Novemberben betörtek a SZETA (Szegényeket Támogató Alap) egri, Béke úti irodájába és elvitték a működéshez szükséges tárgyi és anyagi eszközöket. Miközben a Mikulásnak köszönhetően most a legtöbb gyerek dúskál az édességben, tőlük még azt a kevés csokoládét is elvitték, amit az alapítvány házában őriztek.
A betörés két részletben zajlott. Először a telepen élő gyerekek tanulásához szükséges laptopokat, kézműves munkáikhoz használt szerszámokat és a teljes egészében rájuk – az étkeztetésükre – fordítandó készpénzt lopták el. Majd a tettes két nappal később visszament és a még megmaradt kincseket is elhozta: például a gyerekek csokoládékészletét, a pattogatott kukoricát, illetve a falból kitépte a nagy tévét. Más nem maradt ott.
Azóta már az elkövető is megvan, az iroda pedig társadalmi összefogásból újra tudott nyitni, nagyrészt pótolva az eltűnt holmikat. Az összes okozott kár értéke elérte az egymillió forintot.
SZETA, Eger, Béke-telep
A SZETA 1979-ben, ellenzéki értelmiségiek által alapított civil szervezet. Társadalmi összefogáson alapult, adományokból osztott tovább a rászorulóknak, eleinte titokban. Mert a hatalom szerint nem volt szegénység.
Magyarországon a szegénység a rendszerváltozás előtt tabutéma volt. Amikor 35 évvel ezelőtt, 1979-ben, Solt Ottilia megalapította a Szegényeket Támogató Alapot, a SZETÁT, ez épp a szegénység tabusítása és elhazudása elleni cselekvő tiltakozás volt. Pedig hol volt az a szegénység a maihoz képest?
‒ nyilatkozta a Széchenyi-díjas szociológus, Ferge Zsuzsa 2014 decemberében.
Emlékszem, amikor valamikor a nyolcvanas évek derekán a felszaporodott játékmackóimért eljött a SZETA jelöletlen kamionja, és még azt a nyakigláb szamarat is elvitték, amit az apukám tanácsi mikulásától kaptam, jógyerekségemért. Álltam a Molnár utcai erkélyen, az egy szem, borzasztó melóval felnevelt paradicsompalántánk mellett, és integettem Csacsinak. Ahogy a ponyvás autóra feldobták, vidáman pilinckáztak idétlenül hosszú lábai.
Nem éreztem és nem értettem, hogy jót cselekedett az anyukám. De azt akkor megtanultam, hogy van SZETA.
A SZETA a kilencvenes évek elején léphetett át a legalitásba. Azóta is működik, ugyanazokkal az elvekkel és eszközökkel, ott, ahol a leginkább szükség van rá.
Az egri SZETA a legsúlyosabb helyzetben lévő helyi szegregátum, az egri Béke-telep helyzetét felkarolandó alakult 1989-ben. Elsőként a rezsihátralékos családok mellé álltak, amikor azok házait, lakásait nem létező falusi ingatlanokra vonatkozó csereajánlatokkal akarták kicsalni tőlük a kifejezetten erre szakosodott lakásmaffia szereplői.
A SZETÁ-sok aztán irodát és átmeneti gyermekotthont alapítottak a Béke úton, önkormányzati feladatokban közreműködve. Nekik köszönhető, hogy kivívták, a Béke-telep családjainak – 200 főről beszélünk – házaiban legyen víz, szennyvízvezeték, gáz, legyenek járdák, utak arrafelé, illetve hogy a családok saját tulajdonba tudták venni a házaikat.
Fekete cseresznye
2010-ben költöztették házakba az Eger melletti, 1600 főt számláló Szomolya romáinak legelesettebb rétegét, akik egészen addig barlanglakásokban éltek. Az egyik ilyen szomolyai ház ma már tájházként üzemel, meg lehet nézni, hogy milyen embertelen lehetett benne lakni néhány évtizede. Szomolyára indított Google-keresés során egyébként nekem a „szomolyai romák pincelakás” illetve a „szomolyai fekete cseresznye” a releváns találatok. Nem hallottam gyerekként a barlanglakó cigányságról. Gondolom, óvtak ettől az információtól, inkább csak megetettek fizetéskor a szomolyai fekete cseresznyével. Az egyik legédesebb fajta.
Semmi sem lehetetlen
Az egri SZETA graffitis falú, fehér házikója közvetlenül a nyomortelep mellett áll.
A bárki előtt és bármilyen problémák megoldására nyitott szociális tér angol mintára „settlement ház”-ként üzemel a falubéli lakosok számára. Ez tulajdonképpen egy olyan kölcsönös viszonyt jelent a SZETA munkatársai és a rászorulók között, amelyben általában az igények határozzák meg a szociális munkások éppen aktuális elfoglaltságát.
Ha hajat kell vágni, akkor az a program, ha önéletrajzot írni, akkor meg az. Ez a villanyszereléstől a hivatalos ügyek intézésében való segítségen át bármit jelenthet.
A telepen élők mindennapi ügyes-bajos dolgainak segítése tehát a munka, ami évek óta tart. A szervezet naponta átlagosan 70 adag meleg ételt oszt ki az ott élő felnőtteknek, uzsonna- és vacsoracsomagot küld haza a gyerekekkel, akiknek foglalkozásokat, előadásokat, táborokat, közös házifeladat-írást, iskolai felzárkóztatást tartanak.
Emberfeletti teljesítmény, különösen azzal a biztos tudattal tenni mindezt nap, mint nap, hogy az elmúlt húsz év küzdelmes munkája során alig változott valami. Nem javul a helyzet.
Az irodát vezető Dr. Farkas Zsuzsanna szerint 2010 óta nem beszélhetünk szociálpolitkáról, csak szegénységpolitikáról. És az a nyomorba vezet.
Hetente 80-100 gyerek jár hozzájuk. Mégis. A második betörést követő két hét szünet után újra. Járniuk kell, mert megszokták, az életük része lett. Az alapítvány, ameddig csak el tud menni, elmegy értük. Ez a biztos pont az életükben.
Dr. Farkas Zsuzsanna az elmúlt évtizedekben látott már egyet s mást, a betörés kapcsán azonban őszintén elmondta, hogy mélyen megrázta az eset őt is és munkatársait is. (Az interjú itt hallgatható meg.) A takarítás, újra berendezkedés közben volt pár napjuk feldolgozni magukban a történteket. Az első betörés utáni hétvégén még kinyitottak, és megtartották rendszeres foglalkozásaikat a gyerekeknek. Muszáj volt, mert volt olyan gyerekük, aki hétfőn matematikadolgozatot írt. Így szombat délelőtt üzemelt még a ház, befóliázott ablakok között. És aztán szombat éjjel megismétlődött a rablás.
Vannak olyan helyzetek, amelyekben nem lehet megállni, nincs az az isten. Amikor csak kis idő jut a döbbenetre. Például ott, ahol naponta hetven felnőtt ember és a gyerekeik napi étkezései kerülnek veszélybe. Mert színes tévé nem feltétlenül kell a falra, de a gyerekek kezébe uzsonna- és vacsoracsomag igen.
Betörtek a legszegényebbek utolsó kincseit is elvinni. A betörő húszéves. Nincsen remény.
A betörést követően magánszemélyek és intézmények adományaiból két hét után a további finanszírozást megteremtve újranyitott az intézmény. Van remény.
A SZETA Egerben és környékén létrehozott adománypontokat, amelyekben ruhák és tárgyak jelképes összegekért vásárolhatóak a rászorulók javára. Ha nem helyben adományoznánk, banki átutalással is megtehetjük ezen az oldalon.
Címoldali kép: SZETA Egri Alapítványa
