzenetben, ne ébredjen fel rá a gyerek.
Nem keresik. Jobbra vagy balra húzzák, hüvelykujjazzák, puszilgatják messziről, de semmi érdekes. Írni senki nem ír. Később aztán jön a szinkrontolmács, aki magányában egyedül kódorog Nagykovácsiban. És akkor a bölcs negyvenes Kata elképzeli, hogyan kódorog majd ő ott vele, nagy közös magányukban: beszélgetnek, majdnem minden jól alakul, de a tolmácsnak tejföl marad az orrán a lángostól, és az is észrevehető lesz a nagykovácsi naplementében, hogy festi a haját. Pedig Kata kifejezetten szereti az ősz pasikat. Azaz, csak szeretné.
Majd kedvencnek jelöli a karosszérialakatos, az ügyvéd, a villamosvezető és olyan is, aki nem fedheti fel magát. Fogalma sincs, valójában kivel beszélget, nem tudja, kinek az adatait próbálja lehalászni az internetről közben, de folytatja, ugyanúgy, mint Anna Kokadról.
Kata Budapestről is átguglizik minden információt, legfeljebb azt nem írja be a Wikipédiába, hogy „mi az a bázisdemokrácia”. Kata benne ragad ebben az egészben. Hetente randizik úgy, hogy semmi sem történik vele. Így működünk, online létben. Bármeddig elmehetünk, egy helyben, a széken ülve, toporogva, apró lábakkal, vagy konyhapultról csücsörítve, óriásbanán mellől. Az online-nak varázsa van. Az online-nak legalább van varázsa.
A kamaszok vajon jól érzik magukat ebben a mindent elborító virtuális térben/létben? Az biztos, hogy otthonosan mozognak benne. Tisztában vagyunk a veszélyekkel. Tisztában vannak a veszélyekkel? Ha egy kamasz túlságosan elveszik ebben, vajon visszatalálhat-e még időben, vagy mindörökre elkésett, leragadt ember lesz belőle?
A három fiatal története nyolcéves szünet után folytatódik. Egymás mellé szól a jegyük Menyus Anyegin darabjának bemutatóján. Menyus és Anna már egy pár. A lány ül középen, a két férfi között. Az utolsó jelenetben a szoros színházi székeken visszajön a spleen.hu hangulata, csak most már élesben megy; együtt élőben még sohasem találkoztak. Ervin gátlástalanul viselkedik, vissza akarja szerezni Annát… Hogy dönt Anna végül? Mit érez Ervin, ha a végére tényleg elkezd érezni?
A közönség beszélgetése az előadás után különösen tetszett. Fontos élmény élőben beszélgetni kamaszokkal. Sok kamasszal egyszerre. Itthon mindez nehezebb. Csak írok, ha kész a vacsora, nem megyek fel az emeletre, mert a gyerek éppen zöldpötty, tehát egyszerűsítek. Látja, válaszol, lájkolja a vacsorát. Lehet, hogy éppen az ő saját Annájával beszélget, nem zavarom. Egy másik sorban megjelenek a telefonján, hogy kész a vacsora. Ez a sor nem zavarja az ő annás sorait. Másik szelete az életnek. Vagyis a virtuális életnek. Vagy ez egyben a valóság is? Hiszen állandóan online vagyunk. Mindenki a saját 5. generációs vezeték nélküli hálózatának tortaszeletében egy ragyogó kis koktélcseresznye.
További információt a k2 Színház honlapján és a Füge Produkció oldalán találtok.
A Hesteg formáció #énis#engemis című darabjáról és a Szabad Kurzus Alapítvány Atya, fiú… című produkciójáról ITT olvashattok. A Terminal Workhouse SZÓ/HŐSÖK (Szóperhősök) című előadásáról készült videónkat ITT és a Gyerekkel vagyunk YouTube-csatornáján tekinthetitek meg.
