Nézem a gyerekeket korán reggel a villamoson, a buszon, ahogy még szinte alszanak, mázsás súllyal a vállukon. Odakint sötét van és hűvös. Reggel 8-kor indul számukra a munka, és gyakorlatilag az egész napjukat átdolgozzák. Hat-hét óra az iskolában, utána különórák, leckeírás, tanulás, majd este bezuhannak az ágyba. A középiskolai felvételi közeledtével ez több évfolyam számára még hatványozottabban igaz.
A mai gyereken nagy teher és nyomás van, a megfelelés és a teljesítmény kényszere. Látom magam körül az iskolásokat, ahogy aggódó szüleikkel kínlódva próbálnak megfelelni a tantervnek, az elvárásoknak, a sok tanulnivalónak, a vizsgáknak, a felvételiknek. Zsenge életkoruk ellenére sokszor estébe nyúlóan oldják meg a feladatokat, készülnek a másnapi megméretésekre, stresszelnek, ahelyett, hogy gyerekek lennének.
Ráadásul annyiszor elhangzott már, hogy a ma iskoláiban nem a jövőre készítik fel a gyerekeket, hanem a tegnapok berögzült, régen lejárt követelményeit kérik számon rajtuk. Nem gondolkodó, érvelő, egymásra odafigyelő, hibázni tudó és abból tanuló emberkék kerülnek ki az iskolapadból. Hanem olyanok, akik nem tudnak csapatban dolgozni, mert egymásnak segíteni az órán nem szabad, akik a hibáikat kudarcként élik meg, amiért büntetés jár, akik nem tudnak érvelni és kiállni a gondolataik mellett, hiszen csakis a tanárnak és a tankönyvnek lehet igaza.
Egyre több szülő érzi és látja, hogy valami nem stimmel a ma oktatási rendszerében. Nem boldog, tanulni vágyó gyerekek járnak iskolába, hanem stresszes, boldogtalan, a sulit rettegő vagy utáló, megnyomorított kisdiákok, akiknek elveszik a gyerekkorát, kiirtják belőlük az érdeklődést, a szorgalmat, a tudásvágyat.
Nyilván vannak kivételes szellemiségű műhelyek, és akadnak olyan tanárok, akik küzdenek a központi akarat ellen, de ebbe is el lehet fáradni. Főleg úgy, hogy nincsenek is normálisan megfizetve, és csak a terhet pakolják rájuk.
Egy elkeseredett édesanya kifakadása
Egy édesanya nemrégiben nyilvánosan fakadt ki. 14 éves kislánya felvételi előtt áll, így volt alkalmuk a saját bőrükön megtapasztalni a rendszer abnormalitását. Győri Kriszta egy vezető kommunikációs ügynökség egyik alapítója. Cége a jövő technológiájával foglalkozik, a jövő kompetenciáit tartják szem előtt. Tehát látják és értik, miről szól majd akár pár év múlva az életünk. Édesanyaként pedig dühös, hogy a gyerekét minderre nem készítik fel.
Elkeseredésében fogant írását (amelynek eredetije a Facebookon jelent meg) vitaindítónak szánva közöljük. Kíváncsiak vagyunk, más szülők mindezt hogyan látják. Írjátok meg nekünk véleményeteket, vitatkozzatok, érveljetek, értsetek egyet vagy éppen ne. De kezdődjön el egy párbeszéd, hátha a következő generációnak már jobb lesz a suliban.
✤✤✤
Győri Kriszta: Közoktatás 2021 – Kicsit ideges vagyok már megint
Már szokásommá vált ilyen időtájt felháborodni a középiskolai felvételi rendszeren, de mivel idén érintettek is vagyunk, most már szinte tombolok.
Januárban írásbeli felvételi – amelyen 10, 12 és 14 éves gyerekek írnak majd olyan matek és magyar feladatsorokat, amelyek köszönőviszonyban sincsenek az iskolában elsajátítható követelményszinttel és szerintem tananyaggal sem teljesen. Tehát, ha valaki ma gimnáziumba akar menni, az iskolai 6-8 óra és leckeírás után felvételi előkészítőre, sőt, nagy eséllyel – matekból és magyarból – még magántanárhoz is kell járnia. Arról már ne is beszéljünk, hogy a felvételihez szükséges idegennyelv-tudás az iskolai óraszámban nem szerezhető meg, tehát a külön nyelvtanár is biztos játszik ott, ahol ezt a szülők meg tudják engedni maguknak anyagilag.
Azon pedig már meg se lepődöm, hogy a héten már a második anyukától hallom, hogy pszichológushoz kell vinni a gyereket, hogy mindezt a terhelést és stresszt fel tudja dolgozni.
Árulja már el valaki, hogy ez az egész kinek jó?!
- A gyerekeknek tuti nem… Iszonyú nyomás nehezedik rájuk, felesleges kudarcélményekkel, ebben a korban még egyáltalán nem indokolt vizsga(stessz)helyzetekkel kell megküzdeniük, miközben több félévet is rémálommá teszünk nekik.
- A szülőknek sem… Az óriási stressz mellett, ami a gyerek jövőjéért érzett aggódásból és a különórák megszervezéséből fakad, anyagilag is megterhelő ez az egész.
- A tanároknak…? Na ez egy kicsit összetettebb. Mert a már külön iparággá fejlődött felvételi rendszerben persze jól jön a különórákkal szerzett pénz, de mivel mindez az iskolai oktatáson túli tevékenységük, ők is túlterheltek, fáradtak ettől.
És ez az egész mind csak egy csúnya látlelete az ezer sebből vérző (köz)oktatási rendszerünknek.
Nagyon itt lenne az ideje, hogy visszaállítsuk a pedagógusok megbecsülését, hogy szakma helyett újra hivatás legyen tanárnak lenni, mert szerintem ez az egyik legfontosabb ügy. A társadalom túlélése múlik azon, hogy milyen generációt nevelünk a gyerekeinkből.
Ehhez pedig szerintem:
- Brutálisan meg kellene emelni a pedagógusok fizetését: nyilván nem azonnal és egyszerre, de elkötelezettséget kellene vállalni a fokozatos béremelésre és az ehhez szükséges források biztosítására. Csak így érhető el, hogy a legjobbak is akarjanak pedagógusképzőkbe menni, ne pedig B, C, D terv legyen a tanári pálya a fiatalok továbbtanulási elképzeléseiben. Biztos sokan emlékeznek még egy-egy szeretett tanárra, akit tiszteltek, és aki miatt szerettek tanulni. Hát sok ilyen pedagógust kívánnék a gyerekeinknek is.
- Meg kellene változtatni a pedagógusképzést: olyan módszertan kidolgozásával és megtanításával a leendő tanároknak, amelyekkel a problémafelismerésre és -megoldásra, a vitatkozás művészetére taníthatják a gyerekeket, hogy akarjanak és tudjanak kérdezni, több különböző álláspontot megismerni, gondolkodni, érvelni és dönteni.
- Fontos az is, hogy a tanárok a tanítás mellett is folyamatosan frissítsék a tudásukat, valóban naprakészen tartsák pedagógiai és szakmai ismereteiket – és jó lenne, ha ezt szívesen tennék, ha belső késztetés lenne számukra is az életen át tartó tanulás.
- A tananyagot, a követelményeket folyamatosan frissíteni kellene, hogy az aktuális, hasznos és befogadható legyen a gyerekek számára.
- A felvételire felkészülés rendszerét pedig a már leírtak szerint vissza kellene vinni az iskolai keretek közé.
Fontos, hogy amit írtam, semmiképp sem a jelenlegi politikai rendszer kritikájának tartom, mert szerintem ez minimum a rendszerváltás óta tartó folyamat eredménye. Nem is szeretném, ha bárki politikai vitát kezdeményezne belőle. Azt is tudom, hogy semmi nem ilyen egyszerű, és hogy nem hozok itt be szakmai szempontokat. De nagyon jó lenne ezekről a kérdésekről minél többet beszélgetni, minél többekkel együtt gondolkodni, mert abban talán nincs vita, hogy komoly reformokra lenne szükség a közoktatásban.
Amúgy már mindezek ígéretével is választást lehetne nyerni. Ti mit gondoltok?
Osszátok meg velünk a véleményeteket!
Észrevételeiteket, véleményeteket megoszthatjátok velünk e-mailen (info@gyerekkelvagyunk.hu), vagy csatlakozzatok a Gyerekkel vagyunk Facebook-csoportjához, és fejtsétek ott ki, mit gondoltok a témáról. A felmerülő kérdésekre Forgács Anna pedagógus szakértőnk válaszol.
Címoldali kép: Shutterstock
