Az V. Tantermi Színházi Szemlén a Gyerekkel vagyunk – felnőtt és tinédzser – szerzői is jelen voltak, hogy beszámolhassanak az őket személyesen megérintő előadásokról. A k2 Színház Anyegin.hu című darabjáról szóló írásunkat már olvashattátok, ezúttal a Hesteg formáció és a Szabad Kurzus Alapítvány egy-egy produkciójával ismerkedhettek meg.
V. Tantermi Színházi Szemle
Október 7-én és 8-án zajlott az V. Tantermi Színházi Szemle a Jurányi Házban, amelynek keretében kamaszoknak szóló, iskolákban játszható előadásokat láthattunk. A Füge Produkció által koordinált projekt egy pályázat is egyben, amelynek célja, hogy a bemutatott előadások vidéki színházakba is továbbvihetőek legyenek, illetve olyan iskolákba is ellátogathassanak velük, ahol a gyerekeknek nehezebb eljutni egy-egy színházi előadásra.
A nem az nem! Vagy nem? (Hesteg: #énis#engemis)
Mint minden nőt, engem is zaklattak már szexuálisan nemegyszer. A legtraumatikusabb zaklatás szerintem az, amelyet hatalmi helyzetből követnek el az áldozat ellen. Amikor a bizalmaddal él vissza az elkövető. Ezeket az élményeket egy egész életen át cipeled magaddal. Ha diáklány (esetleg fiú) vagy, és az általad oly okosnak és tájékozottnak tartott tanárod – aki miatt felkészülsz a dolgozatra, aki miatt habzsolod a történelmet, a magyart, a matekot, aki miatt kosarazni jársz – egyszer csak meghív egy kávéra, ebédre, és azt mondja a ruhádra, hogy „milyen dögös vörös”, majd mintegy véletlenül hozzáér a válladhoz, a hajadhoz, a lábadhoz… Na, akkor nem érted, hogy mi van…
Aztán a munkahelyeden csipkés bugyit vesz neked karácsonyra a főnököd, meg kell „puszilnod” a rendezőt „ott”, ha játszani szeretnél az új darabban, az edződ pedig nem visz ki az olimpiára, ha nem nyúlhat be a bugyidba.
Azt hitted, okos vagy, tehetséges, és emellett mások sem mennek el szó nélkül. Ám nem ilyen szavakra gondoltál. Elbizonytalanodsz… Talán nem kellett volna felvenned azt a „dögös vörös” ruhát? Talán nem kellett volna felszabadultan vihognod a próbák alatt? Talán nem kellett volna rövidnadrágot húznod az edzésen?
Az V. Tantermi Színházi Szemlén lépett fel a Hesteg formáció az #énis#engemis című produkciójával. A 2018-ban alakult Hesteg csapata a Keleti István Művészeti Iskola akkori harmadik évfolyamából és egy tanárból állt, ám azóta több lelkes keletis hallgató is csatlakozott hozzájuk. Az #énis#engemis projektjük a metoo témakörét dolgozza fel. Az előadás során a színészek (hat színésznő) párhuzamos monológok formájában beszélnek egy-egy konkrét szexuális zaklatásukról. Két szék a díszlet csupán az egyes jelenetekben. A monológok felváltva az áldozat vagy az agresszor szájából hangzanak el. Az áldozatok gyötrődnek, önmagukat hibáztatják, elhallgatnak és elhallgattatnak, inkább felejtenek, szóvá tesznek, kikérik maguknak, vagy szégyenükben véget vetnek az életüknek.
De vajon mi járhat az erőszaktevők fejében? Mit gondol a fotós, a tanár, a rendező, az edző, amikor kiskorú lányokat szorít a falhoz? Az agresszorok nem nagyon értik, mi is itt igazából a probléma. Hiszen „mindannyian 16 éves lányokra vágyunk”, nem?
„Mindig is imádtam a szakmámat, és végignézni, ahogy a diákjaim a kezem alatt nőnek fel. És igen, van különbség közöttük. Van különbség a fiúk és a lányok között. Azt hozzáteszem, hogy leginkább a tizenéves korosztályban látszódik leginkább a különbség. Mikor a lányok elérik a 14-15 éves kort, akkor én nekik már egy férfi példa is vagyok. (…) Ők már férfira vágynak, nem ezekre a kisfiúkra. Ezért érzem én azt, hogy amikor végigmegyek a folyosón, akkor ott azért megáll a levegő. És igenis, én magamra veszem ezt a szerepet. Sőt, valljuk be, hogy azért mindannyian tizenhat éves lányokra vágyunk. Valakinek sikerül, valakinek meg nem” ‒ elmélkedik az egyik zaklató.
A jelenetek a való életből lopottak, megtörtént eseteket dolgoznak fel. Többek között a magyarországi metoo kampányt kirobbantó Marton-ügy is szerepel a palettán. A projekt megálmodói arra is fel akarták hívni a figyelmet, hogy hatalmi helyzetben nők is követnek el – ugyan jóval ritkábban – szexuális agressziót férfiak ellen.
Az előadás után az alkotók interaktív játékra hívták a tizenéves nézőközönséget, amelyben olyan kérdésekre keresték közösen a választ, hogy például milyen esetben mondhatjuk ki egyértelműen valakiről, hogy bűnös. Létezik-e különbség bántalmazás, erőszak, zaklatás között? Számít-e, hogy egy elismert személy, a szakma kiválósága követi el a zaklatást?
Keserű Imre, a darab rendezője végül így fogalmazta meg az előadás tanulságait a gyerekek számára:
„Minden lány vagy minden ellenkező nemű személy, vagy bárki, aki a te vágyaidnak a tárgya, az egy szubjektum. Vágyakozni egy nőre nem ugyanazt jelenti, mint vágyakozni például egy fagylaltra. Az a nő, akire vágysz, ugyanolyan szuverén személy, mint amilyen te vagy, és csak akkor működhet köztetek a kapcsolat, ha ő is ugyanazt akarja, amit te.”
Tegyük hozzá Keserű Imre gondolataihoz, hogy egyenlőtlen hatalmi viszonyok között az igen is lehet nem.
További információt a Hesteg formáció Facebook-oldalán és a Füge Produkció honlapján találtok.
Szabad Kurzus Alapítvány: Atya, fiú…
A darab interaktívan és intenzív előadásmódban járja körül a következő kérdéseket: Saját tetteimért mennyire okolhatom a szüleimet? Tudok-e függetlenedni a gyerekkoromtól? És a felnőtt szemszögéből: Elvárhatok-e bármit is a gyerekemtől, ha nem vettem részt az életében? Főszereplőnk egy pszichológia szakos egyetemista (Benkő-Kovács Gergő). Az apja hatéves korában otthagyta, és mint később kiderül, tíz év múlva meg is halt.
A pizzáját megrendelve elbambul a fiú. Megjelenik előtte az apja. Indulatos jelenetek után elmesélik egymásnak az életüket. Beköltözünk a fiú fejébe, részt veszünk az időutazásban. A fiú kezdi elfogadni az apját. Már majdnem lerendezte magában a konfliktust. Megjön a pizza. Az apa ismét eltűnik.
Számomra a színészi játék volt az egyik fénypont. Gyakran keltek ki magukból a szereplők, ami nehéz feladat, mégis az összes alkalommal teljesen hitelesek voltak. Ennyire még sosem voltam jelen egy előadáson sem – nézőként, de mégis résztvevőként. A folyamatos időbeli és szerepbeli változások kaotikussá teszik a darabot, de a legjobb értelemben. Mindennek a tetejében a néző saját szemszögéből élheti meg az előadást különféle önismereti játékok segítségével. Például kezdésnek ki kellett fejezni, hogy ki mennyire konfliktuskerülő, megbocsátó stb. Egyetlen negatívum: néhány interaktív játék kihagyható lett volna.
Halász Gábor, 17 éves gimnazista
További információt a Szabad Kurzus Alapítvány Facebook-oldalán és a Füge Produkció honlapján találtok.
A k2 Színház Anyegin.hu című darabjáról ITT olvashattok, a Terminal Workhouse SZÓ/HŐSÖK (Szóperhősök) című előadásáról készült videónkat pedig ITT és a Gyerekkel vagyunk YouTube-csatornáján tekinthetitek meg.
