Rovatok

„A tanárok mind szent őrültek” – Interjú egy Nobel-békedíjra jelölt iskolarendszer tanulójával

A UWC iskolarendszert Nobel-békedíjra jelölték. Az egyik magyar ösztöndíjas tanulót az iskola izgalmas oktatási módszereiről, a magyar pedagógussztrájkról, otthoni tanárairól, és arról kérdeztük, hogy milyen egy nemzetközi közösségben tanulni és élni.

Gyerekkel vagyunk: Az Egyesült Államokbeli UWC-be, ahova jársz, 90 országból érkeztek gyerekek, együtt laktok és tanultok. Milyen személyes élményeid vannak ezzel kapcsolatban?

Wagner Mátyás (17): Bevallom az első hetekben előfordult, hogy amikor valaki bemutatkozott, nem tudtam megállapítani, hogy melyik a keresztneve és melyik az ország neve, ahonnan jött, mert életemben nem hallottam még egyiket sem. Szóval az egész nagyon új és kicsit ijesztő is volt. Ilyenkor az ember igyekszik ismerős kapaszkodókat találni. Emiatt eleinte több időt töltöttem azzal az egy-két kelet-európaival, akit megismertem az első napokban. Ez biztonságérzetet adott.

A UWC-be a világ minden tájáról érkeznek diákok

Aztán hamar rájöttem, hogy a távoli vidékekről jött gyerekekkel is sok minden közös bennünk. Lassan elkezdtünk vegyülni, és egy-két hét múlva már mindenki össze-vissza haverkodott. Az én „társaságomban” van holland, török, norvég, olasz és venezuelai.

Nem állítom, hogy nincsenek kulturális különbségek, de ezek elhanyagolhatóak a hasonlóságokhoz képest, vagy épp még érdekesek is, és tudjuk őket kezelni.

Matyi iskolája Új-Mexikóban (USA)

A United World Colleges (UWC) egy egész világon aktív oktatási mozgalom, amelynek célja az emberek, nemzetek és kultúrák egyesítése az oktatás eszközével a békéért és a fenntartható jövőért. Az első iskola 1962-ben nyílt meg. Ma már összesen 18 UWC iskola működik világszerte négy kontinensen. Általában az gimnázium utolsó két évfolyamában tanulnak itt a diákok, és nemzetközi érettségit kapnak. 150 országból lehet jelentkezni ösztöndíj programjukra. A UWC iskolarendszerbe Magyarországról a UWC magyarországi képviseletén keresztül lehet jelentkezni.

GYV: Úgy tudom, az iskola alapítójának kifejezetten az volt a célja, hogy olyan intézményt hozzon létre, ahol nagyon különböző hátterű gyerekek élnek és tanulnak együtt.    

WM: Igen, Kurt Hahn úgy vélte, hogy egy ilyen élmény során a diákok megtapasztalják, mennyire fontos nyitottnak lenni, és hogy akkor működik jól bármilyen közösség, ha odafigyelünk mások értékeire, érzéseire és nézőpontjára. Azt feltételezte, hogy az iskola két éve után a fiatalok olyan szellemiséget fognak képviselni, amelynek segítségével a helyi és a világpolitikai színtéren felmerülő konfliktusokat a közösségük békésebb úton oldja meg.

A UWC toleráns véleményformálókat és vezetőket akart képezni. Az iskola ötlete a hidegháborús korszak csúcspontján, az 1950-es évek végén született meg, amikor nagyon a levegőben volt egy újabb világháború esélye. A béke megteremtése égető kérdés volt. Sajnos ma is az.

GYV: És működik szerinted az ötlet?

WM: Szerintem rengeteget számít a személyes tapasztalat. Egyébként felmérések igazolják, hogy azokban a szlovák falvakban igazán nagy a magyarokkal szembeni ellenérzés, ahol nem, vagy alig élnek magyarok. Sokkal toleránsabbak és elfogadóbbak azok a szlovákok, ahol a faluban több magyar él. Együttélés közben derül ki, hogy nagy átlagban minden nemzet egyforma, mindenhol vannak jók és rosszak, hülyék és jó fejek. Szóval szerintem ez egy működő ötlet. Ki tudja, talán jobban járt volna a világ, ha Putyin a leningrádi KGB iskola helyett két évet a UWC iskolarendszerben töltött volna el.

A tanulás a UWC-ben is néha fárasztó (Fotó: Szirbek Anita)

GYV: Mennyiben más a tananyag, mint egy tipikus magyar gimnáziumban?

WM: Az UWC sokkal több lehetőséget ad arra, hogy a diákok megtalálják a saját érdeklődésüket, sokkal többféle óra van. Én például közgazdaságtant is tanulok, mert már egy ideje felmerült bennem, hogy közgazdász szeretnék lenni, és ki akartam próbálni. De az iskolában lehet tanulni szociológiát és politológiát is. Ezek mind olyan tárgyak, amelyek otthon a gimnáziumban nincsenek. Az is választható, hogy egy adott tantárgyat milyen mélységig és nehézségben szeretnél tanulni. Például itt négy szintű matematikaórát kínálnak. Nekem a közgáz miatt fontos a matek, ezért az erős órát választottam. Viszont nem szeretnék elmélyedni a biológiában, fizikában, kémiában.

Olyan órára járok, ahol ezeket a tárgyakat együtt tanítják, és bár nem túl részletesen, de elegendő tudást kapok ahhoz, hogy eligazodjak a világ dolgaiban. Engem is érdekel, hogy mi az újszerű abban a covidoltásban amit Karikó Katalinék fejlesztettek ki, és az is érdekel, hogy hogyan mutálódnak és tudnak állatokról átvándorolni emberre a vírusok. Szerintem irtó izgalmas esemény a nemrég az űrbe felküldött James Webb teleszkóp, és szeretném valamelyest megérteni, hogyan állították pályára. Szóval van bennem érdeklődés a természettudományok iránt, de nem szeretnék mikrobiológiát tanulni hetekig.

GYV: Említetted, hogy több az önálló munka is.

WM: Igen sok kutatást kell végeznünk, és azt esszében megírjuk vagy előadjuk. Ehhez persze segítséget is kapunk. Először nehezen ment nekiállni a Google-ból összeszedegetni az anyagokat egy adott témáról, aztán kiszűrni belőle, hogy mi lényeges és mi nem, melyik a szavahihető forrás, melyik nem, majd mindebből leszűrni, hogy én mit gondolok, aztán mindezt értelmesen összefoglalni. De most már kezdek belejönni.

A UWC rendszer összességében sokkal jobban rámegy arra, hogy önállóan, kritikusan gondolkodjunk, és ne csak a tényeket biflázzuk be. Nekem ez az iskolatípus sokkal jobban megfelel, azért is akartam eljönni ide.

GYV: Milyen iskolán kívüli programjaitok vannak?  

WM: Péntekenként nincs hagyományos iskola, hanem többféle tevékenység közül lehet választani. Van, aki például a közeli pueblo indiánok közösségébe megy segíteni, van, aki egy almafarmon dolgozik, de lehet vitafórumra is járni, vagy konfliktuskezelést tanulni. Én most egy életmentő túravezető foglalkozásra járok, és majd egy olyan csapatban fogok dolgozni, akik segítenek a sivatagban eltévedt turistákat megtalálni, megmenteni.

Matyi és barátai

GYV: Biztos van egy-két szülő, aki erre fogná a fejét, hogy akkor péntekenként lógás van, mert ezek inkább szabadidős tevékenységek.  

WM: Ha a magolást vesszük a tanulás alapvető formájának, akkor persze nem tanulunk péntekenként. De szerintem Linda barátnőm a pueblo közösségben eltöltött munkája alatt rengeteg fontos képességre tesz szert. Megtanul szervezni, összefogni több ember munkáját, hatékonyan kommunikálni, és fejlődik a problémamegoldó képessége. Azt is megtanulja, hogy milyen egy ember élete, aki nem olyan szerencsés helyre született, mint ő vagy én. Ez utóbbit egészen más szinten érti meg, mintha elolvasna egy adatokkal teli cikket a pueblo indiánok történelméről és jelenlegi nehéz sorsáról. Szóval van olyan tudás, amit csak átélve, megtapasztalva szerezhetsz meg, és nem lehet megtanulni egy könyvből vagy az iskolapadban.

GYV: Gondolom, hozzád is eljutott a magyarországi tanársztrájk híre?

WM: Szerintem a tanárok mind szent őrültek. Ha valakinek van kamasz gyereke, abból képzeljen 36-ot, ahogy randalíroznak és baromkodnak egy teremben. Aztán képzelje el magát, hogy kiáll eléjük, és valamiről magyaráz, ami őt magát nagyon érdekli, de a fiatalok nagy részét egyáltalán nem. És ez megy napi 5-6 órában. Aztán hazamegy, dolgozatok, készülés…, és még azon töri a fejét, hogyan tehetné a mondandóját a gyerekek számára érdekessé. Ha a világnak olyan mázlija van, hogy léteznek ilyen szent őrültek, akkor nagyon meg kéne becsülnünk őket. Magyarországon viszont a tanárok sem anyagi, sem társadalmi megbecsültséget nem kapnak. Pedig nem ártana, mert a jelenlegi helyzetnek az lesz az eredménye, hogy az én gyerekemet már nem lesz, aki tanítsa.

Matyiék a Grand Canyonban kirándulnak (Fotó: Ali Dinc)

GYV: Szerinted mit lehet megvalósítani a UWC oktatási gyakorlatából a magyar iskolarendszerben?

WM: Van, amit igen és van, amit nem. Például finanszírozni 200 gyerek utazását és két évi ellátását rengeteg pénz. Ezt nyilván nem lehet elvárni a magyar rendszertől. Ezt itt is alapítványok fizetik. De a UWC sokszínűségét, nyitott szellemiségét át lehetne ültetni az otthoni közegbe. Miért ne tarthatna egy iskola közösen a kínai iskolával kínai újévi partit vagy közös sport programokat? Egyébként a Radnótiban, ahova Budapesten jártam voltak nagyon jó kezdeményezések erre. A Bagázs Alapítvánnyal közös szervezésben tőlünk sok diák járt le Bagra hátrányos helyzetű gyerekeket korrepetálni. Szerveztek határon túli magyar gyerekeknek is nyári tábort, és az iskola diákjainak családjai szállásolták el őket. Nálunk is volt egy kárpátaljai kisfiú.

Szóval azért, ha valaki akar, ki lehet találni dolgokat.

Ami a tananyagot illeti, ez elsősorban döntés kérdése, amiben a kormánynak óriási felelősége van. Nem elég, ha egy iskolában jók a tanárok, teret kell engedni, hogy modern szemlélettel tanítsanak. A tanáraim Budapesten fantasztikusak voltak, tényleg kivételesek. Azt gondolom, hogy ha ők a UWC rendszerben taníthatnának, akkor a Radnóti lenne a világ legjobb iskolája. 

Címoldali fotó: Szirbek Anita