Folytatódik a Hab a tortán című mesesorozat a Jurányiban. Ezúttal (november 28-án) Csoda és Kósza, Czigány Zoltán menő lópárosának történetét Pálos Hanna és Kovács D. Dániel játszották nekünk és velünk.
A könyvsorozat egyik meséjét láthattuk és alakíthattuk gyerekeinkkel, amelyben Csoda és Kósza mint festők próbálnak szerencsét. Egész pontosan Kósza szeretne festő lenni, Csoda inkább csak menti a helyzeteket. Vannak helyzetek, bőven, amiket menteni kell. Az önjelölt festőnek nemcsak a lópajtása segít, a gyerekek is kiabálnak, válaszolnak, nyerítenek és belebeszélnek a nézőtérről. Az egyik kisfiú még azt is tudta, mi az a gödöllői művésztelep, tényleg elképesztőek a gyerekek.
Fotó: Szokodi Bea
Meg is kérdeztük Hannát és Dánielt az előadás után arról, milyen közönség a gyerekközönség.
Igen, ez a remek kérdés jutott eszünkbe. Ja, és nekem az is, hogy vajon jó-e lónak lenni és jó volna-e lónak is maradni. Szerencsére volt két segítségem, egy hétéves és egy tizenegy éves, akik mentettek, amikor kellett.
Amikor kiderült, hogy nem is a ló a lényeg az egészben, hanem a közös kalandok során a két szereplő viszonya, a segítő, de egymáson is jókat nevetgélő cimboraság, akkor ezen elkezdtem gondolkodni, és addig a tizenegy éves Vera kérdezett. Én mindenkinek csak ajánlani tudom színházi beszámolók készítése esetén a színészek csapatos (lehetőleg gyerekekkel történő) lerohanását, nagyon bejött.
Címoldali kép: Szokodi Bea
Vera arra volt kíváncsi, hogy mennyire volt kellemetlen Hanna számára az a helyzet, amikor a gyerekek valósággal megtámadták egy jelenetben, és neki lepelbe bújtatva kellett erre valamit ott helyben kitalálnia. Ebben a jelenetben Hanna pont egy szigorú és nagyon bajszos uraság volt egyébként, és tök jól kitalálta, hogy még szigorúbb lett hirtelen, úgy szólt a gyerekekre, bajszosan.
Egy gyerekeknek szóló színház esetén mindig van bekiabálás, „Vigyázz, vigyázz!” figyelmeztetések, és nagyon komolyan jelentkeznek is a gyerekek, ha valamit tudnak.
Dániel szereti ezt az őszinte és élő viszonyt a közönséggel, jól érezte magát festő lóként, még akkor is, amikor egy katartikus jelenetben, festés közben a kiabáló gyerekek („Öntsd rá! Öntsd rá!”) hatására locsolta szanaszét a festékeket, a haját használva pemzliként.
Jaj, ez tényleg nagyon jó jelenet volt, öröm volt benne lenni!
Pálos Hanna és Kovács D. Dániel először játszott közösen, eddig csak Dániel rendezte Hannát, páros darabjuk nem volt még, lovas páros meg aztán pláne nem. De lesz még! Aki nem szeretne egy vidám órát elveszíteni az életéből, az menjen el jövőre a Jurányiba, január 30-án ugyanis ismét nyerítéstől lesz hangos a színház.
