A Patent Egyesület, azaz a Patriarchátust Ellenzők Társasága a nők és gyerekek elleni erőszak áldozatainak nyújt ingyenes jogsegélyszolgálatot, pszichológiai és szociális segítséget. A Patent más civil szervezetekhez hasonlóan fontos felvilágosító munkát is végez az iskolákban, elsősorban a szexuális nevelésre és párkapcsolati erőszak megelőzésére összpontosítva. A „gyermekvédelminek” mondott törvénymódosítás miatt azonban már sok oktatási intézmény fél őket meghívni, így az egyesület a szülőknek és tanároknak próbál külön képzéseket tartani, a diákoknak alternatív oktatási lehetőségeket biztosítani. Interjúnkban a Patent Egyesület munkatársait, Nógrádi Noát és Spronz Júliát kérdeztük a fiatalok körében végzett munkájukról és tapasztalataikról.
Gyerekkel vagyunk: Ha az úgynevezett „gyermekvédelmi” törvénymódosítás miatt nem mehettek majd be az iskolákba, akkor milyen egyéb lehetőségeitek maradnak a fiatalokkal való munkára?
Nógrádi Noá: Egyelőre még bemegyünk azokba az iskolákba, ahol az intézményvezető nem kezdte el már most az öncenzúrát, és nem fél. Jelenleg még nem betartható a „gyermekvédelmi” törvény, ugyanis még nem születtek meg hozzá a végrehajtási rendeletek, melyek a részletszabályokat tartalmazzák.
Spronz Júlia: De az iskolai foglalkozások alternatívájaként kitaláltunk intézményeken kívül szervezett programokat. Például van egy nagyszerű, innovatív programunk, a Lázadó lányok tábora, ami nagyon népszerű kezdeményezés 13-tól 18 éves korú gyerekek számára. Az első ilyet 2021 nyarán tartottuk.
GYV: A táborokban milyen témákkal foglalkoztok?
NN: Foglalkozunk az önbecsülés, a szépségkultusz, a külsővel kapcsolatos elvárások és testképzavarok témáival. Szó van a menstruációról, a kölcsönösségen alapuló szexről és a párkapcsolatokról, a bántalmazó kapcsolatok korai figyelmeztető jeleiről, illetve önvédelmi edzést is tartunk.
GYV: A fiúkat is kellene képezni, nem? És minél előbb el kellene kezdeni a képzést, már általános iskolában talán.
NN: Vagy már az óvodában, mert fontos lenne, hogy hamar beépüljön a kölcsönös tisztelet a gyerekek viselkedésébe. Sajnos sok fiú már nagyon kis korban elsajátítja például, hogy a „lány”, „lányos” az egy szidás, egy negatív jelző, amivel egymást meg lehet alázni. Alapvetően a Lázadó lányok táborokon kívül a sulis és intézményen kívüli, például közösségi házakban tartott foglalkozásaink is mind a két nemnek, fiúknak és lányoknak is szólnak.
GYV: Mi a foglalkozások célja?
NN: Van egy elég komoly, hosszabb távú megelőzést is célzó iskolai erőszak-prevenciós kezdeményezésünk, közösen a NANE Egyesülettel. Ez most a legutóbbi, már említett „gyermekvédelminek” mondott törvénymódosítással valószínűleg el fog lehetetlenülni.
Az állami szereplőknek az erőszak megelőzéséről olyan megközelítésük van, hogy a családon belüli erőszakot meg a párkapcsolati erőszakot mint személyes aberrációt, beteges viselkedést mutatnák be a tantermekben. A szexuális erőszakról, kényszerítésről pedig nem is ejtenek szót.
Mi viszont azt állítjuk, hogy fontos felismerni, hogy az erőszak a kultúrában normalizálva van, és a normálisnak tekintett alá-fölé rendelt szerepekből és elvárásokból fakad. Ezt az erőszak-normalizációt igyekszünk megkérdőjeleztetni a gyerekekkel, ahelyett, hogy úgy tennénk, mintha az erőszak valamilyen ritka, különleges, egyedi hibás viselkedés lenne, mert nem az, hanem a mindennapok része. A lányoknak, nőknek hosszú távon úgy tudunk segíteni, ha a teljes társadalmi berendezkedést, az egyenlőtlen nemi szerepeket, a káros elvárásokat vizsgáljuk.
GYV: Mik a tapasztalataitok a fiatalok körében?
NN: Mindenhol erősen él a szexista hozzáállás, bár helyenként eltérő lehet, hogy ez milyen formában fejeződik ki. Van, ahol nyíltan kimondják egyes gyerekek, hogy a férfi a ház ura, és van, ahol ilyet ciki lenne mondani, de menő azt képviselni például, hogy az erőszak élvezetes is lehet. Az utóbbi gondolat megjelenik az elit gimnáziumokban is, ahova nagyon tájékozott, olvasott gyerekek járnak.
A mostani generáció úgy nőtt fel, hogy ki volt téve a pornónak. Így sokuknak megdöbbentő a felfogása az erőszak és a szex kapcsolatáról. Sokan úgy vélik például, hogy alapvető része a szexnek a brutális behatolás, a fojtogatás, a másik leköpése stb. Ezek a mostani pornós trendek.
Azt az üzenetet visszhangozzák a gyerekek, fiatalok, hogy ha az erőszakot, bántást az azt elszenvedő fél elfogadja („beleegyezett”), akkor nincs azzal semmi probléma. Az angol „consensual non-consent” szóösszetétel, amiről egy foglalkozáson maguktól a résztvevőktől szereztünk tudomást, azt jelenti, hogy a felek előre megbeszélik, hogy a fiú meg fogja erőszakolni a lányt, és ha a lány ezt elfogadja, akkor ez rendben van, mert az csak „CNC”, nem bántalmazás.
GYV: Ennek a trendnek a közösségi média, az online tér az oka?
NN: Ennek sok oka van, de a legfontosabb szerintünk a megfelelő szexuális felvilágosítás hiánya. Egyetlen forrásból tájékozódnak a gyerekek: az internetről. Az erőszakos tartalmakkal még azelőtt találkoznak, hogy a saját nemi vágyuk egyáltalán felébredne. Az interneten látottak már előre formálják őket és a szexről alkotott képüket. Nincs arra lehetőségük, hogy amikor felébred a saját nemiségük, akkor a maguk fantáziájából kiindulva kitapasztalják, hogy nekik mi okoz örömöt. Adott számukra egy séma, amelyet másolnak.
A lányok nagy része pedig azt tanulja meg, hogy minden belefér, a puszitól a fojtogatásig; sőt, a legjobban akkor járnak „jól”, ha kifejezetten arra készítik fel magukat, hogy a bántás élvezetes dolog, hiszen nagyjából elkerülhetetlen. Sok foglalkozáson kiderül, hogy fel sem merül bennük, hogy ők is szabhatnak határokat. Beszéltem már olyan tinédzser lánnyal, aki azt mesélte, hogy ő inkább mindenre automatikusan igent mond, mert akkor őt soha nem fogják megerőszakolni. Inkább bármit elvisel attól a fiútól, akivel van, mert akkor könnyebb elhitetnie magával, hogy nem az akarata ellenére csinálnak vele meg valamit. Neki ez a mentális túlélési stratégiája egy ennyire erőszakkal telített szexuális kultúrában.
GYV: A fiúk hogyan látják ezt a kérdést? Amire a másik azt mondja, hogy oké, akkor minden belefér?
NN: A fiatalabb korcsoportokban az a tapasztalat, hogy először ők is ijesztőnek tartják az erőszakos viselkedést, aktus-elemeket. Később átváltanak arra, hogy ha a lány elfogadja, megengedi, akkor nincs gond. Amelyik megengedi, az magára vessen. A tinédzser, fiatal felnőtt és felnőtt nőknek pedig az az élményük a randiappos, szexelgetős találkozókon, hogy a fiú, férfi keze kérdés nélkül a torkukhoz nyúlhat. Ez része a szexnek, a fojtogatás beépült a szexuális gyakorlatba. Ahogyan például az erőszakos orális behatolás, „mélytorok” elszenvedtetése is. Leállíthatja persze a lány/nő, ha épp nem fagyott le a helyzettől, vagy szólhat előre, hogy neki ez nem fér bele, de alapvetően az erőszakos elemek és viselkedések az aktus részeivé válnak.
Ezzel a nagyon erős fősodorral szemben nehéz nézőpontot váltani. Sokan nem is értik például azt a kérdést akár felnőttek sem, hogy rendben van-e az, ha valaki a másik bántását élvezi, vagy egyenesen szüksége van az izgalomhoz arra, hogy a másikon erőszakot kövessen el. Azzal érvelnek, hogy de hát ha ez az erőszak elszenvedőjének rendben van, akkor nincs kérdés. Az fel sem merül tehát, hogy a fiúknak nem szabadna mindent. És mivel az erőszak eltűrése vagy egyenesen üdvözlése elvárássá vált, sok lány és nő inkább megpróbálja megtanulni élvezni a fájdalmat.
GYV: És a #metoo mozgalom? Sok férfitól hallom, hogy már egyáltalán nem mernek a nőkhöz közeledni, mert attól félnek, hogy feljelentik őket. Ez nem ellentmondásos?
NN: Őszintén szólva én azt gondolom, hogy ez csak duma. Azok a férfiak, akik erőszakoskodtak a nőkkel, azok eddig is tudhatták volna, hogy ez nem oké. Konkrét szexuális aktus esetében is végig képesnek kell lenni odafigyelni arra, hogy a másik is élvezi-e azt, ami történik. A szexuális együttlétek, közeledések, nem adásvételi szerződéses alapon zajlanak. Megváltozhat a helyzet, az érzés, a sebesség, az intenzitás. Az nem úgy van, hogy ha a nő beleegyezett a szexbe, akkor bármi is történik, azt el kell viselnie „a végéig” (a férfi elélvezéséig). És még ha úgy is tűnik, hogy a másik akár az ellene elkövetendő erőszakba is beleegyezett, az nem mentesít a felelősség alól: érdemes átgondolnia egy férfinak, vajon miért izgatja fel, ha bánt egy nőt, vagy ha mondjuk fuldoklik a másik.
GYV: A szülő tud bármit is tenni a gyerekek védelmében?
SJ: Viszonylag friss élményem, hogy mivel a szülők úgy vélik, az iskola úgysem tesz semmit, ezért elkezdtek szervezkedni, hogy a gyerekek számára magánúton felvilágosító foglalkozásokat rendeljenek meg a gyerekeik számára. Szülők számára is tartunk beszélgetéseket, előadásokat. A legutóbbi ilyen alkalmak például online is elérhetőek (kisgyerekeseknek; tinik szüleinek).
NN: A tanárok egyébként ugyanúgy nincsenek felkészítve ezekre a témákra, mint ahogy a legtöbb szakember sincsen. Mi tartunk tanárképzéseket is, amire mindig sokan jelentkeznek, mert ők is látják a problémákat, és van igényük rá, hogy eszközöket, módszertant kapjanak ezeknek a témáknak a feldolgozásához. Igyekszünk a tanárokat felkészíteni arra, hogy ha például az osztályban felbukkan valamilyen konkrét helyzet, mondjuk, a lányok bántalmazása vagy pornónézés a szünetben, akkor a tanár – akár osztályfőnöki óra keretében – hogyan tudja ezt megközelíteni.
Ha tetszett a cikkünk, iratkozz fel hírlevelünkre!
