A nagyszülői segítség igénybevétele a gyereknevelésben nem új jelenség. Manapság a családok, az agyonhajszolt szülők különösen kénytelenek a nagyszülőkre támaszkodni. Nem könnyű ugyanis biztonságos és megfizethető gyermekgondozási lehetőségekhez jutni, kivált most, a pandémia idején. A szülői és nagyszülői együttműködés hepehupás, de azért járható út. Joanna Eng írása.
Bizony elkél a nagyszülői segítség, pláne az egyszülős családoknál. Ha éppen nem a munka szólítja el a szülőt, nem ide-oda rohangál, intézkedik, akkor azért, hogy egy kicsit törődhessen magával – hogy a felgyülemlett stressztől megszabadulva ismét újult erővel vethesse be magát a napi verklibe. Madonna Harrington Meyer szociológus, a Nagymamák munkában című könyv szerzője szerint az utóbbi évtizedekben erősödő tendencia, hogy a nagyszülők válnak rendszeres gyermekgondozókká. A világjárvány közepette sok nagyszülő nem láthatta az unokáit, mások viszont minden idejüket az unokáik gondozásával töltötték. A gyermekekkel való törődés sok örömmel, de bizony számtalan nehézséggel is jár. „Egyszerre csodálatos és túl sok”, magyarázza Meyer.
Reva Fischner 66 éves nagymama, aki több mint heti 40 órát foglalkozik a gyerekekkel, miközben a fia és a menye otthon dolgozik. Helyzetábrázolása igen tömör: „Elképesztően nehéz, egész nap, szünet nélkül”.
Ugyanakkor Gabriele LeMond, 67 éves nagymama, aki három és fél hónapig gondozta lánya és veje gyermekeit, áradozik, hogy milyen hasznosan telt ez az idő, és mennyire összemelegedett az unokáival. „Egy csomó terhet levettem a vállukról, nem is tudom, hogy győzik azóta, hogy eljöttem.” Majd hozzáteszi: „Sokkal közelebb kerültem az unokáimhoz, és rengeteg örömöm volt velük”.
Amilyen áldás a bevethető nagyszülő, éppolyan rázós is lehet a családok számára a hatáskörök tisztázása. Íme néhány példa, amelyek segíthetnek a jó együttműködés kialakításában:
Stratégiai szünetek közbeiktatása
Az idősebbeknek több pihenésre van szükségük, márpedig a gyermekgondozás sok fizikai munkával és stresszel jár. Ezért a szülőkkel együtt találják ki, hogyan lehetne szüneteket beiktatni a mindennapi rutinba. Attól a szakértők eltanácsolnak, hogy a kicsik a tévét bámulják, vagy órákig az iPaden játsszanak, de a korlátozott képernyőidő mentőkötél lehet a fáradt nagyik számára. Simán megengedhető például a gyerek korának megfelelő műsor vagy oktatójáték a napnak egy bizonyos szakaszában, egy heti egyszeri online tanfolyam, vagy egy megtervezett FaceTime találkozó rokonokkal. Együtt beszéljétek meg, készítsetek mindenki számára alkalmas családi médiatervet.
A gyerekek már óvodáskorban is segítsenek a házimunkában, ne csak nézzék a robotoló nagyszülőt. A nagyszülő és az unoka között még szorosabb lesz a kapocs a közös takarítás, főzés, mosogatás révén. Az otthon dolgozó szülő is bedobhatja magát olykor, ha már nagyon összesűrűsödnek a tennivalók, egy rendrakás erejéig, vagy ajánlja fel a nagyszülőnek, hogy szundítson egyet délután. Már az is számít, ha ő öltözteti fel az udvarra kikívánkozó gyereket.
Alapszabályok lefektetése
Vannak vidám, bohókás, engedékeny nagyszülők, akik elkényeztetik az unokákat. Rendszeres igénybevételük esetén azonban szükség van valamilyen egészséges rendszerre és határok meghúzására.
Más nagyszülők kioktatják a saját gyerekeiket (azaz a szülőket), mit hogyan kell csinálni. Pedig tartós együttlét esetén nekik kell követniük a szülői útmutatást az unokák megrendszabályozásában. Nehéz megtalálni a helyes egyensúlyt.
Teljesen jogos, ha a szülők megfellebbezhetetlen szabályokat állítanak fel, amelyeket minden gyerekvigyázótól elvárnak: a saját szüleiktől éppúgy, mint az anyóstól és az apóstól. Persze legyenek rugalmasak kisebb, jelentéktelenebb dolgokban, hogy a nagyszülők is ráleljenek a számukra megfelelő gyereknevelési stratégiára.
J. Lane Tanner, a Kaliforniai Egyetem gyermekgyógyász professzora azt tanácsolja, hogy mindig a szülő legyen a legfőbb hatalom. Ha viszont a nagyszülők látják el rendszeresen vagy elsődlegesen a gondozói feladatokat, felmerülhetnek bizonyos kérdések és szürke zónák adódhatnak. No, de ha az a szabály, hogy a szülő a legfőbb hatalom, mikor dönthetnek mégis önhatalmúlag a nagyszülők? Tanner erre is megadja a választ: „amikor a szülők megengedik, amikor a szülők nincsenek jelen, amikor a gyerek viselkedése közvetlenül érinti őket, amikor a gyerek biztonsága veszélyben forog, vagy amikor a gyerek megszegi a házi szabályokat”.
Legyen folyamatos a kommunikáció
A gyermekgondozás zökkenőmentessége érdekében nagyon lényeges, hogy állandó eszmecsere folyjék a felek között. Keressétek meg annak a módját, hogy mindig megbeszéljétek a felmerülő problémákat. Ez történhet heti körlevélben, közösen vezetett családi naplóban vagy egyszerű levelezéssel is.
Ha a szülő valami alapvető kérdésben nem ért egyet a nagyszülővel, amiből nem engedhet, indokolja az elvárását, hivatkozzon olyan forrásra, amelyből megérthető, hogy miért olyan fontos számára ez a nevelési elv, és amely a nagyszülőt is meggyőzi.
Érezze a nagyszülő a megbecsülést
A nagyszülő, mint minden gyermekgondozó, megérdemli a köszönetet a fáradozásáért. Előfordul, hogy a szülők jelképes összeggel honorálják az unokázást, de természetesen másképp is kifejezhetik a hálájukat. Vitassátok meg, hogy mi a nagyszülő elvárása. Sok nagyszülő nem fogadja el a pénzbeli fizetséget, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehet másképp viszonozni a segítséget.
Nicki Donley, akinek a szülei látják el a hármas ikrei felügyeletét, így nyilatkozik: „A szüleim nem fogadják el a pénzt, de a férjem mindenkinek vacsorát főz, lemossa az anyám autóját és feltölti a tankját”. Nicki és férje segít a szülőknek a lakásuk karbantartásában, műszaki munkálatokban, cipekedésben.
Ha nálatok is van nagypapa, nagymama, aki besegít, szerencsések vagytok. De tudnotok kell, hogy mint mindennek, ennek is megvannak a nehézségei. Vezessen mindenkit a tisztázó szándék, konfliktusok helyett a megoldást keressétek, és akkor mindenki jól jár: gyerek, szülő és nagyszülő egyaránt. Mert így lehet igazán élvezetes és emlékezetes az együttlét.
(NR fordítása)
Címoldali kép: Shutterstock
