Diszgráfia, diszlexia, diszkalkulia, hiperaktivitás és figyelemzavar. Csak néhány azok közül a tanulási és magatartászavarok közül, amelyekkel egyre több gyereknek kell megküzdenie. De miért vannak egyre többen ezek a gyerekek? Valóban annyira különböznek a többi diáktól? És mit tegyen a szülő, ha a gyermekéről kiderül, hogy sajátos nevelést igényel?
„A fiam, Ádám tanulási nehézségei már első osztályos korában jelentkeztek. Nagyon nehezen ment neki az írás, és az olvasással is sokkal lassabban haladt, mint a társai. Kezdetben bíztunk benne, hogy a lemaradása behozható, a problémákat pedig csak az iskolába kerülés, a hirtelen változás okozza. A tanév végén azonban a tanító néni azt javasolta, hogy forduljunk szakemberhez Ádám tanulási nehézségeivel. Néhány hét múlva megérkezett a hivatalos szakvélemény: a fiunknak speciális nevelésre van szüksége, mivel diszkalkuliát és diszgráfiát is diagnosztizáltak nála.” (A 10 éves Ádám édesanyja)
Sok szülő számára ismerős lehet a fenti történet akár a saját gyermeke, akár az osztálytársai miatt, hiszen ma már nagyon ritkán találunk olyan általános és középiskolai osztályt, ahol ne lenne legalább egy sajátos nevelést igénylő tanuló. Sajátos nevelésre ugyanis nemcsak a fizikai vagy értelmi fogyatékossággal élő gyerekeknek van szükségük, hanem azoknak is, akik valamilyen tanulási nehézséggel (például diszlexiával, diszgráfiával, diszkalkuliával) vagy magatartási zavarral küzdenek. Ezeknek az atipikus fejlődésű gyerekeknek az oktatása legtöbbször integráltan, azaz a tipikusan fejlődő gyerekekkel együtt, de a speciális igények figyelembevételével történik. Hogy melyik tanulónál milyen könnyítéseket és oktatási módszereket kell alkalmazni az iskolában, a középiskolai felvételin vagy az érettségin, azt minden esetben személyre szabottan állapítja meg a szakértői bizottság. A speciális feltételek teljesülését, illetve a szakvéleményben meghatározott egyedi számonkérés és vizsgáztatás lehetőségét pedig a szervező oktatási intézmény köteles biztosítani.
Dr. Szekeres Ágota gyógypedagógus, a tanulásban akadályozottak pedagógiájának szakértője szerint az együttnevelés kiemelten fontos a sajátos nevelési igényű tanulók esetében, de a többi gyerek számára is mindenképp előnyökkel jár. Mint mondja:
Az együttnevelés alapjait olyan módszerek és tanulásszervezési megoldások jelentik, amelyek egyébként nemcsak a sajátos nevelési igényű, hanem a többségi tanulóknak is előnyére válnak. Ilyen például a differenciált óravezetés, a kooperatív tanulásszervezés vagy a projektmódszer alkalmazása a mindennapokban.
A mai gyerekek már egy digitális, felgyorsult és ingerekkel teli világban nőnek fel, így tanulási és nevelési igényeik is értelemszerűen megváltoztak. Ennek ellenére az oktatási rendszer továbbra is azt várja el tőlük, hogy hagyományos módon, 45 percen keresztül egy helyben ülve, tankönyvekből, papírról sajátítsák el a kijelölt tananyagot. Dr. Szekeres Ágota szerint a jelenlegi pedagógiai rendszer és oktatási módszertan egyre kevésbé képes igazodni mind a tipikusan, mind az atipikusan fejlődő gyerekek igényeihez, így a két csoport közti határ egyre inkább elmosódni látszik.
A Központi Statisztikai Hivatal adataiból is egyértelműen az látszik, hogy évről évre emelkedik a tanulási vagy magatartászavarral diagnosztizált gyerekek aránya. A tavalyi tanévben például az általános iskolában tanulók 7,8 százaléka, a középiskolás diákoknak pedig az 5,9 százaléka számított sajátos nevelési igényűnek.
De mégis miért van egyre több ilyen gyermek?
Dr. Torda Ágnes gyógypedagógus, klinikai szakpszichológus szerint ez egyrészt annak köszönhető, hogy a diagnosztikai módszerek rengeteget finomodtak az elmúlt évtizedekben, így egyre több gyermeknél képesek kiszűrni a különböző rendellenességeket. Emellett a gyógypedagógiai szolgáltatások már helyben is elérhetőek a családok számára, hiszen 2015 óta minden megyében és járásban működnek diagnosztikai állomások, így olyan gyerekek is eljutnak a vizsgálati helyekre, akiknek korábban erre nem volt lehetőségük. A szűrés hatékonyságát pedig tovább növeli, hogy a védőnők, óvoda- és iskolapedagógusok ma már olyan képzésben részesülnek, amelynek köszönhetően akár az első jelekből képesek felismerni, hogy melyik gyerekeket kell vizsgálatra küldeni.
Mindezek alapján úgy tűnik tehát, hogy a módszerek, a források és a lehetőségek adottak ahhoz, hogy a szakemberek időben felismerjék és fejleszteni tudják a nehézségekkel küzdő gyerekeket. Ádám anyukája azonban ennek ellenkezőjéről számolt be:
„Az iskolában egy fejlesztőpedagógus van, aki heti kétszer foglalkozik a gyerekekkel. Általában négy tanuló van nála egyszerre, és azt tapasztaltuk, hogy így nem igazán tud figyelni egy-egy gyerekre.”
Néha egyszerűen elmaradnak a különórák, mert az iskola nem tud termet biztosítani. Most már négy éve járunk fejlesztésre, de sem mi, sem a tanárok nem látják a javulást, miközben a fejlesztőpedagógus szerint Ádám nemsokára akár abba is hagyhatja az egyéni fejlesztést.
„Az éves, mindössze 10 perces felülvizsgálaton pedig mindig azt állapítják meg, hogy a rendellenességek továbbra is fennállnak, de ezek nem olyan mértékűek, hogy jogosultak lennénk bármilyen támogatásra. Szóval, eléggé magunkra vagyunk hagyva ebben az egészben.”
A helyzet az elmúlt egy évben még rosszabb lett, hiszen a vírus és az ezzel járó online oktatás tovább fokozta az amúgy is leterhelt gyerekek és szülők nehézségeit. Bár elméletben a gyógypedagógiai intézmények és foglalkozások is online tanításra álltak át, Ádám anyukája arról számolt be, hogy a fejlesztő foglalkozások elmaradtak, a nagy ritkán e-mailben érkező fejlesztő feladatokat pedig csak akkor tudták megcsinálni, ha erre a kötelező házi feladatok mellett még volt idő és energia.
Szakemberhiány
A negatív tapasztalatok oka talán a szakemberhiányban keresendő. Dr. Torda Ágnes szerint a pedagóguspálya ma egyáltalán nem vonzó, és aki teheti, inkább a magánszektorban helyezkedik el.
Lehet, hogy ma már rengeteg gyerekről meg tudjuk állapítani, hogy valamilyen tanulási vagy magatartási nehézsége van. De hogy fog így ez a rengeteg gyerek testreszabott ellátáshoz jutni?
A szakember hozzáteszi, hogy a sajátos nevelés egyértelműen a felnőttek felelőssége. A terápia, a fejlesztés csak abban az esetben lehet sikeres, ha a jól képzett gyógypedagógiai szakemberek, a többségi iskolákban oktató tanárok, illetve a problémát beismerő szülők képesek a gyermek érdekében hatékonyan együtt dolgozni.
A felelős magatartás és a beismerés fontosságáról üzennek a jelenleg is hasonló nehézségekkel küzdő családoknak Martin (21) szülei, akik évekkel ezelőtt már végigjárták a folyamatot a diszgráfiás fiukkal.
„Az első osztály végén mi magunk jeleztük Martin tanárának, hogy úgy érezzük, valami probléma van. Elmentünk a vizsgálatokra és kiderült, hogy diszgráfiás, és évekig fejlesztő foglalkozásokra kell járnia. Szülőként először nagyon nehéz volt elfogadni, hogy a mi gyerekünkkel valami baj van, és sokkal nehezebb lesz neki, mint a társainak.”
Úgy gondolom, az egész ott kezdődik, hogy a szülőnek be kell látnia, ha valami probléma van. Most, 15 évvel később azt gondolom, nagyon jól tettük, hogy időben léptünk, mert enélkül nem lehetett volna fejlődést elérni a gyereknél.
A szülők és a gyermekeket körülvevő felnőttek felelősségteljes viselkedése tehát már a sajátos nevelési igény gyanújának felmerülésekor elengedhetetlen. Bár a megoldás a nehézségek felismerésével kezdődik, a szülőknek, pedagógusoknak és szakembereknek nem elég csupán belátni a problémát, hanem hatékonyan együtt kell dolgozniuk annak érdekében, hogy a fejlesztésre szoruló gyermek a számára legmegfelelőbb nevelésben részesülhessen, és állapotának megfelelően képes legyen fejlődni.
Hasznos linkek
Ha a cikkünkben megszólaló anyukához hasonlóan, te is úgy érzed, hogy magadra vagy hagyva a problémával, és szeretnél információhoz jutni, sorstársakat, szakembereket találni, akkor keresd fel az alábbi alapítványokat, közösségeket vagy csoportokat:
Csodakapu Alapítvány: egyéni vizsgálatokkal, tanácsadással és személyre szabott fejlesztéssel segítik a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket és szüleiket.
KIKAPCS. Alapítvány: sajátos nevelési igényű gyermekeknek és családjaiknak biztosítanak sorstársközösséget, illetve élményprogramokkal, nyaralással egybekötött terápiás fejlesztést.
Az SNI = Sajátos nevelési igényű gyerekek és szüleik + szakemberek nevezetű Facebook-csoportban hasonló problémákkal küzdő szülőkkel és segítő, fejlesztő szakemberekkel veheted fel a kapcsolatot, SNI-ről szóló tartalmakat és híreket olvashatsz.
Intézmény és Pedagógiai Szakszolgálat kereső: az Oktatási Hivatal honlapján többek között a pedagógiai szakszolgálatokra is rákereshetsz.
Címoldali kép: Shutterstock
Szólj hozzá a cikkhez a Facebook-oldalunkon! Ha van saját történeted a témával kapcsolatban, amelyet szívesen megosztanál velünk, küldd el az e-mail-címünkre (info@gyerekkelvagyunk.hu)!
