A Tünet Együttes Burok – a táguló idő összehúzódásai című előadásának premierje három éve éppen egybeesett Geréb Ágnes kétéves fogházbüntetésének kihirdetésével. Az alkotók szerint nem volt szándékos az időzítés. Aztán Geréb Ágnes halasztást, majd kegyelmet kapott. A Burok pedig életre kelt.
Akkoriban a Geréb Ágnes-ügy miatt nagyon is téma volt a szülés, a nők szerepe, a döntéshozók felelőssége, az orvostársadalom rugalmatlansága, téma volt minden, ami a burokrepedéstől kezdve a sírásig tart. Vagy az anya, vagy a gyerek, vagy kettejük közös sírásáig.
„Tízpercesek a fájások, megkívánok egy búzasört”
A Burok tehát megint – mint mindig – aktuális. Három szülő nő – négy táncos. Három eltérő élmény, három katarzis bebugyolálva egy-egy véres méhlepénybe, és egy narrátorként indító, beavatásra váró nő. Illetve mi, beavatásra váró nézők, a saját élményeinkkel. Nem tudjuk, mi fog ma itt történni – így kezdődik a színpadi jelenet, amiben onnantól kezdve közösen vagyunk elég mélyen benne, szinte átjárva a táncosok testébe, megtapasztalva újra azt, amit megtapasztaltunk magunk is, az utat, amin keresztül életet adtunk.
Háromféle szülést csinálunk végig, egy kórházi szülést a klasszikus horrorélménnyel, elképesztő mondatokkal. Egy második baba születését, aki végül otthon, a fürdőszobában érkezik meg, és az otthonszülésre készülő, elsőbabás anya vajúdását.
Kalandjaim a szülészeten – FELHÍVÁS
– Írjátok meg nekünk, milyen jó, esetleg kellemetlen élményben volt részetek, amikor kórházban szültetek.
– Azoknak a beszámolóit is várjuk, akik otthon, vagy valamilyen váratlan, az előzetes tervektől eltérő helyen szültek.
– Apukák, ti se fogjátok vissza magatokat, írjátok meg a gyereketek születésével kapcsolatos tapasztalataitokat, élményeiteket!
– A legérdekesebb élménybeszámolókból összeállítást közlünk.
E-mail-címünk: info@gyerekkelvagyunk.hu (tárgy: Tabuk nélkül)
Zavarba ejtő ez a testből testbe átnézegetés. Én akaratlanul is elkezdtem összehasonlítani a saját elmúlt érzéseimet, sok esetben szinte azonos fájdalmaimat, a méhösszehúzódásokat, a görcsöket, mert ezeket baromira lehet érezni közben, annyira hiteles az egész. Fogalmam sincs, egy férfi nézőre hogy hat az előadás, de egy olyan nőre, aki már világra hozott gyereket, ez valóságos, ízes-szagos, testnedves, félelemmel teli, a végén mégis felszabadító élmény.
A félelem az a részvét itt, amit már ismerünk, mégis, újra magunkra vetítjük, most ránk vonatkozik, a fájdalomra saját testünk emlékeztet közben. Tényleg, a vajúdást én ott helyben elkezdtem újraérezni, ültömben a nézőtéren.
Nem lehet ezen kívül maradni annak, aki ott van. A néző szó máris hülyeség lesz, érző sokkal jobb lenne. Érzőtér.
„Egészen lassan a három becsomagolt test kibomlik. Ketten egy tempóban, a harmadik idegtépően apró mozzanatokkal, mintegy kikapaszkodik ebből a begubózott állapotból. És lassan meghallom a légzésüket. Nem a hármukét, hanem egy légzést, három torokból, hat tüdőből. Együtt pulzálnak. Akár egy nagy szerv. Lüktet a szív. Szív három kamrával.” (Gábor Sára: Burok: 1. próbanapló)
Szülni szeretnék, ha lehet
Felszabadító és nagyon humoros, ironikus rész a kórházi jelenet. Ott vannak azok a mondatok, amelyeken mindenki utólag csak nevetni szokott, vagy talán sírni, de mindenesetre abban a helyzetben, amiben egy először szülő kismama van, nehezen tudom elképzelni, hogy az ilyen mondatokat rögvest kikéri magának az ember, replikázik, vagy sértődötten hazavágtat.
Ugye milyen rettenetes dolog a tested legcsodálatosabb átalakulását úgy kiszolgáltatva végigcsinálni, hogy közben idegenek néznek és vegzálnak?
Pontosan ez volt az alapvető élményem, amikor szültem. Bejött egy vadidegen szülésznő és rám szólt ezért vagy azért. Sürgető volt, empátiától nagyon távol libegett be és ki a szobából, kizökkentett, kérdezett, a lepedőt ráncigálta alattam, mintha nem lenne rohadt mindegy, hogy az éppen hogy áll, a gyerek apjával összekacsintós módon poénkodott. Csoda, hogy a végén mégis kibújt belőlem az a gyerek.
Nem jó, anyuka, nem erről volt szó!
Ezt meg hol tanulta? Nem így kell lélegezni!
Tudja maga, hányan várnak odakint?
Mi segítünk, csak hagyja. Azt csinálja, amit mondunk!
– ráncigálnak itt is egy vajúdó nőt, a szemünk láttára, ide-oda forgatják, folyamatosan beszélnek hozzá és kérdezik, még véletlenül sem hagyják, hogy figyelje a testét. Hihetetlen, hogy pont a kórházban már ezer és ezer szülést végigcsinált személyzet nem érti a békén hagyás fontosságát ezekben az órákban, vagy abban a legfontosabb percben, pillanatban, amikor a vajúdó anya ösztönösen éppen elkapná a fonalat, éppen megérezné, megértené azt, amit a teste diktál. Nem hagyják. „Vizet kér, anyuka?” Nem kérek, hát szülni szeretnék most, az isten verje meg!
Ott ülünk tehát az érzőtéren és vajúdunk. Aztán csend. Aztán megint jön egy fájás, tágulás, felkészülés, de a születésre még várnunk kell. Vajúdunk. Hárman, háromféleképpen. Sokan a nézőtéren újra, visszaérezve, visszagondolva.
Aztán a három nő eljátssza nekünk azt is, ahogy a szülés végén a baba kicsusszan. Ezt is sokféleképpen látjuk, ahányféleképpen már megtörtént mindannyiunk esetében. Itt van egy elképesztő hármas, fogodzós, szoros, szorítós, majd elengedős koreográfia, ami közben még levegőt is alig vesz az ember. Szép.
A kisbaba egyszer csak enged az anya testének és huppsz, megérkezik.
Nevetgélős jelenet, amikor hatalmas nejlonzsákokat maguk után röpítve mint nyertesek futnak körbe-körbe hárman az anyák a Let it go című Frozen-slágerre. Muszáj meghallgatni:
Itt már tényleg nem tudja az ember, hogy sírjon vagy nevessen. Én mosolyogtam, mert velem volt a hétéves lányom, ölében Anna babájával és nagyon figyelt rám is, hogy most akkor mi van, mi ez a zene. Hát mi lenne? Nyertünk! Futunk és örülünk, új életet kaptunk, eltűnt a burok, elrepült, mint egy szappanbuborék, pukk!
Megszültünk. „Innen, ettől a ponttól kezdődik a figyelem, ami a mai napig tart.”
A szülésről és más démonokról
Kérem szépen, úgy fest, a Buroknak nem kell állandóan közéleti aktualitást keresni, jön az magától. Most már nincs Geréb Ági-ügy, de a szülésről mostanában (mindig) is sokat beszélünk, mert a dolgok megint rosszul állnak. Szeptemberben hirdetett helybenhagyó ítéletet a Kúria egy munkahelyi ügyben, amelyben nyilvánvalóan diszkrimináltak egy anyát, aki gyakornoki programja közben merészelt szülni, majd amikor újra jelentkezett a munkahelyére, „ismétlődő szülés veszélye” miatt utasították el, mindezt meg is írták neki, így hála az égnek, volt alapja perelni.
Idén júniusban szivárgott ki egy dokumentum az Országos Kórházi Főigazgatóságtól, amelyben a szülészetek központosításáról is szó esik. Kisebb kórházakban csak nappal lehetne szülni, ügyeleti idő nem lesz, az elképzelés szerint rohangálni kell, csordogáló magzatvízzel a lábunk között, vagy ne adj’ isten, kilométereket autózni egy kibúvó, elkékült fejecskét szorítva.
Részben erre reflektálva november 28-án tüntetés volt Budapesten az EMMA Egyesület és a Másállapotot a szülészetben! szervezésében. A tüntetés célja a szülészeti ellátás reformja volt. A döntéshozók ugyanis nyáron a covidra hivatkozva nekiálltak inkább rombolni. A jelenlévő nők aztán a menet végállomásán, a Parlament előtt hosszú percekig egymás után léptek egy közösen odatolt szülőágyhoz, hogy letegyék rá nehéz kavicsaikat, súlyos üzeneteikkel. December elején a Másállapot a szülészetben! jóvoltából látható, elérhető volt pár napig Kajlik Eszter, FreeSZFE-hallgató rövidfilmje is a gátvarrás elborzasztó eleméről, a gyerek apjának kedvére szánt szűkítő „férjöltésről”.
Nálunk is megkérdezte az orvos annak idején, hogy „jó lesz így?”, és bizalmaskodva mosolygott a gyerek apjára, de én akkor, abban az állapotban azt hittem, tényleg sebésztechnikai kérdésben egyezetnek, csak azért, mert más nincs kéznél. Egyszerűen nem hiszi el az ember, hogy a mondatok valóban azt jelentik, amit utólag már értünk, otthon, megfürödve, a kisbabát az ágyában tudva, egy forró tea mellett. Jó lesz így. Ötvenezer forintért a zsebbe, félig sem figyelve, egész végig semmi biztatót nem közvetítve.
Jó lesz így.
✦✦✦
A december 9-i Burok előadás egy kifejezetten kamaszoknak szóló, „beavató” program része volt: az előadás előtt és után a fiatalok drámapedagógus segítésével tudtak végigmenni a szülést érintő kérdéseken. A Tünet Együttes Facebook-oldalán Szász Dani mesél arról, milyen munka az érzékenyítés, és hogy miért bungee jumping ugrás a szülés.
Tünet Együttes: Burok – a táguló idő összehúzódásai
Az előadás legközelebb 2022. január 13-án tekinthető meg a MU Színházban (Budapest, 11. kerület, Kőrösy József u. 17.)
Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Koreográfus-asszisztens: Dányi Viktória
Táncosok: Furulyás Dóra, Nagy Csilla, Virág Melinda, Dányi Viktória, Huzella Juli
Zene: Hammer Zsolt, Jávorka Ádám
Dramaturg: Gábor Sára
Látvány, kreatív technológia: Kiégő Izzók, Samu Bence, Terebessy Tóbiás
Konzulens: Árvai György
Fény: Szirtes Attila
Jelmez: Szűcs Edit
Koprodukciós partner: Trafó Kortárs Művészetek Háza
