A mai kor olyan iskolát kíván, ahol a tanár és a gyermekek együttlétéből többletérték származik. A tanár nélkülözhetetlen eleme a tanulási folyamatnak. Ő ad értelmet a tananyagnak, kivetíti az életre, bevonja a gyermekeket, mindenkit a saját szintjéről visz tovább. Olyan feladatokat tervez, amelyek megoldásakor a gyerekek együtt és egymástól is tanulnak, és így a tananyaggal átadott tudás megsokszorozódik.
Ha az az elvárás a tanártól, hogy vakon kövesse a tankönyvben leírtakat, a gyerekek pedig egyszerűen bebiflázzák, akkor az iskola valójában gyermekmegőrzővé válik.
A mai kor iskolájában tanár és tanuló is a tanulási folyamat aktív résztvevője kell, hogy legyen. Minden szereplő beleteszi a saját egyéniségét, gondolatait, tudását. Közös dolgot hoznak létre, ezért érdemes bejárni az iskolába. Ez az élmény pótolhatatlan, utánozhatatlan, és ez vértezi fel valódi tudással a gyerekeket. Tudással önmagukról, a társaikról és az őket körülvevő világról. Az egymástól való tanulás, a módszerek ellesése, a szerepek megtanulása csak és kizárólag akkor lehetséges, ha az iskola független és benne a tanár szabad.
A gyerekek rengeteget tudnak tanulni nagyon rövid idő alatt, ha szabadon és kreatív környezetben tehetik mindezt. Ha jól érzik magukat a bőrükben, akkor képes az agy a maximumot teljesíteni. A diák szárnyakat kap. Ahol azonban a kötelező tananyag tartalmilag minden órára lebontva le van diktálva, nem adva szabadságot a pedagógus kezébe, ott a diákok sokkal kevesebbet tanulnak, mert ők is gúzsba vannak kötve.
Egy vázlatos, sok szabad teret nyújtó központi tanterv nem csökkentené, hanem emelné a színvonalat. Minden tanár át tudja adni az alapokat, azért járt egyetemre. Pontosan tudja, mi az, amit mindenképpen meg kell tanítani ahhoz, hogy a többi tudást majd rá lehessen építeni. Ha van szabad tere, akkor meg is állhat egy-egy témakörnél – vagy, mert az nagyon érdekli a gyerekeket, vagy azért, mert nehéz elsajátítaniuk. Akár kibővítheti a tananyagot további témákkal, feladatokkal. Ha a tanár önálló lehet, mert megbíznak benne, a diákok nem csak több tudást, hanem nagyobb önbecsülést is szerezhetnek.
Komoly változásokra volna tehát szükség az oktatás terén, hogy az iskola ne gyermekmegőrző, hanem a tudás megszerzését élménnyé tevő, igazi iskola legyen.
Címoldali kép: 123rf.com
