Rovatok

Mézeskalács szeretetből – mese

Balajti Mariann meséje

Érző mesék

Az EQ, azaz az érzelmi intelligencia fejlődése és fejlesztése a gyerekek legfőbb érdeke, hiszen óriási hasznát látják majd a jövőben. Már bebizonyosodott, hogy a felnőttkor legfontosabb kompetenciái közé tartozik az, hogyan tudjuk az érzelmeinket megmutatni, kontrollálni, és mások érzéseit felismerni, tolerálni. Ez nemcsak a magánéletünkben fontos, hanem minden területen: tanulásban, munkában, társadalmi érintkezésben. Szerencsére az érzelmi intelligencia fejleszthető, mégpedig már egészen kicsi kortól fogva. Mesékkel például.

Balajti Mariann meseterapeuta olyan fejlesztő meséket ír, amelyek ráébresztik a gyerekeket, milyen fontos az érzelmek és az érzések megélése, felismerése, kommunikálása a társas kapcsolatokban és a mindennapi életben. Segítségítenek feldolgozni a problémákat, traumákat, kezelni a konfliktushelyzeteket. Felnőttként is. Az ünnep alkalmából a következő napokban Balajti Mariann három meséjét olvashatjátok. Jó szórakozást!

Mézeskalács szeretetből

Bella: – Szia, tündérszívű angyalom! 

Bello: – Halihó, csillámcsá! 

Annyira örülök, hogy itt vagy, és elmesélhetek neked egy újabb történetet! 

Ez a mai történetem azokban a régi időkben játszódik, amikor még nem voltak autók, és az emberek lovas szekérrel járták az utakat, a falvak, kisebb városok lakói név szerint ismerték egymást. Ekkor élhettek a te nagyszüleid nagyszülei is, lehet, hogy éppen róluk szól a mese, ki tudja? (kuncogás) 

Egy álmos városkában december közepén igen hidegre fordult az idő. A hó hatalmas pelyhekben esett és esett. Három napon és három éjjelen át ontotta télanyó az ezüstösen csillogó égi áldást. Egy apró, takaros, nádfedeles házban gyenge fény pislákolt. Valami hívogatott felé, közelebb repültem. A konyhában egy ősz hajú idős nénike sürgött-forgott, körülötte két kis unokája énekelt. 

– Mama, mama, süssünk mézeskalácsot – kérlelték a gyerekek. 

A nagymama elővette volna a hozzávalókat, majd szégyenkezve, halkan így felelt. 

– Drágáim, sajnos nem tudunk mézeskalácsot készíteni. 

– Mi hiányzik, mama? – kérdezték az unokák. – Nincs lisztem, mézem, porcukrom sem elég. Átmegyek a szomszédba, megkérdezem, hátha tudnak kölcsönadni egy keveset. 

A nagymama fejkendőt kötött, kabátot terített magára, és bezörgetett a szomszédhoz. Az ajtót nyitó szomszédasszonyhoz lehajtott fővel, szemlesütve így szólt: 

– Kedves szomszédasszony, kérhetnék kölcsön egy kevés lisztet, mézet és egy kis porcukrot?

 – Talán maga is mézeskalácsot készítene? 

A nagymama némán bólintott. 

– Jöjjön be, megnézem mi maradt. Mi is ma készítettünk mézeskalácsot. 

A szomszédasszony elővette a lisztet, a porcukrot és a mézet. 

– Odaadom szívesen, de ennyi sajnos nem elég egy tálca süteményre sem – mondta, majd átnyújtott mindent a nagymamának, aki tisztességgel megköszönte, és visszament az unokákhoz.

 – Drágáim, kaptam a mézeskalácshoz valókat, csak ennyi bizony nem lesz elég a sütéshez – sajnálkozott és leszelt egy karéj kenyeret. – Játsszuk azt, hogy ez a mézeskalács tésztája, és szaggassuk ki, aztán együk meg.

A gyerekek nevetve elővették a formákat, és azzal kiszaggatva a falatokat, jóízűen megették a kenyeret. Ám itt nem ér véget a történetünk, hallgasd csak tovább! 

Miután a nagymama elköszönt a szomszédasszonytól, az szólt a hét fiának, hogy öltözzenek fel melegen és kopogtassanak be a városka minden házába azzal, hogy Szabó néninek szüksége lenne némi lisztre, mézre és porcukorra, hogy mézeskalácsot süthessen az unokáinak. A fiúk versengtek, ki tud több házba bekopogni, és hírt vinni. Így esett, hogy néhány óra múlva Szabó néni lépcsőjén halomban állt a liszt, a porcukor és a méz. A fiúk bekopogtak, majd elszaladtak. A nagymamama ajtót nyitott, a szemét kétszer is megdörzsölte, hogy jól látja-e, ami a lépcsőn van, harmadjára azért, mert elsírta magát. Körbenézett, hátha észreveszi, ki tehette oda ezeket a kincseket, de senki nem volt a közelben. Az unokák boldog nevetésétől kísérve sok tálca mézeskalácsot sütött, fehér mázzal szívecskét formázott rájuk, és hármasban minden házhoz vittek belőle, hogy jusson mindenkinek ebből a hirtelen jött gazdagságból. 

A mézeskalács receptjét megőriztem, te is megsütheted, ha van kedved, és ne felejts el a szívet, a szeretet jelképét rajzolni rá fehér cukormázból.

Karácsonyi érző mesék

Balajti Mariann meseterapeuta további EQ-fejlesztő meséit itt találjátok:

A karácsony illata

A régi izzósor

A szerzővel készült interjúnk: Az érzelmi intelligencia fejlesztését nem lehet elég korán elkezdeni

Címoldali kép: Shutterstock