Október 31.: szellemek, cukorka, töklámpás, jelmezes rémpartik. Ezeket jelenti ma a halloween, miután a népszerű angolszász ünnep egyre inkább ismertté és kedveltté vált nálunk is. Ám ugyanebben az időszakban, november 1-jén tartjuk itt, Közép-Európában mindenszentek ünnepét és november 2-án a halottak napját is! Akár el is keseredhetnénk, hogy a saját hagyományainkat így cserben hagyjuk. Tiszta Amerika? Nem biztos, hogy van okunk aggodalomra. Ha beleviszünk egy kis tudatosságot, még a gyerekeink lelki egészségét is megtámogathatjuk halloweenkor. Nagy Éva Johanna írása.
Évezredes ünnep: átjárás a világok közt
Kétezer éve a kelták Samhain néven ünnepelték a halloweent. A mai Írország, Nagy-Britannia és Észak-Franciaország területén élt kelta földművesek négy nagy, évszakokhoz köthető ünnepet ültek. November 1-je a nyár holtát, a szüret és az aratás végét, a nagy hidegek, a bizonytalanság és a sötétség beköszöntét jelentette. Ezek mind az elmúláshoz, a halálhoz köthető fordulatok egy-egy év során. Hitük szerint a kelta újév előestéjén, október 31-én olyan közel kerül egymáshoz az élők és a holtak világa, hogy a köztük húzódó határvonal jóformán össze is mosódik. Az átmenet ünnepén átjárás lehetséges az amúgy átjárhatatlan mezsgyék közt, és a holtak szellemei ilyenkor visszatérhetnek a Földre.
A közösség tüze
Az aratás és betakarítás a háztartás apraját-nagyját megmozgató munkálatai közepette az otthonokban kihűlt tüzeket nem gyújtották újra, hanem a druida papok ünnepi máglyáiból vitték haza a közösség lángját, hogy az adjon meleget és fényt a bizonytalan téli időszak beköszöntével.
Gabonával és állati áldozatokkal igyekeztek kiengesztelni a gonosz szellemeket, mialatt a hívők hátborzongató maszkokat öltöttek magukra, hogy elijesszék a túlvilág gonosz szellemeit.
Így nemcsak megélték és szembenézhettek félelmeikkel, hanem úgy érezhették, hogy tesznek is valamit saját magukért. Hiszen a rituálék mankót jelentenek, segítenek az átmenethez való alkalmazkodásban és erősítik a közösséghez tartozást. Írországban ezt annyira komolyan vették, hogy aki Samhain idején bűncselekménnyel vagy fegyver használatával zavarta meg az ünnepséget, halállal lakolt bomlasztó viselkedéséért.
Kelta jelmezből SpongyaBob
A ködös sötétségben ólálkodó, elképzelt lények távoltartására már a kelták is jelmezekbe bújtak. Ijesztő állatoknak öltöztek, nehogy az ártó szellemek felismerjék őket, inkább gondolják azt, ők is hozzájuk hasonló, bolyongó lények. Ezt a hagyományt a középkorba is továbbvitték a Brit-szigetek skót őslakói, ahol már gyerekek öltöztek be, és mutatványokért cserébe finomságokat kaptak a szomszédságtól. Az ő leszármazottaik pedig az új kontinens felfedezése után Észak-Amerikába is elvitték az ünnepet.
Az 1800-as évek Amerikájában eleinte klasszikus, gót stílusú, viktoriánus jelmezekben ünnepeltek, amelyeket otthon készítettek. Vámpírok, denevérek, Frankensteinek rótták az utcákat.
A 20. században a tömegtermelés kezdetével a jelmezipar is fellendült, eleinte olyan klasszikusokkal, mint a boszorkány, a zombi, a szellem vagy a csontváz, majd a popkultúra figurái, a szuperhősök, rajzfilmfigurák is megjelentek a boltok polcain. Ma pedig már vasalónak is öltözhetsz halloweenkor, ha ahhoz van kedved.
Töklámpás: vagy ha nem, hát répa
A mai halloween emblémája egyértelműen a töklámpás, angolul Jack O’Lantern (Lámpás Jack), melynek történetét egy ír népmeséből ismerjük. Ebben egy Stingy (Fukar) Jack nevű férfi többször is becsapta az ördögöt, emiatt halálakor sem a mennybe, sem a pokolba nem juthatott. A két világ között rekedve örökké vándorolnia kell a Földön a sötét éjjeleket követve, úgy, hogy lámpásként csak egy faragott tarlórépába rejtett izzó széndarabbal világíthatja meg az útját.
Miért tarlórépa, és nem a ma ismert hatalmas sütőtök szerepel a legendában? Ennek éghajlati és földrajzi okai vannak. A középkori Európában az 1300-as években romlani kezdett a klíma, beköszöntött a kis jégkorszak: az időjárás hűvösebbé, borúsabbá, csapadékosabbá vált, ezzel sok helyütt éhínségeket okozva.
Ebben az időben halloweenkor leginkább a kis igényű tarlórépából, olykor burgonyából vagy céklából akadt akkora mennyiség, hogy faragáshoz is jutott belőle, így belsejükbe parazsat, gyertyát pakolhattak. Majd az Észak-Amerikába kivándoroltak az Újvilágban rátaláltak az ideálisabb éghajlaton nagyobbra növő tökfélékre, melyek üreges belseje eleve könnyített pályát jelentett a lámpáskészítéshez. Azóta sárgállik a tök halloweenkor.
Csoki vagy csalunk: mi az a trick-or-treating?
Október 31-én az amerikai gyerekek jelmezekbe öltözve járják a szomszédságot, ahová édesség reményében kopogtatnak be. Ha kapnak valamilyen finomságot, megköszönik és továbbállnak, de ha a házigazda nem készült ajándékkal, akkor valamilyen csínytevéssel megleckéztetik. (Biztosítva ezzel, hogy jövőre attól a háztól se távozzanak üres kézzel.)
E középkori eredetű szokás részben a finomságokért mutatványozó skót-felföldi gyermekektől származik, másrészt már a kereszténység idején, a mindenszentekkori felvonulásokon és ünnepségeken koldulók megsegítéséhez is köthető.
A tehetősebb családok „léleksütiket” osztottak a szegényeknek, cserébe azt kérték a koldusoktól, hogy családjuk halottaiért imádkozzanak. Az egyház támogatta ezt az „imakereskedelmet”, mert így tovább halványíthatott olyan pogány szokásmaradványokat, mint a halottak lelkei és a vándorszellemek számára felajánlott bor- és ételáldozatok.
Évszázadok múltán a gyerekek vették át az október végi házalás hagyományát – ők már szörpöt, ételt vagy pénzt kaptak ezért. Lassan pedig a játékosság fokozatosan és teljesen kiszorította a vallásos hiedelmeket e szokásból.
Halloween vagy mindenszentek?
A halloween, a mindenszentek napjának, a halottak napjának gyökerei mind ősi pogány ünnepekre vezethetők vissza, melyeknek központi eleme a bizonytalannal és a halállal, a halálhoz kapcsolódó félelmekkel való szembenézés.
Hazánkban hagyományosan a keresztény ünnepet tartjuk. Számomra is meghatározó élmény a csikorgó csizmás, nagyszoknyás Galga-menti nagymamám kezét szorongatva lépdelni a temetőben az ezerszám fénylő gyertyák közt. Az ősökkel, a családdal való kapcsolódás fontos nekem, ezért ragaszkodom hozzá, hogy gyerekeim jelenlétében megtartsuk a temetői gyertyagyújtás rituáléját.
Magyarországra a globalizációval érkezett meg erőteljesebben a halloweenhez tartozó képi világ a hozzátartozó kellékekkel, és az ünnep elüzletiesedésével nehezebb meglátni az eredeti tartalmát. Mindemellett nem kell feltétlenül elutasítanunk a halloween adta lehetőségeket.
Egy kis tudatossággal még javunkra is fordíthatjuk: lássuk meg a lehetőséget, hogy a halloween kapcsán egy kicsit beszélgethetünk a gyerekekkel az elmúlásról, a félelmekről. Száz évvel ezelőtt a gyerekek a maitól eltérő életstílus és ritmus miatt szorosabban együtt éltek a felnőttekkel. Jelen voltak, amikor megtörtént a születés, a munka, a lagzik, a betegség, a halál. Ahogy az élet megannyi nagy eseménye, mérföldköve, a halál fogalma, jelenléte is természetes volt a gyerekek számára. Ma jóval elszigeteltebb viszonyban élünk az elmúlással, miközben a félelmeink ugyanúgy bennünk vannak, sőt. A halloween alkalmat adhat beszélgetni az élet e szeletéről. Ha kérdeznek a gyerekek, ne féljünk válaszolni nekik a saját szintjükön, a saját szavaikkal. A gyerekeknek a hiteles, biztonságot, bizalmat adó szülő és környezet elengedhetetlen az egészséges fejlődéshez.
Mégiscsak halloween
A történészek szerint a kelták i. e. 400 után érték el a Kárpát-medencét, ráadásul a vaskori Keleti Kelta birodalom központja a Kárpát-medence volt. Tehát a Samhain, a halloween őse nálunk is jelen lehetett, ilyenformán hazánk területén is ülték már az ünnepet jóval a kereszténység megjelenése előtt.
✤ ✤ ✤
Halloween szótár:
Halloween
Az All Saints Day (mindenszentek) a középkori angolból eredően „All Hallows Day”-ként is ismert. All Hallows Eve, mindenszenteket megelőző este, azaz „Hallow Evening”, amelyet ma „halloween”-ként emlegetnek.
Zombi
A néphagyomány és a mai popkultúra szerint a zombi egy felélesztett, lélek nélküli hulla. Étvágya csillapíthatatlan, miközben egyetlen küldetése, hogy táplálkozzon. Ha valakit zombiharapás ér, maga is megfertőződik a „zombivírussal”. Mozgásuk robotszerű, testfelépítésük csontos, egy kevés oszlásban lévő izomszövettel kiegészítve. „Ismereteink szerint” a zombi keveset beszél, minimális hörgő-morgó hangot ad ki.
Boszorkány
Gyermeki mese- és képzeletvilágunkból ismert a hegyes kalapos, bibircsókos, nagyorrú, rongyokban járó, seprűn repkedő gonosz nézésű banya. A legkorábbi írásos boszorkányemlék i. e. 931. és i. e. 721. közé tehető. Kezdetben a varázslással és szellemidézéssel változásokat hozó embereket nevezték boszorkányoknak. Legtöbbjüket pogánynak címkézték, és ezért úgy gondolták, összejátszanak az ördöggel. Ám elsősorban természeti ismereteikkel gyógyító „bölcs asszonyok” voltak.
Fekete macska
A babonákban halloween idején elkerülendő, szerencsétlenséget hozó négylábú. Úgy gondolták, a rejtőzködő boszorkányok fekete macska alakját öltve igyekeztek láthatatlanok maradni.
Vámpír
A történetekben a vámpír legfőbb ismertető jegye, hogy vért szív. Hegyes szemfogai segítségével lyukat üt áldozata ütőerén, életét ezzel el is veszi, ám vámpírrá változva tovább élhet. Éjjel táplálkozik, mert a napfénynél erejét veszti. Egyes vámpírkarakterek képesek denevérré vagy farkassá válni, szupererejük lehet, tükörképük és árnyékuk sincs.
Az egyik leghíresebb vámpírtörténet Bram Stoker 1897-es Drakula Grófja, melynek valós történelmi forrása és címalakja Vlad Dracul román fejedelem. A brutalitásáról ismert Vlad Dracul vagy másik nevén Karóbahúzó Vlad 1456-1462 között uralkodott, elszántan harcolt a török ellen. Ellenségeit karóba húzta, és a legendák szerint gyakran a kivégzettek közt járva étkezett, és nem vetette meg a vér tunkolását. Mátyás börtönében Visegrádon is raboskodott.
Vérfarkas
A legendákban többféleképpen is születhetnek vérfarkasok: átokkal, farkas irhájába bújva, esetleg vérfarkas harapásával. Esetenként örökké farkasok maradnak, máskor ember- és farkasalakok váltakozása jellemzi a fékevesztett, hatalmas testi erővel bíró vérfarkasokat.
A legkorábbi ismert vérfarkasos történetet az i. e. 3. évezredben, a mezopotámiai Uruk városában íródott Gilgames-eposzban találjuk, melyben a főhős faképnél hagyja azt a vágyott nőt, akiről kiderül, hogy egy korábbi szeretőjét farkassá változtatta.
Címoldali kép: Shutterstock
