Balajti Mariann meséje
Érző mesék
Az EQ, azaz az érzelmi intelligencia fejlődése és fejlesztése a gyerekek legfőbb érdeke, hiszen óriási hasznát látják majd a jövőben. Már bebizonyosodott, hogy a felnőttkor legfontosabb kompetenciái közé tartozik az, hogyan tudjuk az érzelmeinket megmutatni, kontrollálni, és mások érzéseit felismerni, tolerálni. Ez nemcsak a magánéletünkben fontos, hanem minden területen: tanulásban, munkában, társadalmi érintkezésben. Szerencsére az érzelmi intelligencia fejleszthető, mégpedig már egészen kicsi kortól fogva. Mesékkel például.
Balajti Mariann meseterapeuta olyan fejlesztő meséket ír, amelyek ráébresztik a gyerekeket, milyen fontos az érzelmek és az érzések megélése, felismerése, kommunikálása a társas kapcsolatokban és a mindennapi életben. Segítségítenek feldolgozni a problémákat, traumákat, kezelni a konfliktushelyzeteket. Felnőttként is. Az ünnep alkalmából a következő napokban Balajti Mariann három meséjét olvashatjátok. Jó szórakozást!
A karácsony illata
Bello: – Halihó, csillámcsá! Mesésen szép téli napot kívánok! Örülök, hogy ismét velem vagy! Bele is kezdek a mai történetbe.
Bella: – Szia, tündérszívű! Mesésen szép téli napot kívánok! Örülök, hogy ismét velem vagy! Bele is kezdek a mai történetbe.
Egyszer volt, hol nem volt, a csillámporos csillogó vízesésen túl, volt egy csodálatos tölgyfaerdő. Ennek a tölgyfaerdőnek a közepében volt egy nyáron tarka-barka, mezei virágoktól színpompás rét. Most télen a tölgyfaerdőt fehér hótakaró borítja. A házikók, odúk ajtaján már ott ékeskedett az ünnepi kopogtató, az erdei kisállatok izgatottan, örömmel készülődtek a nagy ünnepre, a karácsonyra. Minden asztalon elfoglalta méltó helyét az adventi koszorú.
Ezen a napon mégis szomorkodott egyvalaki, Vörösdi, a kis róka. Vörösdi reggel korán ébredt, az odúból kilépve óvatosan sétált a friss fehér hótakarón, gondolataiba merülve. (sejtelmesen) Még azt sem vette észre, hogy valaki árnyékként követi. Vörösdi egy idő után megérezhetett mégis valamit, mert megállt, várt, majd (gyorsan olvasva) hirtelen megfordult. (ijedten) – Ki van ott? – kérdezte rémülten, de válasz nem jött, így tovább sétált. Alig tett néhány lépést, reccsenést hallott maga mögül. – Bárki is vagy, mutasd meg magad! – szólt összeszedve minden bátorságát, a válasz néma csend volt.
A kis róka gombócot érzett a torkában, már nem figyelt a gondolataira, csak a friss havon a háta mögött ropogó hangra. (gyors) Egy hirtelen mozdulattal megfordult és két vállra fektette a settenkedőt, akiben Bencit, a farkasfiút ismerte fel.
– Ne bolondozz Vörösdi, hideg a hó! – kiáltott rá a barátja, Benci. Vörösdi megkönnyebbülten engedte el.
– Te mit keresel itt? Miért követtél? – szegezte barátjának a kérdést.
– Láttam, hogy napok óta nincs jó kedved, hát utánad jöttem. Gondoltam, megviccellek, de látod most milyen havas lett a bundám! – Vörösdi segített lesöpörni barátja hátáról a havat. – Szóval – kezdett bele újra Benci – elmondod, mi a baj?
Vörösdi jó darabig hallgatott, majd rászánta magát és beszélni kezdett.
– Ez az első karácsony, amióta anyu és apu nincs együtt. Karácsonykor nálunk mindig fahéjillat járja át az odút. Nagyon szeretem ezt az illatot, nekem ez a karácsony illata. – Benci csendben hallgatta. – Nagyon szeretem aput is, és olyan jó lenne, ha most, amikor nála vagyok, érezhetném ezt az illatot – mondta Vörösdi szomorkodva.
A két barát sokáig sétált még, és beszélgettek mindenféléről, majd ki-ki hazament. Benciék háza Vörösdi apukájának a háza mellett állt. Kisvártatva Benci bekopogott hozzájuk. (gyors) – Kopp, kopp, kopp, kopp – hallatszott a sürgető, gyors kopogtatás. Vörösdi kinyitotta az ajtót, csodálkozásában a szája is tátva maradt.
– Szia, Vörösdi! – köszöntötte őt Benci anyukája. – Benci mondta, hogy a fahéjillatot mennyire szereted, gondoltam, akkor süssünk együtt fahéjas vaníliás kifliket. Még a nagymamámtól tanultam ezt a receptet. – Vörösdi nagyon megörült az ajánlatnak. A fiúk és Benci anyukája neki is láttak a tészta gyúrásának, a formázásnak, és csatlakozott hozzájuk Vörösdi apukája is. Amíg a sütemények elkészülésére vártak, mindenfélét játszottak. Már nem csak vanília- és fahéjillat járta át a kis házat, hanem hangos nevetés és boldogság is.
Karácsonyi érző mesék
Balajti Mariann meseterapeuta további EQ-fejlesztő meséit itt találjátok:
A szerzővel készült interjúnk: Az érzelmi intelligencia fejlesztését nem lehet elég korán elkezdeni
Címoldali kép: Shutterstock
