Minden szülő azt szeretné, ha a gyermeke önálló gondolkodású lenne és bátran kifejezné a véleményét. Ám korántsem mindegy, hogy ezt milyen stílusban teszi. Fontos, hogy megtanítsuk a gyerekünket arra, hogy udvariasan és tisztelettudóan vitatkozzon. Joanna Eng írása.
Ne legyünk képmutatóak, lássuk be, mi, felnőttek sem mutatunk mindig jó példát a vitakultúrából, különösen manapság, amikor a Facebookon, a tévében vagy odahaza politikáról, járványról, gazdaságról meg egyebekről fejtjük ki a véleményünket ‒ gyakran nem épp a legszerencsésebb módon.
A másik ember türelmes és tiszteletteljes meghallgatása megtanulható
Rá kell vezetnünk a gyereket, hogy bármit gondoljon is egy adott témáról, tisztelettel hallgassa meg a többiek véleményét. Ezzel ráadásul magunknak is jót teszünk: akár dacos kisfiúnk van, akár önfejű kamasz lányunk, nekünk is jobban esik, ha a tiszteletteljesen fejezi ki az egyet nem értését.
Természetesen a szülők is megfogadhatják a tanácsainkat: amikor a gyerekeikkel vagy egymás közt beszélgetnek, mutassanak jó példát, miként kell mások véleményét meghallgatni (hogy azután az ő gondolataik is meghallgatásra találjanak).
Lássuk hát, melyek azok a mondatok, amelyekkel rábírhatjuk gyermekünket az udvarias ellenkezésre:
1. „Mit gondolsz?”
Ezzel az egyszerű kérdéssel megmutathatod a gyereknek, hogy kíváncsi vagy a véleményére, egyúttal közlöd azt is, hogy nyugodtan akarod megbeszélni a dolgot egymás túlharsogása nélkül.
2. „Akkor most te következel.”
Ebből a gyerek megérti, hogy előbb hallgassa meg a másikat és csak utána beszéljen, valamint azt is kifejezzük ezzel, hogy érdekel a mondanivalója. Ha szólunk, hogy mikor fejeztük be, amit mondani akarunk, rájön, hogy ha nem szakítja félbe, jobban megérti a másikat, és ő is jobban kifejtheti a saját gondolatait.
3. „Játsszuk el az egészet!”
A szerepjátékkal illusztrálhatjuk, miket mondanak az emberek, ha konfliktusuk támad. Találjunk ki egy egyszerű élethelyzetet, amelyben a felek konfliktusba kerülnek, hangozzanak el különböző érvek, és a gyerek gondolatait is vegyük be ezek közé.
4. „Lehet más véleményed, de hogyan tudnád ezt másképp kifejezni?”
Emlékeztesd a tisztelettudó nyelvhasználat szükségességére, és kérd meg, hogy adjon udvariasabb választ. Ha a gyerek nem tud ilyet mondani, hozz fel néhány példát, és gyakoroltasd vele. Például ilyen egyszerű mondatokat: „Nekem erről más a véleményem”.
5. „Emlékszel, amikor…?”
Juttass eszébe egy olyan esetet, amikor jól oldott meg egy konfliktust (például hagyta, hogy a testvére játsszon előbb egy játékkal), vagy tisztelettudóan beszélgetett (udvariasan kérdezett és meghallgatta a választ). Ez megerősíti az önbizalmát, hogy képes tisztelettudóan vitatkozni.
6. „Néha én is ezt érzem.”
Ne titkoljuk el a gyerek elől, hogy a felnőtt is dühbe gurulhat, és olykor ő is nehezen őrzi meg a nyugalmát. Teljesen rendjén van, ha az ember haragszik, megijed vagy zavarba jön, csak az a fontos, hogy ezt kezelni tudja.
7. „Tudom, hogy ez mennyire fontos neked.”
A gyerekeknek fontos, hogy értékeljék és meghallgassák őket. Van úgy, hogy az érzelmeik elismerése máris oldja a helyzetet, és nyugodtabban folytathatjuk a beszélgetést.
8. „Ne haragudj!”
Ha elveszted a fejed, és ráförmedsz a gyerekre, fontos, hogy utána igazi bocsánatkéréssel ismerd el a hibádat. Ezzel példát mutatsz a gyereknek, és így majd ő is képes lesz elismerni, ha valamit helytelenül csinált.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
