Hónapok óta sztrájkolnak a tanárok a közoktatás javításáért. Az alacsony bérek, kirívó munkaterhek és a pedagógushiány miatt a pedagógusszakszervezetek először január 31-re szerveztek kétórás figyelmeztető sztrájkot. A kormány egy rendeletben a „járványhelyzetre” hivatkozva próbálta ellehetetleníteni a tanárok sztrájkját oly módon, hogy a sztrájk alatt az oktatóknak tulajdonképpen ugyanúgy kell dolgozniuk, mint egyébként. A pedagógusok erre reagálva polgári engedetlenségi mozgalmat szerveztek: az iskolák tanári karai egymástól függetlenül függesztették fel a munkát néhány órás időszakokra. Végül március 16-ától kezdve az ország számos iskolájában határozatlan idejű sztrájkba léptek a tanárok. A sztrájk harmadik napján Arató Lászlóval, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolájának magyartanárával, a Magyartanárok Egyesületének elnökével beszélgettünk arról, hogy hogyan alakul a sztrájk, miért állnak ki a tanárok, milyen most pedagógusnak lenni.
Gyerekkel vagyunk: Hogy áll most a sztrájk, hányan vesznek részt az Önök iskolájából, mit lát országosan?
Arató László: Az iskolában összesen 52-en vesznek részt a sztrájkban, és van 30 körüli támogató, aki nem vesz részt, de elvi egyetértését fejezi ki. Ez a testület 75-80 százaléka. Országosan azt látom,hogy valamelyest megcsappant a résztvevők száma. Jóval többen jelentkeztek előzetesen, mint amennyien szerdán ténylegesen részt vettek. Ez azért lehet, mert a hosszú hétvége előtti napokban durva nyomás nehezedett azokra, akik sztrájkolni akartak. Igazgatóktól, tankerületi elöljáróktól és a kormánytól is erőteljes ellenbeszédeket hallottunk.
A kormány részéről az ukrán háborúra való hivatkozás, korábban a járványra való hivatkozás nagyon nem állja meg a helyét. Járványról beszélnek akkor, amikor az iskolában nap mint nap 30 gyerekkel vagyunk együtt. Ehhez képest a sztrájk alatt kongó épület nem igazán veszélyes. Egy joghézag kijátszásával lehetséges ez a sztrájk. Úgy, hogy három napig sztrájkolunk, aztán három napig gőzerővel dolgozunk. Így alakul ki a hat sztájknapra vonatkozó 50%-os ellátottság. A végzősök, a tizenkettedikesek óráit a teljes sztrájk idején, azaz az első három napon is megtartjuk. Így nem igaz a kormányzati kommunikáció és a propaganda azon állítása, hogy teljesen leáll az oktatás. Az is torzítás, amit az első nap után kommunikáltak lelkesen és elégedetten, hogy csak 13% vett részt a sztrájkban, 15 ezer ember, szemben a január 31-i sztrájkkal, amikor a tanárok 15%-a nem vette fel a munkát . Csakhogy az egy kétórás figyelmeztető sztrájk volt, ez pedig egy három-, illetve hatnapos, rendes sztrájk.
Amíg annak nincs súlyos anyagi velejárója, addig három nap kimaradás a pedagógusoknál 30-60 ezer forintot is jelenthet. Ez komoly anyagi áldozat, és ezért sem lehet nagyon sokáig csinálni. Ha még hat napot sztrájkolunk, az 80-120 ezer forint, amit azért nem sok háztartás engedhet meg magának.
GYV: Említette, hogy az órák 50%-át meg kell tartani. Lehetett hallani arról, hogy a kormány szigorította a sztrájkszabályokat. Ez pontosan mit jelent?
AL: Az elégséges szolgáltatást, szerintem eléggé törvényellenes módon (bár nem vagyok jogász), úgy határozta meg a február 11-i rendelet, hogy az órák felét meg kell tartani minden áldott nap, plusz a tizenkettedikesek óráit. Ez többé-kevésbé ellehetetleníti a sztrájkot.
Mindeközben most az iskolánkban nemigen van gyerek. A sztrájk első három napja alatt a 800 tanulóból maximum 80 jött be. Három teremben vannak a gyerekek a harminc teremből, és ott is szellősen. Több osztályban egyetlen gyerek sincs. Így, aki nem sztrájkol, az sem tarthat órát, mert nincs kinek. Miközben a tizenkettedikesek fegyelmezetten bejárnak.
És ezt nem mi szerveztük. A tanárok, osztályfőnökök vagy az iskolavezetés semmifajta kérést, javaslatot nem fogalmazhatott meg a szülőknek arról, hogy tartsák otthon a gyerekeiket. De a szülői munkaközösség megszervezte, és nekik nem lehet megtiltani, hogy maguk között, a tanársztrájk iránti szolidaritásból megbeszéljék, hogy a gyerekek ne járjanak iskolába.
Nyilvánvalóan jobb helyzetben vagyunk, mint az ország iskoláinak döntő része abban, hogy ilyen mellszélességgel áll mögöttünk a szülők és a diákok közössége. Ez ritka előnyös pozíciót biztosít nekünk. Természetesen az anyagi hátrányait a dolognak ugyanúgy elszenvedjük, miközben én személy szerint nem gondolom, hogy rövidtávú eredménye lesz a sztrájknak.
GYV: Mik a célok? Ha rövid távon nem lehet nagyon elérni semmit, akkor hosszú távon mit lehet?
AL: Onnan kezdeném, hogy miért sztrájkolunk.
Akiket én itt ismerek, azok nem egyszerűen azért sztrájkolnak, amit a két szakszervezet megfogalmazott: tehát elsősorban nem a 45 százalékos béremelésért és nem a maximált 22 óráért. Bár ezeket is fontosnak tartjuk (még ha a 22 órát soknak is). Ahogy szükségesnek tartjuk a nem tanár iskolai dolgozók bérének valamiféle rendezését is.
Tehát vannak ezek a bérkövetelések, de ennél sokkal lényegesebb az, hogy betelt a pohár.
Az elmúlt évek oktatásirányítási tevékenysége, és ahogyan a mi munkánk feltételei és keretei romlottak, azt nem nagyon lehet már elviselni. Itt gondolok a nemzeti alaptantervre, az egyentankönyvekre és a kerettantervekre. Az utolsó döfés ebben az iskolában és a magyartanításban különösen, az az érettségi.
Mert az érettségi betonozza be a képtelenül korszerűtlen és irodalomellenes kerettantervet meg nemzeti alaptantervet. Itt arról van szó, hogy megtanítunk-e szöveget érteni és alkotni. Megtanítjuk-e a műértést? Keveset és alaposan tanítunk-e vagy listákat, névsorokat meg címlistákat tanítunk?
A másik – és bocsánat, hogy a vesszőparipáimról beszélek, de többeket a sztrájkban való részvételre ilyesmik is motiválnak –, hogy az érettségi modernizációs elemeit vagy kivették vagy eltorzították. Tehát nincs gyakorlati szövegalkotási feladat, amely a magyartanítás gyakorlati életre, társadalmi érvényesülésre felkészítő jellegét is jelképezné. A szövegértési feladatot szövegértési és nyelvtani feladattá változtatták, ami a szövegértés leértékelése. Magyarul, a PISA által jelzett elmaradásunkat az érettségi minden eleme csak növelni fogja, ha nem vonják vissza a jelenlegi követelményrendszert. Az irodalom és a tantárgy szeretetét sem elősegítik, hanem visszavetik az új tartalomszabályzók. Hiszen az olvasás megszerettetése nem elérhető cél, hogyha ennyire dominál a régi magyar irodalom, ha egy csöppet sincs helye a kortárs és az ifjúsági irodalomnak.
Azt hiszik, hogy akkor lesz egyenlőség, egység a közoktatásban, ha ugyanazt a tankönyvet tanítják mindenütt De teljesen nyilvánvaló, hogy a gyerekek különbözőek, a gyerekcsoportok különböznek. Éppen, hogy a különbséget növeli, ha mindenkit ugyanazzal „táplálnak”, és egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy milyenek az adott diák előismeretei, milyen a szociokulturális háttere.
Két dologért harcolunk: magasabb bérekért és nagyobb szabadságért.
A nagyobb tanári szabadság nem luxus. A szabadság a diákok szükségleteihez és képességeihez való alkalmazkodásnak az előfeltétele. Ha én nem készíthetek az adott osztály és az abba járó „egyedek” fejlődésére odafigyelő tamenetet, akkor romlik a hatékonyságom.
Ezekre vágyakozunk, hiábavalóan.
GYV: A minisztériummal és a tankerületekkel kellett tárgyalniuk. Hogyan folytak ezek a tárgyalások? Hogy lehet, hogy nem hallgatták meg ezeket az igencsak alapvetőnek hangzó követeléseket?
AL: Itt megint két hazugság van. Egyrészt a 10%-os béremelés, ami igazából csupán pótlékemelés. A pótlék csak egy hányada, mégpedig nem döntő hányada a pedagógusok fizetésének. Miközben 10% felé közelít az infláció.
A többszörösen beígért béremelést pedig összekötik a kormányzati tényezők az EU-val, és próbálják úgy feltüntetni, mintha az EU-n múlna, hogy a pedagógusok béreit mikor rendezik. Miközben az Unió a tanárok bérére nem adhat pénzt. Ilyen nincs.
GYV: Hogyan alakultak a tárgyalások?
AL: Amikor 2020. elején elkészült a nemzeti alaptanterv, az köszönőviszonyban sem volt azzal a progresszív tervvel, amit mi – még egy előző, az új, 2019-es hiperkorszerűtlen és átideologizált irányvonalra nemet mondó, az asztaltól felálló tantárgyi bizottság idején – véleményeztünk. Ezt a 2020-as tantervet keményen megbírálta a kormány által felülről létrehozott Nemzeti Pedagógus Kar is, de amikor aztán ez törvény lett, akkor azt mondták, hogy ez törvény, akkor ezt be kell tartani.
Fontos, hogy még a kormányzat által életre hívott, nem civil szervezet is nemet mondott arra a NAT-ra. Az érettségi követelményrendszer még durvább. Az betonozza be végképp a Nemzeti Alaptantervet. Az általános követelményeket és a vizsgamodellt nemcsak a Magyartanárok Egyesülete, hanem a Nemzeti Pedagógus Kar is csak utólag, a Magyar Közlönyből ismerhette meg.
Ebből is látszik, hogy ez a kormányzat nem tárgyal senkivel. Minden szakmai kritikát ideológiai, politikai támadásnak vesz. Tehát ha mi nagyon pontosan, elemző módon elmondjuk, hogy miért nem jó ez a nemzeti alaptanterv, és milyen deklarált célokat nem szolgál, akkor azt mondják, hogy mi bérencek, „szakmai szervezeteknek álcázott kommandósok” vagyunk.
Címoldali kép: Szirbek Anita
Az interjú következő részét holnap olvashatjátok.
Ha tetszett a cikkünk, iratkozz fel hírlevelünkre!