A pandémia alatt sok szülő azt gondolta, hogy ha másra nem is, a karantén legalább arra jó lesz, hogy egy kicsit több időt tölthet majd a gyerekével. Kiderült azonban, hogy annak ellenére, hogy az elmúlt egy évben alig mehettünk valahova és a tennivalónk is kevesebb volt, kiégettebbek vagyunk, mint valaha. Ana Connery írása.
A ParentsTogether egyesület nemrég felmérést készített, amely során megkérdezett 1200 szülőt, hogy van-e a családban valaki, aki mentális vagy érzelmi zavarokkal küzd. 65 százalék válaszolt igennel, 60 százalékuk pedig azt mondta, hogy minden rosszabb vagy sokkal rosszabb, mint tavaly nyáron volt. Még azok a családok is megsínylik ezt az időszakot, amelyeknek a tagjai nem vesztették el az állásukat, olyan súlyos terhet ró rájuk a gyermeknevelés a pandémia idején. Nem csoda, hogy az otthontanulás sok családban óriási stresszforrássá vált. Az Amerikai Pszichológiai Társaság megbízásából végzett felmérés szerint a szülők 63 százaléka állítja, hogy a járvány miatt az idei iskolaév stresszesebb volt, mint a tavalyi.
A szülői kiégés gyakoribb az egyedülálló szülők és a színes bőrű közösségek esetében. A párkapcsolat sem enyhíti mindig a stresszt. Amerikában széleskörű felmérés mutatta ki, hogy a 12 éven aluli gyerekek otthontanulásában az anyák viselik a terhek oroszlánrészét.
„Ez kimerítő mind a szülők, mind a gyerekek számára” – mondja dr. Jason Goldstein, a kisgyermekek informális oktatásával foglalkozó Kiddie Academy egészségügyi és wellness-tanácsadója. „A szülők számára szokatlan például, hogy otthon végzik a munkájukat, tovább vagy rapszodikusan dolgoznak, kevesebb érzelmi tartalékkal tudnak csak a gyerekekkel foglalkozni, kevesebbet mozognak, kevesebb idejük jut a kikapcsolódásra és feltöltődésre.” Ezek együtt olyan erős stresszorok, amilyenekkel korábban nem kellett számolniuk. A saját kiégettsége mellett sok szülő a gyerekei megemelkedett stressz-szintjével is kénytelen foglalkozni. „Mindeközben összeroskadunk az örökké változó, zavaros információk súlya alatt, amelyeket a szakértők zúdítanak ránk a bizonytalan jövőről” – teszi hozzá Goldstein. Ezért ne csodálkozzunk azon, hogy a szülői kiégés mértéke az egeket csapdossa, annak ellenére, hogy a járvány miatt a családok a megszokott tevékenységeik nagy részét nem gyakorolhatják.
A kiégésnek leginkább úgy vehetjük elejét, ha úgy, ahogy van, elkerüljük. A kutatásokból kiderül, hogy a rendszeres testmozgás, a meditáció, a mély légzés és az egészséges, tápláló étrend igen hasznos, ugyanakkor egyéb módszerek is vannak a szülői kiégés leküzdésére. Sokat segíthet az alábbi öt jó tanács:
Szakíts időt a lazításra!
„Nagyon fontos, hogy az a szülő, aki úgy érzi, a kiégés határán van, lassítson egy kicsit” – mondja Andy Slavitt, az In the Bubble („A buborékban”) című podcast műsorvezetője, Obama egészségügyi tanácsadó bizottságának egykori vezetője. „Nagyon nehéz ez a helyzet, képtelenség egyfolytában száz százalékosan teljesíteni. Olykor előfordul, hogy hibázunk, mert olyan nincs, hogy ne hibáznánk…”. Nem vagy egyedül, a legtöbb szülő küszködik, ami sajnos a körülményekből fakad. Nem te vagy a hibás, ne ostorozd magad minden melléfogásért, mulasztásért, felhalmozódott szennyesért vagy egyéb „hibáért”. Hiába emészted magad, ráadásul ilyen állapotban még kevésbé tudsz a családod kedvére tenni.
Ismerd fel a jeleket!
Dr. Goldstein szerint négy fő jel utal arra, hogy a kiégés felé közeledsz:
– megváltozott alvás vagy étvágy
– megmagyarázhatatlan szomorúság
– dühös, sőt, akár következetlen viselkedés
– csökkenő érdeklődés olyan tevékenységek iránt, amelyek azelőtt örömet okoztak.
Talán az alvásban vagy az étvágyban beálló változások a leggyakoribbak, de sokan küszködnek általános levertséggel is. Vigyázz, ne csak akkor vedd észre, hogy baj van, amikor már nagyon szomorú vagy dühös vagy. Váljék szokásoddá, hogy mindennap ugyanabban az időszakban megkérdezed magadtól, hogy hogyan érzed magad, például, amikor munkába indulás előtt a reggeli kávédat szürcsölöd, vagy amikor alváshoz készülődsz. Akár egyet is felismersz az említett jelekből, haladéktalanul intézkedj! Akár úgy, hogy segítséget kérsz egy barátodtól vagy a partneredtől. Ha valakivel beszélgetsz, mindjárt jobban rálátsz a dolgaidra. Nem muszáj azonnal szakemberhez fordulni ‒ habár az sem rossz ötlet. A rövid, de rendszeres beszélgetések olyanokkal, akikben megbízol, enyhítik a rád nehezedő terhet, és kevésbé érzed majd egyedül magad.
Idegesen ne fegyelmezz!
„Amikor magasra szökik a stressz-szinted és frusztrált vagy, a reakciód meggondolatlanabb és kevésbé hatékony” ‒ állítja dr.Goldstein. „Mindig légy tisztában az érzelmi állapotoddal, mielőtt elbeszélgetsz a gyerekkel, és tisztázd magadban, hogy mit szeretnél elérni és hogy milyen üzenetet akarsz átadni”. Egyszerűbben fogalmazva: ha stresszes állapotban fegyelmezed a gyereket, az általában csak növeli a feszültséget, és ettől neked is és a gyereknek is csak rosszabb lesz. A világjárvány nem várt mennyiségű stresszt zúdított mindannyiunkra. Ha rendszeresen önvizsgálatot tartunk, nem veszítjük el azt a képességet, hogy türelmesek és megértőek legyünk a gyerekeinkkel. „Ez a tudatosság vagy legalábbis önmegfigyelés nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy megfelelő választ adj a gyermeked kérdéseire és azokra a kihívásokra, amelyek elé az élet állítja” ‒ mondja dr.Goldstein.
Oszd meg mással a terheidet!
Ideális esetben a szülő meg tudja osztani a terheit valaki mással. Számtalan egyedülálló szülőnek ‒ sőt, sok házasságban élő szülőnek is, például a munkabeosztásuk miatt ‒ nem adatik meg ez a lehetőség. „Fontos, hogy kialakíts egy kiterjedt és biztonságos kapcsolatrendszert” ‒ mondja dr. Goldstein. Ez lehet egy heti egyszeri telefonbeszélgetés valamelyik családtaggal vagy baráttal, akivel megbeszélheted a dolgaidat. Mindeközben lehet, hogy te is segíteni tudsz a hasonló cipőben járó családtagjaidnak vagy barátaidnak. A szülők gyakran ódzkodnak a segítségkéréstől, pedig „tapasztalatom szerint az emberek szeretik, ha segítséget kérnek tőlük”, mondja Slavitt. „Ebből arra következtetnek, hogy bízol bennük. És te is segíthetsz másoknak, noha nem tudod, honnan merítesz majd hozzá energiát. Akár hiszed, akár nem, a mások megsegítésétől néha nagyobb lesz a teherbírásod, és bizakodóbb leszel. Mindnyájan egy csónakban evezünk.”
Andy Slavitt egészségügyi szakértő 3 jó tanácsa a járvány alatti fáradtság és kiégés leküzdésére
1. Tarts egy kis pihenőt! Ne bánkódj, ha valami nem sikerül! Olyan nehéz most minden, lehetetlen tökéleteset nyújtani. Találj ki valami jól működő stratégiát a stressz enyhítésére, és mihamarabb kezd is el alkalmazni!
2. Kérj segítséget! Ne feledd, az emberek szeretik, ha segítséget kérnek tőlük, mert ebből tudják, hogy bízol bennük.
3. Ajánld fel másoknak a segítségedet! Akkor is érdemes, ha magad sem tudod, honnan veszed hozzá az energiát. A mások megsegítése teherbíróbbá és bizakodóbbá tesz. Mindnyájan egy csónakban evezünk.
Mondd meg a gyerekeidnek, hogy szeretnél egy kicsit pihenni!
Légy őszinte a gyerekeidhez, javasolja dr. Goldstein. Nem baj, ha tudják, hogy ez mindenkinek nehéz időszak, és hogy olykor fáradt, szomorú és frusztrált vagy. „Ha kimerült vagy, és szeretnél egy negyedórát szakítani magadnak, nyugodtan mondd meg nekik, avasd be őket az érzéseidbe” ‒ szól dr. Goldstein utolsó tanácsa. Azt azonban mindenképp add tudtukra, hogy milyen fontosak neked és milyen boldoggá tesznek, és semmiképp sem ők a probléma okozói. Ha a gyengeségeidet is kimutatod a gyerekeidnek, az az erő jele, hiszen senki sem tökéletes. Azzal nem teszünk jót a gyerekeinknek, ha azt akarjuk velük elhitetni, hogy minket nem érint mindaz, ami most zajlik. Az őszinteséged őket is bátorítja, hogy adott esetben a saját kiégésükről beszéljenek. Vegyenek rólunk példát és lássák be, hogy mindig érdemes segítséget kérni.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org/
