Aggasztónak találod, hogy a gyermeked kezében sosem látsz könyvet, csak naphosszat a mobilját nyomkodja? Szeretnéd, ha olvasna, de nem tudod, melyik könyv hozná meg a kedvét? Ha hasonló kérdések foglalkoztatnak, akkor jó hírünk van, ugyanis a néhány hete megjelent, KÖNYVnyERŐ című olvasónapló azt a célt szolgálja, hogy megszerettesse az olvasást a gyerekekkel. A kötet ötletgazdája és felelős szerkesztője az RTL Klub híradósa, a Nincs időm olvasni kihívás alapítója, Szabados Ágnes, akivel olvasásra nevelésről, szülői felelősségről és irodalomterápiáról beszélgettünk.
Évek óta foglalkozik olvasás-népszerűsítéssel és már több, nem szokványos olvasónaplót készített. A KÖNYVnyERŐ mégis nagyon különleges, hiszen ez egy olyan olvasónapló, amely kifejezetten gyerekeknek szól. Honnan jött az ötlet?
Két olvasónaplóm jelent meg eddig, ezek kifejezetten a felnőtteket célozzák. Egy ideje viszont azt vettem észre, hogy egyre több szülő érdeklődik, mikor lesz már gyerekeknek szóló olvasónaplóm. Igazából ez, a szülők részéről felmerülő igény volt az egyik kiindulópont. A másik motivációm pedig az volt, hogy öt éve indítottam el a Nincs időm olvasni kihívást, és úgy látom, hogy a közösségnek köszönhetően nagyon sok felnőtt újra elkezdett olvasni. A gyerekekhez viszont nem sikerült eljutni ezzel az olvasás-népszerűsítő kampánnyal.
Tavaly nyáron jött az ötlet, hogy készíthetnénk nekik egy olyan olvasónaplót, amely tele van kreatív feladatokkal: például csokipapírt vagy családi fotót kell beleragasztani, térképet kell rajzolni, rejtvényeket megoldani, ami az elolvasott könyveken túl valamilyen élményt ad a gyerekeknek.
A megvalósításhoz kerestem magam mellé kilenc tanárt a NIOK közösségből, akikkel kiválasztottuk az olvasmányokat, kitaláltuk a feladatokat, és megbeszéltük, hogy a könyvvel a 9-12 éves korosztályt szeretnénk megcélozni.
Ahogy azt az egyik posztjában is elmondta, azért a 9-12 évesek lettek a célcsoport, mert olvasás szempontból ezt a korosztályt veszítjük el először. Miért éppen ez a kritikus kor?
Azt gondolom, hogy a problémák a kötelező olvasmányokkal kezdődnek felső tagozatban. Nem az olvasmányok miatt, hanem egyszerűen azért, mert az olvasást és a könyveket azzal azonosítják a gyerekek, hogy ez valami kötelező dolog, és ettől elmegy a kedvük. A legnagyobb gond egyébként a 12-16 éves korosztályban van, mert ők már nagyon kamaszok, és ilyenkor minden érdekli őket, csak a könyvek nem. Ezért nagyon fontos, hogy a 9-12 évesekkel játékos és kreatív formában megszerettessük az olvasást, mert ha ilyenkor megjön hozzá a kedvük, akkor majd a legkritikusabb korban is olvasók lesznek.
A szülőknek óriási szerepük van abban, hogy segítsenek eligazodni a gyerekeknek ebben az impulzusokkal teli világban, inspirálják őket, adjanak könyvet a kezükbe. Így talán a gyerekek is rájönnek, miért jó olvasni.
Velem 12 évesen a Harry Potter szerettette meg az olvasást, azóta olvasó vagyok. Ezt kellene valahogy elérnünk ennél a korosztálynál is.
Ha már a szülőket szóba hozta, azért sokszor nekik sem egyszerű eldönteni, hogy egyáltalán melyik könyvet vagy milyen típusú könyvet adjanak a gyerek kezébe.
Szerintem ennek az a titka, hogy hagyni kell a gyerekeket választani, és nem szabad befolyásolni őket. Lehet, hogy az egyik gyerek Leiner Laura A Szent Johanna gimijét emeli le a polcról, a másikat A nagy pénzrablás menekülő könyve érdekel, a harmadikat pedig a Harry Potter.
Nem az a lényeg, hogy mit olvas a gyerek, hanem az, hogy egyáltalán könyvet vesz a kezébe.
Abban azonban lehet segíteni, hogy meglássa, mi rejlik a könyvekben. Sokszor tapasztaljuk, hogy maguk a szülők is nehezen igazodnak el a nagy választék, a sok lehetőség közepette. A KÖNYVnyERŐben például 22 könyvet ajánlunk. A borítón is látható kisfiú, Libériusz kíséri végig a gyerekeket a könyvek nyújtotta a kalandokban. Ő egy 12 éves szuperhős kamasz, akinek az a küldetése, hogy megszerettesse az olvasást. Az ő 22 kedvenc könyvét dolgoztuk fel, és ez nagyon jó inspiráció lehet a szülőknek.
Mi alapján választották ki azt a 22 kalandot, amelyekben a gyerekek részt vesznek Libériusszal?
Itt nagyon fontos volt, hogy tényleg álljon mögöttem az a kilenc tanárból álló kreatív csapat. Mivel én nem tanítom ezt a korosztályt, nincs is ekkora gyerekem, nem tudtam volna egyedül összeállítani a listát és a feladatokat. A válogatásnál egyrészt szempont volt, hogy legyen benne legalább két kötelező olvasmány. Így került bele A Pál utcai fiúk és az Egri csillagok. Bízom benne, hogy az izgalmas feladatok meghozzák a gyerekek kedvét, hogy elolvassák ezeket a regényeket. Ezen kívül fontosnak tartottuk, hogy kerüljenek bele klasszikusok, mint Szabó Magda, Csukás István, Janikovszky Éva vagy Bálint Ágnes. Szerintem nélkülük elképzelhetetlen egy ilyen könyv. Lényeges szempont volt az is, hogy a „halhatatlanok” mellett kortárs regények – mint a Helka vagy a Panthera – is szerepeljenek a kalandok között. Próbáltuk az olvasmányokat úgy rendszerezni, hogy fokozatosan nehezedjenek. Az így kialakult lista persze szubjektív, mert lehetett volna másik 22 könyv is, de mi most ezek mellett döntöttünk.
Az olvasás-népszerűsítő tevékenységének szerves része a közösségépítés. A Nincs időm olvasni kihívás keretében nagyon sok közösségépítő programjuk van. Ezeken mennyire van jelen ez a 9-12 éves korosztály?
Maga a korosztály nem igazán vesz részt ezeken a programokon, a szüleik viszont szerencsére ott vannak. Persze néha előfordul, hogy egy-egy szülő elhozza magával a gyerekét is, de ezek az események alapvetően nem őket célozzák. Szeptembertől viszont – ha a járványhelyzet megengedi – szeretnék elmenni havonta, esetleg kéthavonta iskolákba ehhez a korosztályhoz. Ez az olvasónapló például nagyon jó kapcsolódási pont lehet, beszélgethetünk róla, megoldhatunk közösen feladatokat. Azt gondolom, nagyon sok lehetőségünk van még, hogy eljussunk ehhez a korosztályhoz, és ez is lesz a célom. Ami a NIOK találkozókat illeti, mi ott elsősorban a szülőt tudjuk elérni, vele tudunk kommunikálni, és végül majd úgyis ő lesz az, aki megveszi a könyvet a gyerekének.
Valahogy mindig a szülőknél lyukadunk ki. Kimondhatjuk, hogy elsősorban az ő felelősségük, hogy a gyerekükből olvasó lesz-e?
Azt gondolom, hogy a gyerekek olvasásra nevelése a felnőttekkel kezdődik.
Ha otthon nem kap a szülőktől mintát, ha nem azt látja, hogy a szülei is olvasnak, akkor a gyerek sem válik olvasóvá.
Persze itt is vannak kivételek, mert az iskolában, a barátok vagy tanárok által is érheti olyan impulzus, aminek hatására olvasni kezd. De alapvetően szerintem 80%-ban a szülőn múlik, hogy olvasó lesz-e a gyerekből.
Ha ez tényleg így van, akkor engem megrémiszt a gondolat, hogy a mostani szülők korosztálya is egyre kevesebbet olvas, a következő szülőgeneráció pedig végképp. Mi lesz így a gyerekekkel?
Van két jó hírem. Az egyik az, hogy egyre trendibb olvasni. Egyre népszerűbbek ezek a közösségépítő programok, mint a NIOK, mint Juhász Anna vagy Vecsei H. Miklós projektjei. Nagyon sokan és sok helyen beszélünk most erről, és ez szerintem mindenképp hat a következő szülőgenerációra, így az olvasás jó eséllyel az életük része marad. Bár én most már öt éve azt próbálom megértetni az emberekkel, hogy
nem azért kell olvasni, mert ez szexi és jól lehet pózolni a könyvekkel, hanem azért, mert jobb lesz tőle az életed.
Sokkal empatikusabb leszel, fejlődik a szókincsed, vagy egyszerűen csak jól szórakozol, és közben a gondolkodásmódod is átalakul egy kicsit. Egyáltalán nem az a fontos, hogy mennyit olvasol egy hónapban vagy egy évben, mert ez nem egy verseny. A lényeg, hogy vissza tudjuk szoktatni magunkat az olvasásra. És ha a következő szülőgenerációnál ez sikerül, akkor ők már olvasók is maradnak, szeretni fogják a könyveket, és az ő gyerekeik ezzel már mindenképp nyernek.
A másik jó hírem, hogy szerencsére egyre több olyan szülő van, aki éppen a gyerekei miatt válik olvasóvá, mert érzi a felelősséget.
Érzi, hogy muszáj olvasni a gyereknek már pici korban, hiszen látszik a fejlődésbeli különbség az olyan gyerekek között, akiknek olvasnak, és akiknek nem.
Sok szülő tehát a gyerekével együtt kezd el újra olvasni.
Említette, hogy nem azért kell olvasni, mert menő, hanem azért, mert ez tényleg segít az életben. Ön irodalomterápiás csoportokat is vezet. Hogyan kell ezt elképzelni?
Az irodalomterápia egy inspiráló önismereti foglalkozás, amely mindig az irodalom köré szerveződik. Nekem általában 10 fős csoportjaim szoktak lenni, 8 héten keresztül hetente egyszer két órát töltünk együtt. Minden foglalkozásra hozok egy szöveget, amely egy adott problémára reflektál. Ezt együtt elolvassuk, majd közösen olyan kérdésekre keressük a választ, mint hogy ki hol van a szövegben, ki melyik szereplővel azonosítja magát, kire milyen hatással volt az aktuális mű. A foglalkozás végén kreatív feladatokat dobok be, amelyek vagy megadják a választ a résztvevők kérdéseire, vagy kérdéseket vetnek fel bennük az életükkel kapcsolatban. Az önismeretben pont ez a jó, hogy kérdések és válaszok is születnek az emberben.
Azért ezek nagyon mély dolgok. Gyerekeknél működhet egyáltalán ez a módszer?
Nagyon nehéz gyerekeknek irodalomterápiát tartani, én nem is vállaltam. De náluk is meg lehet találni ezt a terápiás vonalat. Tegnap például bejött egy 12 éves kislány a könyvesboltba, aki úgy született, hogy a fél oldala le volt bénulva, és erről saját maga kezdett mesélni nekem. És ez azért történt, mert elkezdtünk a könyvekről beszélgetni.
Az olvasás változtatta meg az életét, mert elolvasta A Pál utcai fiúkat, amelyben Nemecsek ugyanazt a kiközösítést élte át, mint ő, és akkor jött rá, hogy nincs egyedül, és lehet erről beszélni.
Ezután eleve olyan könyveket kerestünk neki, amelyek ezzel a problémával, ennek a lélektanával foglalkoznak. Valójában egy picit ez is irodalomterápia. Nagyon sok olyan könyv létezik, amely a gyerekek problémájára reflektál. És szerintem ezért nagyon jó olvasni, mert mindenre van válasz a könyvekben. Az élet egy körforgás, és száz évvel ezelőtt is hasonló lélektani problémákkal küzdöttek emberek, mint ma. Nagyon jó példa erre Márai Sándor Az igazi című műve, amelyet 75 évvel ezelőtt írt a kapcsolatokról, de amikor most a kezünkbe vesszük, akkor gyakorlatilag olyan érzés, mintha egy mai szöveget olvasnánk. Ez bizonyítja, hogy a válaszok ott vannak a könyvekben, csak le kell emelni őket a polcról és elolvasni.
Címoldali kép: Peleskey Bence
