A gyerekek rengeteget lógnak a neten, ami számtalan hasznos információt, szórakozást, játékot kínál nekik és közben a szociális kapcsolataikat is erősíti. Mi, szülők azonban kénytelenek vagyunk a kockázatokkal is számolni, mert a gyerekekre ezernyi veszély leselkedik az online világban. Miközben igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni a biztonságuk érdekében, mindennap újra kell kezdeni a harcot, hiszen havonta több mint harmincezer új alkalmazás jelenik meg. Ezzel nehéz lépést tartani! Ana Connery írása.
Az internetes biztonságról legjobb élőszóban beszélgetni a gyerekkel, de online is tehetünk lépéseket a védelme érdekében. Az alábbi útmutató ötleteket ad arra, hogy mit tegyünk és hogyan beszéljük meg a felmerülő problémákat. Ha megfogadjuk ezeket a tanácsokat, valamivel nyugodtabban engedhetjük vissza a gyereket az online térbe.
A magánélet biztonsága
Mt tegyünk?
1. Netezzünk együtt! Így első kézből látja a gyerek, hogy milyen a helyes online viselkedés, mi pedig képet kapunk arról, hogy ő miféle webhelyeket és alkalmazásokat használ. Mert bizony előfordulnak veszélyes platformok és alkalmazások.
2. Figyeljünk az adatvédelmi beállításokra! Nézzük végig az összes alkalmazást és weboldalt minden olyan eszközön, amit a gyerek használ. Kövessük az utasításokat az első beállítás során, vagy keressük meg az „adatvédelem” vagy a „beállítások” menüpontot, és blokkoljuk a helymegosztást meg az olyan funkciókat, amellyel a közösségimédia-oldalakon közzé lehet tenni a tartózkodási helyet.
3. Változtassuk meg a felhasználónevét! A gyerek csak olyan nevet használjon (fotó nélkül), amely még csak nem is hasonlít a valódi nevére.
Mit mondjunk?
Figyelmeztessük a gyereket, hogy sose adjon ki magáról személyes információt: a teljes nevét, címét, telefonszámát, az iskolája nevét, a saját fényképét, lakcímét, születési évét vagy más azonosításra alkalmas adatot. Magyarázzuk el neki, hogy ha valaki ilyen jellegű adatot kér tőle, hiába tűnik teljesen ártatlannak a kérés, lehet, hogy hátsó szándék áll mögötte. (Az illető például azzal az indokkal kéri el a címét, hogy születésnapi ajándékot akar küldeni neki.) Intézzük úgy, hogy a gyerek mindig hozzánk forduljon, ha valaki személyes információt kér tőle, és együtt döntsük el, hogy rendben van-e a dolog.
Személyazonosság-lopás
Mit tegyünk?
1. Nézzünk utána, történtek-e pénzügyi manőverek a gyerek nevén! Érdeklődjünk a hitelintézeteknél! Ha rendelkezik hitelképességgel, az azt jelenti, hogy valaki felhasználta a személyazonosságát, hogy hitelt vegyen fel. Ebben az esetben tegyünk rendőrségi feljelentést, és küldjük el a jegyzőkönyv másolatát a hitelintézeteknek!
2. Tegyük el biztonságos helyre a gyerek személyi adatait tartalmazó papíralapú iratokat. Ha ilyen dokumentumokat kidobunk, előtte semmisítsük meg őket!
3. Csökkentsük az olyan szervezetek számát, amelyek hozzáférhetnek gyermekünk személyi azonosítójához! Kérjük meg a személyi adatokat elkérő intézményeket, hogy lehetőleg más módon végezzék el az azonosítást!
Mit mondjunk?
Figyelmeztessük a gyermekünket, hogy ne kattintson rá olyan hirdetésekre, amelyek nyereményt, ajándékot vagy hatalmas kedvezményeket kínálnak nekik, ezek ugyanis általában személyes adatokat kérnek.
Szexuális visszaélések
Mit tegyünk?
1. A szülői felügyeleti alkalmazásokkal ellenőrizhetjük a gyerek online tevékenységét. Ezek a programok figyelmeztetnek, ha szexuális tartalmat észlelnek. Beszéljük meg a gyerekkel, hogy miért használjuk ezeket, hadd tudja, hogy a megfigyelés őt védi.
2. Tartsuk közös helyiségben a számítógépet, hogy szemmel tarthassuk a használatát.
Mit mondjunk?
Figyelmeztessük a gyermekünket, hogy soha ne posztoljon vagy küldjön magáról képet, különösen olyanoknak ne, akikkel még sosem találkozott.
Nyugtassuk meg, hogy nekünk mindig elmondhatja, ha valami ijesztő vagy bántó dolog éri a neten, tőlünk nem kell tartania.
Online zaklatás
Mit tegyünk?
1. Keressünk példákat! A saját életünkből vagy a sajtóból válasszunk ki olyan eseteket, amelyek segítségével megértethetjük vele, mit jelent és hogyan történik az internetes zaklatás. Ezzel megtörik a jég, és el tudunk beszélgetni vele arról, hogy mi a rendben lévő és mi a megengedhetetlen az online térben.
2. Idejekorán állítsuk fel a határokat! Észszerű korlátokkal akadályozzuk meg a gyereket abban, hogy túlságosan kötődjön az eszközeihez. Ha kellő megerősítést kap, egészséges öntudata alakul ki, amely független marad a digitális énjétől. Ha a kettőt külön tudja választani, könnyebben el tud majd szakadni a veszélyes vagy fájdalmat okozó online kommunikációtól.
3. Figyeljük a viselkedésében beálló változásokat! Figyelmeztető jel lehet az elszigetelődés, a zárkózottság, a társadalmi tevékenységek iránti érdektelenség, az online tevékenység elrejtése és a hirtelen változás a hangulatában vagy az osztályzataiban.
Mit mondjunk?
Kérdezzük meg a gyerektől, hogy mi az, amit már tud az internetes zaklatásról, és hogy miként szokott reagálni rá. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, fontos, hogy ő maga mondja el a tapasztalatait. Érezze, hogy nyugodtan beszélhet velünk erről, anélkül, hogy hibáztatnánk, vagy szégyenkeznie kellene.
Nem megfelelő szexuális tartalmak
Mit tegyünk?
1. Állítsuk be a Google-t alapértelmezett keresőmotornak és kapcsoljuk be a Google Biztonságos Keresést, vagy használjunk kifejezetten gyerekeknek készült keresőt. Ezzel automatikusan kiszűrjük a pornográfiát és az esetleges sértő vagy nem megfelelő tartalmakat.
2. Ellenőrizzük, hogy az internetes keresőszolgáltató rendelkezik-e szülői felügyelettel, tartalomszűrőkkel vagy egyéb képernyőidő-kezelési funkciókkal, amelyek a gyerek összes eszközén korlátozzák a felnőtteknek szóló tartalomhoz való hozzáférést, és blokkolják a pornót.
3. Használjunk olyan szülői felügyeleti alkalmazást, mint például a Bark vagy a Net Nanny, és állítsunk be riasztást minden szexuális jellegű tartalomra.
Mit mondjunk?
Az ilyen tartalmat nevezzük pornónak, és elítélően beszéljünk róla. Magyarázzuk el neki, hogy gyerekeknek különösképpen nem való az ilyen jellegű tartalom. A kisebbeknek lehet ilyen egyszerűen: „Ha olyasmit találsz, ami undorít, megijeszt, vagy úgy gondolod, hogy egy gyereknek azt nem lenne szabad látnia, mindenképp azonnal szólj nekem vagy egy másik felnőttnek, akiben megbízol”.
A nagyobb gyerekeknek már bővebben kifejthetjük, hogy a pornó nem a valódi szexuális élményt mutatja, torzíthatja a szexről alkotott képzetét, továbbá (a nőkkel szemben megalázó bánásmód bemutatásával) a szexizmust erősíti.
Tudassuk a gyerekkel, hogy a szexuális kíváncsiság a fejlődés teljesen normális velejárója, és bármikor feltehet szexszel kapcsolatos kérdéseket. Így a jövőben szívesebben fordul majd hozzánk akkor is, ha kétsége támad valamilyen szexuális tartalommal kapcsolatban.
Rosszindulatú programok és számítógépes vírusok
Mit tegyünk?
1. Tartsuk naprakészen az eszközei alkalmazásait és operációs rendszerét. Ezzel kiküszöbölhetjük azokat a biztonsággal kapcsolatos hibákat, amelyek következtében könnyebben juthatnak be a gépeibe a rosszindulatú programok és vírusok.
2. Telepítsünk víruskereső szoftvert gyermekünk eszközeire (sőt, a család minden eszközére) a rosszindulatú szoftverek azonosítása és eltávolítása érdekében. Kapcsoljuk be ezeket a szolgáltatásokat:
– rosszindulatú programok
– levélszemét-szűrés
– adathalászat elleni védelem
– valós idejű webböngésző
Magyarázzuk el a gyereknek, hogy mire kattinthat és mire nem. Ismeretlenek által küldött e-mailek, mellékletek és képek szóba se jöhetnek! Érdemes olyan szabályt is felállítani, hogy ha rá akar klikkelni egy játékra vagy zenei linkre, előbb mutassa meg nekünk.
Mit mondjunk?
Magyarázzuk el, hogy a rosszindulatú programok olyan szoftverek, amelyeket a számítógépek károsítására, adatlopásra vagy zsarolásra hoznak létre. Számoljunk be saját rossz tapasztalatainkról, például amikor elvesztek az adataink vagy lefagyott a gépünk.
Hívjuk fel a figyelmét a figyelmeztető jelekre: ha lelassul a gépe, ha felugró ablakok jelennek meg, illetve ha gyakran lefagy vagy összeomlik a rendszer. Fontos, hogy a gyerek azonnal hozzánk forduljon, ha számítógépes vírusra gyanakszik, ne próbálja eltitkolni, attól félve, hogy elvesszük a gépét.
Magyarázzuk el neki, hogy mire jó a vírusirtó szoftver, és miért kell rendszeresen ellenőrzéseket futtatni, nehogy valami alattomos támadás érje az eszközünket.
Bár olykor idegtépő feladat a gyerek online biztonságának a megőrzése, hosszú távon mégis megéri a fáradságot. Szánjunk rá időt, hogy megbeszéljük gyermekünkkel a lehetséges veszélyeket, mert a baj megelőzésével rengeteg stressztől és aggodalomtól kíméljük meg az egész családot.
(NR fordítása)
Címoldali kép: https://parents-together.org
