A mai gyerekek többsége nem olvas könyveket. A The Guardian egy éve, a Nemzetközi Könyvnap alkalmából írt cikkében a National Literacy Trust kutatására alapozva mutatta be a szomorú számokat: 2019-ben a 18 éven aluliak csupán 26 százaléka töltött el valamennyi időt naponta olvasással. És ez a tendencia az egész világra igaz. A magyar gyerekeknek például az egynegyede egyáltalán nem vesz kezébe könyvet.
Gyerekkoromban évekig volt egy rituálém, amikor elkezdődött a szünidő. Kiültem az erkélyre egy könyv és egy nagy tábla csoki társaságában, és elolvastam a Két Lottit, később kiskamaszként a Mary Poppinsokat, tizenévesként a Winnetou-könyveket, gimisként pedig Thury Zsuzsa A tűzpiros üveggömbjét. Ezzel ünnepeltem a nyarat, amit utána más könyvek olvasásával folytattam. Bárhova mentem, könyv volt a kezemben, belefeledkeztem a történetbe, elvarázsoltak a mondatok, megnevettettek a szavak.
A könyvek a barátaim voltak, és maradtak máig. Jó lenne, ha ezt az élményt minden gyerek megtapasztalná.
Persze erőszakkal senkit nem lehet rávenni arra, hogy olvasson, sőt, ezzel végképp elvennénk a kedvét attól, hogy önszántából leemeljen egy kötetet a polcról.
Az olvasást egészen kis korában kell megszerettetni a gyerekekkel. És nem csak úgy, hogy meséket olvas fel nekik anyu, apu vagy valamelyik nagyszülő. Fontos, hogy könyvek között nőjenek fel, hogy a felnőttek kezében is lássanak regényeket, albumokat. Tapasztalják meg, hogy a könyvek – vagy akár az e-könyv-olvasók – becsben vannak tartva. Ennél jobban semmi nem inspirál egy gyereket az olvasásra, és később nem fog idegenkedni a betűktől.
Persze az sem mindegy, milyen könyvek kerülnek a kezébe. A kiadók ma már ontják magukból a gyerekeknek és tiniknek szóló kortárs irodalmat. Igaz, egészen vegyes minőségben. A legtöbbje minőségi olvasmány, de akadnak felszínesebb, ostobább darabok is. Egy-egy könyvbe belelapozva néha az ember azt érzi, kizárt, hogy ez a blődség lekössön egy óvodást vagy iskolást. Aztán erre néha rácáfol az élet.
Azt azonban látni kell, hogy a mai gyerekkönyvek már nem olyanok, mint akár a 20-30 évvel ezelőttiek voltak. Sokkal pörgősebbek, humorosabbak, kalandosabbak, izgalmasabbak, olykor félelmetesebbek. A gyerekek persze nem egyformák, mindegyik más történetre szomjazik. Ám az szinte biztos, hogy egy átlagos mai nyolcéves kislány nem a Két Lottit választaná, ha elolvashat egy vámpíros történetet is.
Az indiános könyvek már nem sok gyereket kötnek le, ahogy a régi pöttyös és csíkos könyvek romantikája is ma már a múlté. Ne erőltessük tehát a gyerekkorunk olvasmányait!
A régi kedvenceinkkel majd akkor érdemes próbálkozni, ha már annyira rákapott az olvasásra, hogy tényleg mindenevővé vált. Ha jó könyveket kap, akkor ez gyorsan megtörténhet.
A Harry Potter-regénysorozat például újra megismertette a gyerekekkel az olvasás élményét. Meg sok felnőttel is. (Nemrégiben interjút készítettünk Szabados Ágnessel, a Nincs időm olvasni kihívás alapítójával, aki elárulta, hogy annak idején vele is J. K. Rowling regényei szerettették meg az olvasást.) Ebből látszik, hogy a jó gyerekkönyvek nyelvezete is megváltozott, igazából nem különbözik nagyon attól, amiket mi, „nagyok” olvasunk. Sőt, sokszor a témája sem. Egyre több az olyan gyerekkönyv, amelynek komoly és fontos, „felnőttes” a témája, ugyanakkor a nyelvezete, a stílusa miatt a gyerekek számára is fogyasztható. A mai kicsiknek már nem kell a gügyögés, a kamaszoknak nem hiányzik az óvatoskodás, finomkodás, szemérmesség. Többet tudnak a világról, mint azt gondolnánk.
Azt viszont nagyon nehéz belőni, hogy egy-egy könyv hány éves gyereknek való. Sajnos ma már egyre ritkábban írják oda a gyerekkönyvek borítójára, hogy melyik korosztálynak ajánlják, pedig ez sokat segíthetne a választásban.
Az iskola is sokat tudna tenni azért, hogy az olvasást megszerettesse a gyerekekkel, ám sajnos a központi akarat ezt valahogy mindig keresztülhúzza.
Régóta folyik a vita a tanárok, az edukációs szakemberek, az írók és az oktatáspolitikusok között arról, hogy mik legyenek a kötelező olvasmányok. Mert ezek valahogy nem követik a kor változásait. Ráadásul a legújabb Nemzeti Alaptanterv (NAT) – a magyartanárok szerint is – visszalépés az előző évekhez képest. Bár korábban sem volt sok kortárs irodalom az órarendben, most gyakorlatilag mindent eltüntettek. Jelenleg olyan kötelező olvasmányok szerepelnek a listán, amelyek nem a mai gyerekekhez szólnak és nem a mai világot mutatják meg. A ma már régiesnek számító nyelvezeten megírt, nehéz és életidegen témák egyáltalán nem segítik az olvasás megszerettetését. És akkor még ne is beszéljünk a könyvek kiválasztásának ideológiai szempontjairól!
Korábban a tanároknak volt némi szabadságuk abban, hogy eldöntsék, milyen műveket beszéljenek át az órán. Ezt a szabadságot most igencsak megkurtították. Pedig a gyakorló szakemberek szerint igenis be kellene emelni a minőségi kortárs gyermekirodalmat a tanításba, tekintet nélkül a műfajra.
Most lényegében a szülőkre marad a feladat, hogy olvasásra bírják a gyerekeket.
Ez azonban korántsem lehetetlen. A személyes példamutatáson túl is vannak jó módszerek erre.
Íme 10+1 ötlet arra, hogyan szerettessük meg a gyerekekkel az olvasást:
1. Legyen egy hívogató, meghitt és kényelmes olvasósarok a lakásban. Olyan, ahova be lehet kuckózni, ahova el lehet vonulni, ahol kevesebb inger éri a gyereket, és belemerülhet a könyvébe.
2. A gyereknek legyen egy könyvespolca, ahova a saját könyveit gyűjtheti.
3. Nem kell azonnal átszoktatni a gyereket az önálló olvasásra, alighogy megtanulta a betűket. Nem csak az óvodások igénylik ám azt, hogy felolvassanak nekik. Sok kisiskolásnak jobban esik, ha a szülei szájából hallja a történeteket. És nem, ettől nem fognak ellustulni, nem felejtik el a betűket. Nem válik a hátrányukra, ha átengedhetik magukat a mese-, vers- vagy regényhallgatásnak.
4. Lehet felváltva, hangosan is olvasni egy könyvet. Egyik nap a gyereken a sor, másik nap a felnőtt folytatja a történetet.
5. A beszélgetésekben kapjanak szerepet a könyvek, az olvasmányélmények. A szülők meséljenek gyerekkori kedvenc regényeikről és arról, ők mi mindent olvastak, amikor iskolások voltak.
6. Nem feltétlenül regényekkel kell megszerettetni az olvasást. A képes albumok, a képregények, az ismeretterjesztő könyvek vagy a kalandos interaktív történetek is alkalmasak lehetnek erre.
7. Legyen kiemelt program egy könyvtár vagy könyvesbolt meglátogatása.
8. A gyerekeknek lehet ajánlani könyveket, de nem szabad erőltetni, hogy azt olvassák is el. Hadd válasszanak ők!
9. Érdemes olyan olvasmányt keresni a gyereknek, amelyik tartalmában hasonlít az ő élethelyzetéhez. Bármilyen problémával küzd, bármilyen kihívásnak kell megfelelnie, biztos, hogy találunk neki egy témába vágó regényt a könyvesboltban vagy a könyvtárban.
10. A könyv legyen különleges ajándék. Az ajándékozás történhet rendszeresen, egy várva várt napon. Például minden hónap utolsó szombatján választhat egy könyvet a gyerek a könyvesboltból.
+1: A mai gyerekek már nem tudnak digitális eszközök nélkül meglenni. Lehet, hogy egy papírkönyv már nem olyan vonzó, viszont egy e-könyvet azonnal meg tudna szeretni. Sőt, még menőnek is érezné.
Címoldali kép: Shutterstock
