Mérlegre került az Orbán-kabinet demográfiai politikája. Mit jelent az, hogy tíz év alatt 1,23-ról 1,55-re nőtt a teljes termékenységi mutató, vagyis hogy egy magyar nő élete során átlagosan hány gyermeknek ad életet? A Válasz Online újságírója utánanézett a számoknak és meglepő eredményekre jutott.
Nem újkeletű jelenség nálunk a népesség fogyása miatti aggodalom, és nem a magyar kormány az egyetlen a világon, amelyik elutasítja, hogy a bevándorlás segítsen a helyzeten. A hazai politika azonban kétségkívül az élen jár a saját erőforrásokra támaszkodó megoldások keresésében. Ám nem biztos, hogy a vezetés leghőbb álma vált valóra, derül ki a Válasz Online cikkéből.
Hova megy a pénz?
Az utóbbi évtizedben központi szerephez jutott a nemzeti érzülettől átitatott demográfiai politika. A szülési hajlandóságot a 2010-től fokozatosan életbe lépő, anyagi előnyökkel kecsegtető családpolitikai intézkedések (családi adókedvezmény, otthonteremtési program, babaváró támogatás, gyed extra stb.) hivatottak serkenteni. Ezeket úgy alakították ki, hogy a tehetősebb középosztályi rétegekben lehessen jelentősebb népszaporulatra számítani. Így például a rászorulókat támogató régi szocpol helyébe lépő, fantasztikus lehetőségeket kínáló CSOK-ból szigorú munkateszttel zárták ki a szegényebb rétegeket. (A CSOK igénybevételéhez két főállású munkaviszonyt vagy ennek megfelelő járulékfizetést kell igazolni.)
A nehéz anyagi körülmények között élők vagy az egyszülős háztartások kiszorulnak a legtöbb támogatásból.
Ráadásul mindeközben mit sem változott a minden gyerek után járó családi pótlék, a szülés utáni anyasági támogatás, a gyermeknevelési segély (gyes) és a nagycsaládosokat támogató (gyet) összege, ami azt jelenti, hogy a juttatások piaci értéke jelentősen romlott.
Magyarán: a családok, gyermekek jólétét biztosító közpénzek az amúgy is jómódúakhoz vándorolnak, míg az alkalmi munkákból élők és a munkanélküliek, ha el kell is tartaniuk kettő, három vagy több gyereket, nem részesülhetnek hasonló támogatásokban.
És hova születnek a gyerekek?
Miközben a családpolitikai intézkedések látványosan a jómódúaknak kedveznek, tovább erősödött az a kitartó tendencia, hogy a legszegényebb északkeleti régióban a legmagasabb (az országos átlagnál négy tizeddel magasabb) a termékenységi ráta. Azaz elsősorban Borsodnak és Szabolcsnak köszönhető a teljes születésszám emelkedése. Ez rögtön kitűnik az 2013-as és a 2020-as megyei adatok összehasonlításából.
Újdonságként hat, hogy a gyermektámogatások munkavégzéshez kötésével a jelenlegi feltételek a válságrégiókban élőket egyszersmind munkavállalásra is ösztönzik, hogy legalább a kevés, számukra is elérhető juttatásban részesüljenek. Előfordul, hogy emiatt az eredeti szándéktól távol eső funkciót tölt be egy-egy intézkedés. A gyermekgondozás melletti munkavégzést lehetővé tévő gyed extrát például sokszor az általában jobban fizető állással bíró apák veszik igénybe, miközben a munkával, de gyakran még biztosított jogviszonnyal sem rendelkező asszony otthon marad a gyerekekkel. Ellentmondásos a közmunkások helyzete is: jövedelemarányosan ugyan részesülhetnek a CSOK-ból, ami elvileg motiválja őket arra, hogy továbblépjenek a legális folglalkoztatottság irányába. Csakhogy a közmunka bizonyítottan zsákutca, onnan nem vezet egyenes út a munkaerőpiacra.
A Válasz Online újságírójának a megállapítása szerint
az új rendszerben a mélyszegénységből való kitöréshez két dolog kellene: munka és gyerek. Tegyük hozzá: az előbbihez a leszakadó régiókban általában nehéz hozzájutni, emiatt aztán rengeteg gyerek él nélkülözésben.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat (MSZEH) jelentése rámutat, hogy az utóbbi években jelentősen javultak a szegénység és kirekesztődés jelzőszámai, ahogy szerte Közép-Kelet-Európában is hasonló folyamatok zajlanak. Azonban nálunk sokkal kedvezőtlenebbül alakul a jövedelmek elosztása. A növekvő egyenlőtlenség miatt pedig egyre többeket fenyeget a mélyszegénység kockázata.
Azon nem csodálkozhatunk, hogy nem a nincstelen, iskolázatlan rétegeknél, hanem jellemzően az érettségivel rendelkezők körében tapasztalható a születésszám emelkedése.
Érdekes ugyanakkor, hogy felerészben a már nem éppen fiatal nők vállalkoztak anyaságra. Figyelemreméltó az is, hogy a népességnövelő intézkedéscsomag elsősorban a vidéki nők többedik gyermekét segítette világra, a nagyvárosiakat viszont kevésbé érintette meg.
A Válasz Online cikke szerint ez feltehetően annak tudható be, hogy a nagyvárosokban eszelősen magasak az ingatlanárak, ezért itt nem igazán tudtak hatást gyakorolni az elsősorban a lakhatási körülmények javítását célzó intézkedések. A támogatások sokkal ösztönzőbbek a falusiak és a kisvárosiak számára.
A gazdasági előnyökkel bíró nyugati országrész, azon belül is Győr, illetve Ausztria vonzáskörzetében Mosonmagyaróvár és a környékbeli járások is jelentősebb születésszám emelkedéssel dicsekedhetnek. Itt is, és a főváros agglomerációjában is
az új baba jelentheti a kiutat fiatal pároknak a munkásszállókról: gombamód szaporodnak tehát a melléképületekben, garázsokban kialakított lakások, teljes lakónegyedek jöttek létre a semmiből.
Újszülöttek az aprófalvaktól a fővárosig
– Az 1000 lakos alatti aprófalvakban volt a legerősebb a növekedés: itt 2013 óta 23 százalékkal nőtt a babaszám.
– A 2000-5000 lakosú községekben is 19 százalékos volt az emelkedés, ami az országos átlag négy-hatszorosa.
– 20 ezer lakos felett az országos átlagot nézve még csökkent is a születések száma, 50 ezer felett pedig teljesen hatástalan volt a rengeteg támogatás.
– Budapesten erősen visszaesett a kisbabák száma, ráadásul jelentős kiáramlás indult meg az alacsonyabb ingatlanárakkal rendelkező agglomeráció irányába.
Na és kik szülik/nemzik őket?
Végeredményben 3650 főnyi többletről beszélünk: ennyi gyerekkel született több 2020-ban, mint 2013-ban. Ennyi könyvelhető el a sok ezer milliárdos népességpolitika sikerének.
Ez is nagy eredmény, hiszen a gyermektelenség terjedésével egyre csökken a potenciális anyák száma, vagyis kevesebb nőnek kell megszülnie az utánpótláshoz szükséges gyerekeket. A szülési kor kitolódásának tudható be, hogy a többlet majdnem felerészben a 40 feletti nőknek köszönhető, vagyis 1800 gyerek az ő vállalásuk. Az apáknál dettó: a növekmény a 40, sőt még inkább a 45 évnél idősebbeknél mutatkozik. Igaz ugyan, hogy a kapkodó népesedéspolitika hajlamos a harmadik gyermek megszületését sürgetni – megfeledkezve arról, hogy ahhoz első és második gyermekre is szükség van –, ám a kissé korosan a ringbe szálló szülőkre biztos nem lehet a termékenységi ráta jelentős növelését bízni.
Azzal tehát nem vádolható az Orbán-kabinet, hogy a természet rendjébe túlontúl beavatkozva teleszülesztette volna a Kárpát-medencét. Annál is kevésbé, mivel a magyar adatok változása megfelel a térségbeli tendenciáknak. (A legfrissebb, azaz az idei (a január 1-től november 30-ig tartó időszakra vonatkozó) adatokat a KSH honlapján találjátok.)
Úgy látszik, bármit tennénk is a hazáért mi, vagy tesz velünk a politika a gyermekszám emelkedésében reménykedve, alapvetően együtt haladunk a környező világban tapasztalható nagyobb léptékű folyamatokkal. Ezek pedig a népesség csökkenése irányába visznek.
A legdurvább forgatókönyv szerint Magyarország lakossága ötven éven belül akár hatmillió főre zsugorodhat. De mielőtt még ez bekövetkezne, komoly munkaerőhiányra, a gazdaság lelassulására, egyes település- és országrészek teljes elnéptelenedésére számíthatunk. Szép, új világ.
Címoldali kép: Shutterstock
