Rovatok

Hogyan segítsünk gyermekünknek a túlzott tökéletességre való törekvés legyőzésében?

A szülők többségének leghőbb vágya, hogy gyermeke a lehető legtöbbet hozza ki magából. De előfordulhat, hogy ez a törekvés olyan mértéket ölt, ami már-már egészségtelen.

A gyerek űzi, hajtja magát valamilyen irreális cél elérése érdekében, az elért eredmény pedig sosem elég jó neki. A jó munkamorál és a magasra rakott mérce ilyenkor destruktív perfekcionalizmussá válik. Ez a beállítódás meglehetősen kártékony lehet, mivel szorongást okoz, csorbítja az önbecsülést és kudarctól való félelmet vált ki. Ehhez aztán még társulhatnak az étkezési zavarok, a migrén és a depresszió.

Cat Perfection GIF by Abitan - Find & Share on GIPHY
Via https://giphy.com/

A romboló perfekcionizmus bármikor és bármilyen tevékenységénél felbukkanhat, de szinte mindig az iskolával kapcsolatos. A gyerek szeretne kitűnni a házi feladataival, a sportteljesítményeivel meg akar felelni csapattársai elvárásainak, és még a pályázatok beadásánál is a tökéletességre törekszik.

Ha túl kritikus önmagához, a hibái miatt folyton magát ostorozza, az már a perfekcionizmus gyanúját veti fel. Jó tudni, hogy van néhány csalhatatlan módszer, amely kimutatja a destruktív perfekcionizmust és segít abban, hogy a gyerek ne sanyargassa magát fölöslegesen.

Hogy érhető tetten a destruktív perfekcionizmus?

1. A perfekcionisták gyakran feszélyezettek és könnyen zavarba jönnek attól félve, hogy „nem jól” csinálnak valamit.

2. Szokásukká válik a halogatás, és nehezen tudják rangsorba rendezni vagy befejezni a feladataikat, mivel szerintük sosem „elég jó”, amit csinálnak. Ha pedig nagy nehezen elkészülnek vele, árgus szemmel azt lesik, hogy hol rontottak, mi az, ami nem üti meg a kellő mértéket.

3. Nem mernek új dolgokat kipróbálni, attól tartva, hogy esetleg hibáznak.

4. A perfekcionisták könnyen csalódnak, rendkívül önkritikusak és szigorúak önmagukkal szemben. Ők azok, akik milliószor kiradírozzák, összegyűrik és kidobják, majd újrakezdik a munkájukat.

Hogyan segítsünk a gyereknek a destruktív perfekcionizmus legyőzésében?

1. Kapjon megerősítésként pozitív üzeneteket, együttérzést, és tanúsítsunk iránta megértést.

2. Közösen dolgozzátok fel a hibákat, térjetek felettük napirendre, tegyétek őket helyre, hiszen mindannyiunk életében előfordulnak. A hiba a tanulás fontos része!

3. Segíts a gyerekednek abban, hogy felismerje: mi az, ami irányítható, és mi az, ami nem, vagyis mi az, ami rajtunk múlik, és mi az, ami nem. Tedd világossá, hogy nem lehet mindent „tökéletesíteni”.

4. A közvetlen visszajelzés helyett biztasd önreflexióra, hogy elsajátítsa a fejlődésfókuszú szemléletmódot. A fejlődésfókuszú gondolkodás a folyamatra, a cél felé haladásra összpontosít, nem pedig az eleve meglévő adottságokkal elérhető eredményre. (Tehát ne várja el magától a gyerek, hogy rögtön jó focista legyen, inkább értse meg, hogy gyakorlattal még sokat fejlesztheti a technikáját).

5. Segíts neki megtalálni ennek a késztetésnek a gyökerét. Brené Brown amerikai professzor megállapítása szerint „a perfekcionizmus nem önfejlesztés. A perfekcionizmus lényege a tetszés kivívása. A perfekcionisták többnyire úgy nőnek fel, hogy folyvást dicsérik őket a teljesítményükért és a szereplésükért (osztályzatok, viselkedés, szabálykövetés, népszerűség, sportok). Emiatt magukévá teszik azt a veszélyes és valójában gyengítő elképzelést, miszerint: »Az vagyok, amit megvalósítok, kiváló vagyok, ha kiválóan valósítom meg. Tetszés, teljesítmény, tökély«”. Vizsgáld meg, hogy a gyermeked is így határozza-e meg magát, a sikerei (és a kudarcai) alapján.

Mit mondj a perfekcionista gyermekednek?

1. Gyakran bátorítsd őt ilyen elismerő mondatokkal: „Pont így szeretlek, amilyen vagy”, vagy: „Mennyi kreatív ötletet tettél ebbe a munkába!”

2. Megnyugtatóan tedd helyre a hibáit, mondván: „Mindnyájan szoktunk hibázni – ezáltal tanulunk!”

3. Határozd meg, hogy mi az, ami rajta múlik, és mi az, ami nem: „Az nem rajtad múlik, hogy a tanár milyen nehéz dolgozatot írat veletek, vagy hogy a többiek milyen jól fociznak, az viszont rajtad múlik, hogy mennyire igyekszel.”

4. Ösztönözd arra, hogy önreflexióval reagáljon, amikor valamilyen folyamatról vagy erőfeszítésről teszel fel kérdéseket: „Mit éreztél, amikor nekifogtál, és amikor beadtad a dolgozatot?” „Ez sokféleképpen megoldható. Mivel akarod kezdeni?” „Legközelebb mit csinálnál másképpen?”

(NR fordítása)

Címoldali kép: Shutterstock