A 21. század legfontosabb kihívása a klímaváltozás, a velejáró elkerülhetetlen negatív hatások lassítása, a természet, a Föld védelme. Ha nem teszünk valamit, később már nem lesz visszaút. De szerencsére sokan tesznek. Egyre több olyan csoport alakul, amely a környezet védelmét, a fenntarthatóságot, a tudatos vásárlást, a szemléletformálást tűzte ki célul. Az egyik ilyen társaság a Hangák, azaz a Zöldre Érett Nők Közössége. Megálmodója Kucsinka Gabriella újságíró, környezetvédelmi aktivista, nem mellesleg három gyerek anyukája, aki egy sok szempontból példamutató, környezettudatos, családbarát közösséget hozott létre.
Fotó: Bodó Gábor
Mi késztette arra, hogy megalakítsa a Hangákat?
A fenntarthatóság és a tudatos vásárlás. Az volt az alapgondolatom, hogy így próbáljak meg tenni a környezetért, és ehhez társakat is gyűjtsek. Elképzeltem, hogyan lehetne egyfajta közösségi formában magyar bio-, öko- és környezetbarát gyártók háztartási és tisztálkodószereit, kozmetikumait népszerűsíteni, hiszen ezek egyrészt többnyire helyben készülnek, másrészt a hazai vállalkozásokat segítjük vele. Hárman-négyen kezdtük el, mi lettünk a Hangagyökérzet, így hívjuk magunkat, és ebből nőttek ki a Hangaszálak, azaz kis csoportok az ország minden részén. Vagy a gyártók keresnek meg minket, vagy mi őket. Ha igény jelentkezik egy új termékkörre, előbb leteszteljük, majd közösségi vásárlás keretében eljuttatjuk a zöld termékeket és információkat a családokhoz. Költséghatékony és környezetbarát megoldásokkal dolgozunk. Ez egy nonprofit társadalmi vállalkozás, amelyben mindenki jól jár, akinek fontos, hogy csökkentse az ökológiai lábnyomát, hogy magyar és környezetbarát termékeket vegyen.
Akkor ez nem egy klasszikus kereskedelmi vállalkozás?
Az elején akár az is lehetett volna, de beláttam, hogy számomra ami zöld, az nem lehet biznisz.
Egy zöld szervezet, ami a kisebb fogyasztás, kevesebb hulladék mellett teszi le a voksát, nem motiválhat még több vásárlásra, ami ugyebár az üzleti vállalkozás alapja lenne.
Így aztán elengedtük az eredeti tervet, sőt motivációként beépítettünk a rendszerbe egy alapítványi támogatást is. Minden közösség, azaz Hangakör megjelöl egy alapítványt, egyesületet és a minimális profitból nekik gyűjtenek egyfajta támogatást, adományt. Nem nagy összegekről van szó, de egy iskolai alapítványnak minden forint számít. Volt suli, ahol ebből vettek kerti játékokat, vagy szerveztek rendezvényeket. Mint motiváció is jó ötletnek bizonyult. Sok olyan anyuka van, akit különösebben nem érdekel, hogy milyen tisztítószert használ, de hogyha egy kis energiabefektetéssel a gyereke iskolájának gyűjthet támogatást, akkor lelkesebben alakítja át a megszokott rendszerét. Egyébként 2013 óta több mint ötmillió forintot adományoztunk már civil szervezeteknek.
És hogyan lettek több mint vásárlóközösség?
A termékátadó napok hamar egyfajta asszonykörré váltak, ahol ötleteket, tapasztalatokat cseréltünk, segítettünk egymásnak vagy csak egy jót beszélgettünk. És elkezdtünk egyre többet tenni és jobban odafigyelni arra, hogy valóban fenntarthatóbb módon éljünk. Ma már az, hogy környezetbarát termékeket használunk és szelektíven gyűjtjük a hulladékot, szinte természetes, és nem csak nekünk. Többet akartunk tenni, és számos olyan dologba belevágtunk, ami kapcsolatban áll a zöldítéssel. A Hangák például minden évben részt vesznek a PET Kupán, szedjük a szemetet és most már három éve dobogós helyezést is elér a mi kis baráti-családi csapatunk. Rendszeresen járunk szemetet szedni, megtisztítani egy-egy kiválasztott területet. Az Ökologistic Környezetvédelmi Alapítvány, aminek a Hangák az egyik ága, az ismeretterjesztést, a környezeti nevelés, a figyelemfelhívást tűzte ki célul. Az alapítvány előadásokat tart, vannak gyermekfoglalkozásai, táborai és üzemeltet egy ökobázist. Van egy játszótere is, ami csupa máshol feleslegessé vált anyag felhasználásával készült. Az újrahasznosítás amúgy is szívügyünk, a Hangákban vásárolt termékek flakonjait vissza lehet hozni hozzánk, és gondoskodunk arról, hogy újra a körforgás részévé váljanak különféle használati tárgyak formájában.
Az, hogy egy család fenntarthatóbb módon kezd el működni ‒ tudatosan vásárolnak, odafigyelnek a háztartási hulladékra, a pazarlásra ‒, hogyan hat a gyerekekre? Hiszen a Hangák szinte mindannyian anyukák is.
A gyerekeink belenőnek, belenőttek a hangaságba. Számunkra az edukáció nagyon fontos, és azt gondoljuk, hogy a környezettudatosságot példamutatással, cselekvő mintán keresztül lehet legjobban tanítani.
Azok a gyerekek, akik részt vesznek velünk akár a PET Kupán, akár más szemétszedési akcióinkban, és látják, hogy mi történik a szeméttel a természetben, és hogy milyen lesz a környezet, miután megtisztítjuk, biztos, hogy nem felejtik el ezt az élményt. Megérinti őket és megértik a lényeget.
Akik ilyen közegben nőnek fel, azoknak a gyerekeknek a környezet védelme a mindennapjaik természetes része lesz, mindez beépül az életükbe.
De tudok példát is mondani. A nagyfiam lassan 18 éves, tehát kilenc volt, amikor elindult a Hangák. És ő már egy ideje – a koránál fogva – szabadon eldöntheti, akar-e jönni például a PET Kupára, de mindig ott van, sőt, már feladatot is vállalt önkéntesként. Ráadásul több barátja is csatlakozott a Kupához. A kisebbek is elmesélik a barátaiknak, miket csinálunk, és velük is jöttek idén osztálytársak, akik szerettek volna ezekből az élményekből részesülni. Az idei Kupán például az első nap tizedik percében kiderült, hogy lyukas a tutajunkhoz kötött vízibicikli és süllyedni kezdett. Közben belesodródtunk egy örvénybe, és magatehetetlenül pörögtünk, kilenc gyerekkel a fedélzeten. Persze azonnal segítségünkre siettek, nem volt igazi vészhelyzet. Utána nem sokkal zátonyra futottunk, és fél órán keresztül toltuk le a hajónkat róla. Az egész nagyon izgalmas és kalandos volt, a gyerekek egybehangzóan azt mondták, hogy nekik ez lesz az az élmény, amit ősszel elmesélnek az iskolában, mert ilyen kalóz kalandja biztos, hogy senki másnak nem volt.
Szoktunk fesztiválokat is zöldíteni. Volt, hogy amíg más élvezte a programokat, addig mi egy paraván mögött a kukák tartalmát válogattuk le, szelektáltuk. A gyerekek látják, hogy az akció mögött nemcsak környezetvédelem van, de közösségi élmény is. Ez nagyon fontos, mert ez egy jó érzés. Mi azt szeretnénk megmutatni egymásnak is és a gyerekeinknek is, hogy miközben egy környezetbarát háztartás feladattal, szemléletváltással, másfajta logisztikával és hozzáállással jár, ezzel együtt rengeteget ad.
Ez egy nagyon jó móka, nagyon jó közösségi élmény, és lehet, hogy egy fesztiválon mi szemetet válogatunk, de közben sokat nevetünk is, és azzal a tudattal zárjuk a napot, hogy megtettük a magunkét Földanyáért.
Tehát a gyerekek nemcsak magukévá teszik ezt a szemléletet, hanem beszélnek róla, terjesztik és tanítják a társaikat is. Sőt, alapítótársam kisfia előadásokat tart az iskolájában, és sokszor a mi programjainkon is. És ha a gyerekek egymással beszélnek a környezet védelméről, arról, hogy ki hogyan éli meg a saját „zöldségét”, az sokkal hatékonyabb, hamarabb célt ér.
Most azokról a gyerekekről beszélgettünk, akiknek az anyukája a Hanga közösség tagja. De Önök nem csak nekik szeretnének példát mutatni. Óvodákkal, iskolákkal is kapcsolatban állnak? Tudnak bármit tenni azért, hogy a környezet védelmére szélesebb körben hívják fel a figyelmet?
Egyre több pedagógus tagunk is van, ők és a szülők sokat tesznek az iskolai közösségekben ezért. Volt olyan tanár, aki elhívott minket a hetedikes, nyolcadikos osztályokba, amikor a kamaszkorról volt szó osztályfőnöki órán, hogy mutassuk meg, természetes anyagokból milyen kencéket lehet készíteni pattanásos bőrre, vagy milyen természetes, házilag elkészíthető dezodorok vannak. De ha bármilyen „zöld” téma van, akkor is sokan fordulnak hozzánk. A gyerekeim iskolájában például a mi tisztítószereinket használják. De a szemétszedésekről is folyamatosan értesítjük a környék iskoláit, az osztályközösségnek is mindig írunk, és jó látni, amikor több család is csatlakozik hozzánk. Ilyenkor általában a kistestvérek sem maradnak otthon, akik már abba nőnek bele, hogy a szemétszedés egy jó kis családi program is lehet.
Persze a pedagógusok nyilván kulcsszereplők, vagy azok lehetnének a környezetvédelmi nevelésben. Bár most is azt mondom, ezt nem egy órán, padban ülve kell elmagyarázni a gyerekeknek. Tudom, a tanárok túlterheltek, ráadásul van egy keretrendszer, amihez tartaniuk kell magukat. Mi szerencsések vagyunk, mert mindhárom gyerekem Waldorfba jár, ahol egy kicsit más a keretrendszer, és sokkal több élő lehetőség van. Volt olyan, hogy számolni tanultak a gyerekek és kis csapatokban az iskola melletti piacon vásároltak alapanyagot a termelőktől, amiből maguk készítették el az aznapi ebédet.
Hiszem, hogy az iskolának elvont elméletek helyett az életen, a mindennapokon keresztül kellene tanítania. Szervezni egy jó kis szemétszedést, ami a suli környezetét megtisztítja. Arra biztatni a családokat, hogy bringával vagy tömegközlekedéssel járjanak iskolába, és ennek megtalálni a kreatív, motiváló rendszerét. Mindez nagyszerű lenne.
A gyerekekre szerencsére könnyebb hatni, érzékenyebbek talán a környezet védelmére. De mi a helyzet a felnőttekkel? Nagyon nehéz bezöldülni? Például a hangasággal együtt járó életmódváltozást nehéz elérni?
Szerintem kicsivel érdemes kezdeni. Például azzal, hogy külföldi helyett magyar árut vesz valaki, máris lépett egyet. Vagy citromsavat használ vízkő ellen. Textilszatyorral indul vásárolni. Keres egy csomagolásmentes boltot. Nagy kiszerelésű termékeket vásárol. Autó helyett bringára pattan. Télen a lakásban is felvesz egy pulóvert, nem pedig 26 fokra állítja a fűtést. Csatlakozik egy kosárközösséghez, egy városi veteményeskert-csoporthoz. Csapvizet iszik palackos víz helyett. Szelektíven gyűjti a szemetet, vagy komposztálóba viszi azt, amit lehet. És ez a sok kicsi dolog sokat ér, anyagilag is. Ez is a jelszavunk, hogy tégy egy lépést, mindegy mekkorát, és azt is mindig hangsúlyozzuk, hogy a kis lépésekben hiszünk. Szerintem például nagyon jó ötlet, ha célokat tűzünk ki magunk elé, hogy ebben a hónapban például ezt meg ezt vállaljuk be. Az a tapasztalat, hogy mindent, az egész életünket egyszerre úgysem lehet megváltoztatni, és ez könnyen vezethet kudarcélményhez.
Fontos számunkra, hogy ne tegyünk újabb terheket mi, nők egymásra. A háztartás zöldítése még mindig nagyrészt női feladat, mert még mindig főként a nők gondoskodnak arról, hogy mit egyen, mivel takarítson a család, ez a szerepkör lassan alakul át.
Nálunk nincsenek elvárások, az az alapelvünk, hogy mindenki a saját tempója szerint változtasson, ha akar változtatni, és ebben támogassuk egymást.
Hogy a Hanga közösség mit ad a környezetnek, a tagoknak, másoknak, ez kiderült a beszélgetésünkből. De mit ad Önnek, aki időt és energiát fektet bele, gondolom, nem is keveset?
A Hangák a negyedik gyerekem, néha több időt is kér tőlem és több fejtörést is okoz, mint egy gyerek. De cserébe rengeteget ad. Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Úgy érzem, a sikeres nők mögött pedig gyakran egy támogató női kör áll. A Hangákkal megtapasztaltam, hogy hatalmas ajándék, amit mi, nők így adni tudunk egymásnak. Bármikor, ha az élet úgy dobja, hogy zuhanni kell, van körülöttem egy megtartó háló, egy közösség, és bőghetek egy vállon, másvalaki hoz egy tál kaját, amikor elfogyott az erőm. Édesanyám két éve halt meg, és nála hangább Hanga nem volt, mindenben támogatott, és mindig mindenre azt mondta, hogy megoldjuk együtt. Az ő halála egy nagyon nagy űrt hagyott itt a közösségben, mert Gabi mama volt az, aki ha jöttek a csajok, tíz méterről kiszúrta, hogy na, neki egy kávéra van szüksége, neki egy tízperces félrevonulásra, hogy elmesélhesse, ami bántja. Ő mindannyiunk anyukája, nagymamája volt egy kicsit. És amikor meghalt, sokat segített, hogy itt voltak velem a hangák. Ezt éreztem a válásomkor is.
A kilenc év alatt sokan váltak, temettek, szültek, kerültek új élethelyzetbe, de itt voltunk egymásnak, segítettünk, ha épp nehéz volt, és együtt örültünk a sok jónak.
Volt, aki a karrierben akadt el az anyaság mellett, de a hangaság olykor ezen is átsegít. És bevallom, amikor ezt a közösséget létrehoztam, ez is motivált. Magamat is beleértve rengeteg olyan nőt láttam, látok, akik a gyerekvállalással sok esztendőre kiszakadnak a felnőtt életből, a gyereknevelés kitölti az idejüket, keresik, hogyan kapcsolódjanak vissza valamilyen otthonon kívüli tevékenységbe.
Az is a célom volt, hogy azoknak a nőknek, akik otthon maradnak a gyerekekkel, és van egy pici kapacitásuk, szeretnének csatlakozni egy ügyhöz, szeretnének felnőtt nőkkel építő, világot előrébb vivő dolgot csinálni, lehetőséget kínáljunk erre.
Egy jó közösség segíthet megtalálni önmagunkat a világban, ha elvesznénk. És amikor a Hangákra gondolok, még mindig, kilenc év után is meghatódom, mennyit kaptam, kapok a csajoktól. Az együtt megélt élmények, amelyekből évről évre egyre több van, rengeteget adnak nekem és mindannyiunknak, így a Hangák legnagyobb nyertese mindenképp én vagyok.
