Évente mintegy 62 ezer gyerek kezdi meg tanulmányait a hazai középiskolákban. Többségük állami vagy egyházi fenntartásúban, kisebb részük alapítványi vagy magán intézményben. Utóbbiak fizetősek, de egyre népszerűek, mivel egyre több szülő gondolja úgy, hogy ezek az iskolák tudnak megfelelő színvonalú oktatást nyújtani. Felvételizni mindenhova szükséges, a különbség talán az, hogy hova, milyen módon.
Az Oktatási Hivatal (OH) adatai szerint idén összesen 5092 negyedikes, 7991 hatodik osztályos és 48870 nyolcadik osztályos gyermek írta meg a központi írásbeliket januárban. Már túl vannak a szóbeliken is, az iskoláknak pedig március 16-ig kellett nyilvánosságra hozniuk a jelentkezők felvételi jegyzékét, azaz az első olyan rangsort, ami alapján a szülők tájékozódhatnak a vizsgák sikerességéről. Az eljárás következő fontos dátuma március 21-22., amikor módosítani lehet a jelentkezések sorrendjén. Ezt követően az OH összefésüli az adatokat, majd április 22-én az algoritmus minden gyerekhez rendel egy iskolát, a folyamat végén pedig mindenkit kiértesítenek a felvételi eredményekről, legkésőbb április 29-ig.
Az algoritmus egy bonyolult számítási metódus után minden jelentkezőnek megtalálja a megjelölt iskolák közül azt, amelyik a pontszámok alapján először elérhető. Ez jól hangzik, de sajnos minden évben hallani olyanokról, akik sehova nem jutottak be. Számukra a pótfelvételi jelenti a következő esélyt (májusban), de a korábbihoz képest lényegesen szűkebb iskolaválasztékkal. Mivel a tankötelezettség 16 éves korig tart, nyilván mindenkinek lesz helye, de kérdés milyen kompromisszumok árán.
Visszakanyarodva az alapítványi és magániskolák felvételijéhez, jól látni a különbséget köztük és az állami intézmények között. Utóbbiak évtizedek óta többnyire a hagyományos tantárgyi vizsgáztatással mérik fel a diákok tudását. Ezzel szemben a fizetős iskolák saját módszerekre alapozva mérik fel ki azok, akikkel el tudják képzelni a közös munkát. Szerencsére létezik egy viszonylag szűk kör, ahova a haladóbb szemléletű állami intézmények tartoznak (ezek főként elitiskolák), amelyek ennek megfelelően, szintén egyfajta alternatív felvételit tartanak. Például csoportos foglalkozást, vagy interaktív szóbelit, ahol a gyerek is kérdezhet, vagy valamilyen diskurzusnak álcázott eljárást. A bejutás sehova nem könnyű, de általánosságban elmondható, hogy ezen intézmények presztízse igen magas, a túljelentkezés is mintegy tízszeres.
Az alapítványi és magán iskolák iránti fokozott igény ugyancsak sokszoros túljelentkezést generál, ám a legfontosabb szűrő minden esetben az, hogy melyik család vállalja a 60-130 ezer forintos, esetenként milliós nagyságrendű havi tandíjat.
