Előfordult már, hogy a gyereked azzal jött haza a suliból, hogy az egyik tanár pikkel rá? Majd arra lettél figyelmes, hogy már nem is szívesen jár be az órájára? Esetleg suli előtt gyakran hasfájásra panaszkodik? Érdemes ezekre a jelekre odafigyelni, mert könnyen lehet, hogy a gyerekünk lelki bántalmazás áldozata. A Hintalovon Alapítvány munkatársával, Stáhly Kata pszichológussal arra kerestük a választ, hogy mit tehet a szülő, ha azt tapasztalja, hogy egy tanár érzelmileg bántalmazza a gyereket.
Fotó: gyerekkelvagyunk.hu / Szirbek Anita
Milyen jelekből veheti észre a szülő, ha a tanár lelkileg bántalmazza, bullyingolja a gyereket?
Ennek többféle fizikai és pszichés jele is lehet. Az egyik legtipikusabb, hogy a gyerek gyakran panaszkodik hasfájásra vagy hányingerre. Ha nincs szervi probléma a háttérben, szorongás lehet az ok. Van, aki elkezd tikkelni.
A legfontosabb, hogy figyeljünk a viselkedésváltozásokra. Például az eddig nyitottabb, kommunikatív gyerek zárkózottabb lesz, vagy épp ellenkezőleg, ha hallgatag volt, szokatlanul közlékennyé válik.
Az sem ritka, hogy a gyerek verbalizálja a problémát, esetleg megemlíti, hogy szerinte a tanár nem szereti őt, vagy pikkel rá. De az is előfordul, hogy bár saját esetéről nem szívesen beszél, elmeséli, hogy valamelyik osztálytársával mennyire bántóan viselkedett az oktató. Ilyenkor felmerülhet bennünk gyanú, hogy a probléma nem csak a kérdéses osztálytársat érinti. Azt is érdemes tudni, hogy a gyerekek sokkal nehezebben számolnak be azokról az esetekről, ha a nevelő bántalmazza őket, mintha a társuk követi el ugyanezt.
© Shutterstock
A tanárral hatalmi viszonyban vannak, és ez a felállás teljesen más dimenzióba helyezi a problémát. A Hintalovon Alapítvány nemrég publikált kutatásából is kiderül, hogy a gyerekek kevésbé mernek fellépni, ha ők az áldozatok, és felnőttel állnak szemben.
Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy az még nem bullying, ha a tanár egy-egy alkalommal rákiabál a diákra – bár nyilván ennek sem szabadna előfordulnia.
Akkor beszélhetünk bullyingról, ha a gyerek ismétlődő jelleggel, rendszeresen van kitéve szándékos, bántó megjegyzéseknek, amihez hatalmi egyensúlytalanság is társul.
Így beszélj róla a gyerekkel
Hogyan reagáljunk, ha felmerül bennünk a gyanú, hogy a gyerekünket verbálisan bántalmazzák?
Ha a gyerek kifejezetten hangot ad a fájdalmának, mindenképp vegyük komolyan, és ne bagatellizáljuk a problémát. Semmiképpen ne intézzük el azzal, hogy: „Ugyan, ne foglalkozz vele, ilyesmi velem is előfordult, az iskola már csak ilyen”. Az is nagyon fontos, hogy ha valamit gyanúsnak találunk, ne nyomjuk el magunkban az érzést. Igyekezzünk többet megtudni. Ha például sejtjük, hogy gond van a spanyoltanárral, rákérdezhetünk a gyereknél: „Láttam, tegnap milyen sokat dolgoztál a spanyolleckéden. Mit szóltak hozzá?” Ha a testnevelő tanárra panaszkodik, fontos, hogy tudjuk, mely napokon van testnevelésórája, és azokon a napokon érdemes részletesebben érdeklődni, kicsit még jobban figyelni.
Az is probléma lehet, hogy a gyerek nem mindig tudja, meddig mehet el a tanár. Néha a szülő is úgy véli, hogy a gyereke túl érzékeny, mivel a többi diáknak esetleg nincs semmi gondja az adott tanárral.
Ha a tanár rendszeresen sértőn viselkedik egy diákkal, az a bullying kategóriájába tartozik. Hangsúlyozom ismét, hogy a gyerekre kell figyelni. Lehet, hogy más gyerek csak megrántja a vállát, ha beszólogatnak neki, de ha a te gyerekedet az ilyen viselkedés megviseli, szorongást okoz neki, akkor ezt problémának kell tekinteni, és tenni kell ellene. Vegyük komolyan az érzelmeit.
Fotó: gyerekkelvagyunk.hu / Szirbek Anita
Nagyon fontos azonban, hogy különbséget tudjunk tenni a bántalmazás és a konfliktus között. A konfliktus életünk része, nem kell és nem is lehet kikerülni.
Ha egy pedagógus kifogásolja egy diák viselkedését, rendszeresen fegyelmeznie kell, az nem bullying, ha ezt nem megalázó, sértő módon teszi. Persze sokszor nehéz eldönteni, hogy a kérdéses tanár viselkedése mit is jelent.
Ne félj segítséget kérni
Ha súlyos lelki károkat szenvedett a gyerek, hova kell fordulni?
Nagyon szomorú, ha csak akkor történik valami, amikor már súlyos lelki károkról beszélünk. Ha van az iskolának iskolapszichológusa, érdemes felkeresnie a szülőnek, és vele megbeszélni a lehetőségeket. A gyerekek közvetlenül is kérhetnek segítséget. A Kékvonal Alapítvány három csatornát (telefon, e-mail, chat) is biztosít erre. A Hintalovon Alapítvány Yelon programja például chat-felülettel áll a gyerekek rendelkezésére.
Mi tehet a szülő, ha úgy véli, hogy a tanár lelkileg bullyingolja a gyerekét. Irány az iskola?
Ne azonnal. Az első lépés, hogy megbeszéljük a gyerekkel, ő mit szeretne kezdeni a helyzettel. Ne intézkedjünk a feje fölött! Gyakran a gyerek nem akarja, hogy felvegyük a kapcsolatot az iskolával, mert attól tart, hogy ettől csak rosszabbodik a helyzete. Valahogy közös nevezőre kell jutni, és ez időbe telhet.
Például azt mondanám a gyereknek: »Rendben, ha nem szeretnéd, hogy bemenjek az osztályfőnökhöz, nem megyek be, de akkor találjunk ki valamit, hogy mit tegyünk. Min változtassunk, hogy jobb legyen neked?«
© Fortepan / Fortepan
Talán megkérdezném, hogy van-e más gyerek is, akivel hasonlóan viselkedik a tanár, és mi a véleménye arról, ha beszélnék annak a diáknak a szüleivel. Így elindulhat egy folyamat, amelyben nem hagyjuk egyedül a gyereket, de mégsem rohanunk azonnal az osztályfőnökhöz a gyerek kifejezett kérése ellenére. Azt gondolom, hogy minden esetben fontos, hogy ne veszítsük el a gyerek bizalmát, amit megszavazott nekünk ezzel az üggyel kapcsolatban. Márpedig ezt nagyon gyorsan elveszítenénk, ha az ő kifejezett kérése ellenére cselekednénk.
Úgy tudom, létezik egy bizonyos „titokdoktor protokoll”. Mit is takar ez a kifejezés pontosan?
Ez egy nagyon hasznos segítő módszer, amelynek egyik eleme, hogy feldaraboljuk a titkot kisebb titkokra. Például ebben a helyzetben azt mondom a gyereknek, hogy mi lenne, ha az osztályfőnökkel egyelőre csak arról beszélnék, hogy nem érzi jól magát az iskolában, de arról nem, hogy XY tanár hogyan viselkedik vele. Az ügyet, amelyet titkolni szeretne, nem teljes egészében kezdem el kezelni, hanem először csak részeiben. Természetesen súlyosabb esetben, esetleg a gyerekre nézve veszélyes helyzetben nincs mód és idő erre a lassabb folyamatra.
Tegyük fel, hogy a gyerek beleegyezik, hogy az iskolához forduljunk. Hogyan csináljuk?
Ez sok mindentől függhet, de az osztályfőnökkel mindenképp érdemes beszélni, hiszen általában a szülőnek az osztályfőnökkel már van egy kialakult viszonya, és lehet, hogy az osztályfőnök is hallott valamit a kérdéses dologról, vannak visszajelzései.
Mi történik akkor, ha az osztályfőnök azt mondja, „nincs itt semmi baj, csak a kölyök túl érzékeny, nem kell ezzel foglalkozni.”
Ne hagyjuk, hogy a beszélgetés abba az irányba terelődjön, hogy a gyerek túl érzékeny vagy ilyen meg olyan, hiszen az alapfelállás mégiscsak az, hogy valamitől nincs jól, és nem lenne amúgy rosszul, ha nem jönnének a folyamatos bántások.
Ha az osztályfőnöktől nem kapunk segítséget, láthatóan nem tud mit tenni, vagy nem veszi elég komolyan a helyzetet, akkor az igazgatóhoz kell fordulni. Mi általában azt javasoljuk, hogy az igazgatóval való beszélgetésről készüljön jegyzőkönyv.
Ezt az igényünket az iskola általában támadásnak veszi, de szerintem mind a két félnek hasznos, ha le van írva, hogy ott pontosan mi hangzott el. Ha az igazgató úgy ítéli meg, elbeszélget a tanárral, és figyelmeztetésben részesítheti. Ez már egy komoly lépés lehet előre. Akár fegyelmi eljárást is indíthat a tanár ellen, attól függően, hogy mit követett el.
Ha az iskola nem segít…
És mi a teendő abban az esetben, ha az igazgató sem lép fel a bántalmazó tanárral szemben?
Ha az igazgató sem teszi meg a megfelelő lépéseket, a szülő az iskola fenntartójához fordulhat. Persze ezen a ponton a szülő már tipikusan rég kivette az iskolából a gyerekét. Ha azonban tovább gondoljuk a feltételezett helyzet lehetőségeit, akkor ha a fenntartó sem végzi el a kivizsgálást, az ombudsman következik. De itt már évekről beszélünk, ennyi ideig tart körülbelül, amíg ügyünk az ombudsman elé kerül. Ha az ombudsman elvégezte a vizsgálatot, ajánlást tehet az intézmény felé, de az ajánlása nem kötelező érvényű.
Itt azért hangsúlyozzuk, hogy érzelmi bullying esetekről beszélünk, és nem szexuális vagy súlyosabb bántalmazásokról, amelyek már a gyermekvédelemre és a rendőrségre tartoznak. Ha ilyen esettel állunk szemben és jelentjük az iskolának, az iskola köteles a megfelelő hatóságokhoz fordulni.
A Hintalovon Alapítvány egyik esettanulmánya például egy olyan ügyet dolgoz fel, amelyben egy testnevelő tanár rendszeresen megalázta a gyerekeket.
Honnan tudhatja a szülő, hogy mi az eljárás érzelmi bullying esetében?
Sajnos ma Magyarországon az iskoláknak nincsen erre kidolgozott, egységes protokollja. Minden iskolának van persze szervezeti és működési szabályzata, pedagógiai programja, valamint házirendje. Ezekből a különböző dokumentumokból össze lehet szedegetni, hogy hova kell fordulni, mi várható el az iskolától stb. Ám ezzel az a gond, hogy nem könnyű kiigazodni, és kihámozni a rengeteg információból a megfelelőt. Egy pedagógiai program például akár kétszáz oldalas is lehet. Magyarországgal szemben Franciaországban az iskolákat kötelezik, hogy gyermekvédelmi protokollt, azaz cselekvési tervet dolgozzanak ki arra vonatkozóan, hogy mit tesz az iskola az intézményi erőszak megelőzésére és bekövetkezése esetén. Egy ilyen cselekvési terv nagyon megkönnyíti a szülő helyzetét is, hiszen, ha bármi felmerül, rögtön tudja, hogy hova forduljon, kinek írjon, milyen fogadóórán vetheti fel a problémát.
Összefogás az iskolai agresszió ellen
Várható-e, hogy a jövőben pontosabb útmutatást kapnak nálunk is a szülők az ilyen helyzetek kezelésével kapcsolatban?
Magyarországon is léteznek az iskolai agresszió kezelésével foglalkozó fontos kezdeményezések. A Hintalovon Alapítvány Nemecsek programja például segít az oktatási intézményeknek kidolgozni saját gyermekvédelmi irányelveiket, amely tartalmazza, hogy az adott intézmény hogyan tudja megelőzni az iskolai erőszakot, és a felmerülő eseteket kezelni. Ez a program az iskolai erőszak minden formájára vonatkozik, tehát nemcsak arra, amelyről eddig beszéltünk, hanem a gyerekek közötti bullying különböző formáira, a cyberbullyingra és más egyéb iskolai erőszakra is. Szerencsére számos más intézmény és alapítvány is elkötelezett e téren.
A KERIB, a Kerekasztal az Iskolai Biztonságért például 14 olyan szervezet munkáját fogja össze, amely tenni szeretne az iskolai agresszió ellen.
Van köztük konfliktuskezeléssel foglalkozó alapítvány, a témában kutatásokat végző pszichológia tanszék, egyesületek, amelyek kommunikációs tréningeket és foglalkozásokat tartanak tanároknak és diákoknak egyaránt, valamint pszichológia segélyszolgálat is.
Az óvodai és iskolai szociális segítők szintén értékes munkát végeznek, közösségfejlesztő, együttműködést és kommunikációt fejlesztő foglalkozásokat tartanak, ezen kívül ők kapcsolják össze az iskolát-óvodát a gyermekvédelemmel. Persze jó lenne, ha nem ezer gyerekre jutna egy szociális segítő. Sajnos az iskolai agresszió kezelése ma Magyarországon még gyerekcipőben jár, de látható, hogy elindult egy folyamat, amelynek segítségével tájékozottabbá és tudatosabbá válik a társadalom egyre nagyobb része. A legjelentősebb változások akkor valósulhatnak meg, ha társadalom egészében tudunk szemléletváltást elérni. A jogi keretek, bár nagyon fontosak, mégis inkább csak mankót és támpontot kellene alapvetően jelenteniük.
Hova fordulhatsz, ha iskolai bántalmazás éri a gyereket?
Kerekasztal az Iskolai Biztonságért
Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány
Címoldali kép: Stáhly Kata pszichológus, a Hintalovon Alapítvány munkatársa (Fotó: gyerekkelvagyunk.hu/Szirbek Anita)
