Balajti Mariann meséje
Érző mesék
Az EQ, azaz az érzelmi intelligencia fejlődése és fejlesztése a gyerekek legfőbb érdeke, hiszen óriási hasznát látják majd a jövőben. Már bebizonyosodott, hogy a felnőttkor legfontosabb kompetenciái közé tartozik az, hogyan tudjuk az érzelmeinket megmutatni, kontrollálni, és mások érzéseit felismerni, tolerálni. Ez nemcsak a magánéletünkben fontos, hanem minden területen: tanulásban, munkában, társadalmi érintkezésben. Szerencsére az érzelmi intelligencia fejleszthető, mégpedig már egészen kicsi kortól fogva. Mesékkel például.
Balajti Mariann meseterapeuta olyan fejlesztő meséket ír, amelyek ráébresztik a gyerekeket, milyen fontos az érzelmek és az érzések megélése, felismerése, kommunikálása a társas kapcsolatokban és a mindennapi életben. Segítségítenek feldolgozni a problémákat, traumákat, kezelni a konfliktushelyzeteket. Felnőttként is. Az ünnep alkalmából Balajti Mariann két meséjét már olvashattátok, fogadjátok szeretettel a harmadikat. Jó szórakozást!
A régi izzósor
Bella: – Ünnepien szép napot kívánok, tündérszívű angyalkám! Nagy öröm számomra, hogy itt vagy, és mesélhetek neked ismét.
Bello: – Ünnepien szép napot kívánok! Halihó, csillámcsá, kis barátom! Nagy öröm számomra, hogy itt vagy, és mesélhetek neked ismét.
Ma egy régi karácsonyi izzósorról szól a történetem. Ez az égősor egy valaha volt üveges műhelyben készült. Ma már ez a műhely nem is létezik, élelmiszerüzlet lehet a helyén, ha jól emlékszem. Annak idején a mester, akit üvegfúvónak hívtak, megolvasztotta az üveget, majd formázott belőle sok szép színes kis burát, ebbe kerültek a izzók. Gyönyörű fényt árasztottak magukból, szerencsés volt az a család, amelyik hozzájuk jutott, mert nem csak a karácsonyfája pompázott piros, kék, zöld, sárga színekben, hanem az egész szoba is. Ezek a finom, vékony falú burák nagyon sérülékenyek voltak, az évek múlásával műanyagból kezdték gyártani az izzókat. Az emberek így praktikusabbnak tartották, mert nem törtek össze, nem kellett olyan óvatosan bánni velük. Az eredeti üveg izzósor idővel már csak egy egy-egy öreg ház padlásán pihent elfeledve.
Minden évben karácsony napja előtt a mi izzósorunk is egy öreg padláson várta, hátha újra beragyoghatja még egyszer a fenyőfát és a szobát.
– Jön valaki! – súgta a kis izzósor izgatottan egy régi könyv fülébe.
– Ugyan már, értem jön! – mordult rá a könyv.
– Nem, nem, csakis értem jöhet! – jelentette ki gőgösen a karácsonyfatalp.
– Karácsony lesz, rám is szükség lehet – szólt reménykedve az izzósor. – Hahaha, rád? – nevetett gúnyosan a fenyőfatalp.
A kis izzósor oly’ régóta várt a poros ládában arra, hogy a fára kerülhessen, hogy úgy érezte itt az alkalom cselekedni, most vagy soha. A lépések mindjobban közeledtek, a fenyőfatalp délcegen kihúzta magát, a kis izzósor szíve egyre helyesebben vert. – Bátorság, izzósor, bátorság! – biztatta magát. – Már csak egy lépés, gyerünk! Mélyet lélegzett, elrúgta magát a doboz szélétől, és kiborult belőle, közvetlenül az öregapó lába elé.
– Hogy a rézfán fütyülőjét neki, majdnem ráléptem! – kiáltott fel apó. – Nini, mi ez? – Lenyúlt, felemelte az izzósort. – Hát te itt vagy? – érzékenyült el az öreg, majd óvatosan feltekerte a jobb kezére, és levitte a meleg lakásba. – Nézd, mama, mit találtam! – mutatta büszkén az apó.
– Ó, a régi égősor! Működik még? – kérdezte az anyó. Átvette és leporolta. Az apóka rögtön ki is próbálta, de az izzó csak pislákolt. – Ne hagyjatok cserben, kis égők, mert mehetünk vissza a padba! – mondogatta magának a kis izzósor, de mindhiába. Apóka letette az asztalra.
– Hát vége, ennyi volt, mehetek vissza a padra, vagy ami még rosszabb, a kukába – keseredett el az izzósor.
Apó leült az asztalhoz, és így szólt.
– Na, öreg cimborám, mutasd magad – és szerelni kezdte a fénysort.
Simogatta, csavargatta, tekergette, és láss csudát, egyszercsak felragyogott az izzósor, fénye beragyogta a szobát. Micsoda boldogság volt ez mindnyájuknak! Örömét lelte benne apóka és anyóka is, és az unokák kíváncsian kérdezgették honnan vette, hol szerezte nagyapó ezt a retro díszt. A kis izzósor nem értette, mit jelent ez a szó, de boldogan látta, hogy őt nézve nosztalgiáztak, meséltek a régi időkről a nagyszülők az unokáiknak.
Kérdezd csak meg a szüleidet vagy nagyszüleidet majd holnap, hogy milyen volt a karácsony az ő gyerekkorukban.
Csillámporos lett a vége
fuss el véle
(kuncogás) na de ne túl messzire
Karácsonyi érző mesék
Balajti Mariann meseterapeuta további EQ-fejlesztő meséit itt találjátok:
A szerzővel készült interjúnk: Az érzelmi intelligencia fejlesztését nem lehet elég korán elkezdeni
Címoldali kép: Pécs, 1944. (Fortepan/Varga Csaba dr.)
