Négy kerülendő szülői közhely – és amit helyettük mondj

Vannak olyan kifejezések, amelyeket szinte minden szülő használ bizonyos esetekben, pedig egyáltalán nem kéne. Köztük sok olyan is akad, amiről azt hitted, hogy te soha az életben nem fogod kimondani. Aztán valahogy mégiscsak kicsúszik a szádon, sőt, újra és újra elköveted ugyanazt a hibát. Végtére is, ha a gyerek valami veszélyes dologra készül, mi sem természetesebb annál, mint hogy rárivallsz: „Óvatosan!” Hát nem?

Vannak olyan hibák, amelyekről azt gondoltad, hogy te soha nem fogod elkövetni, ha majd neked is lesznek gyerekeid. Aztán minden meggyőződésed ellenére mégis elköveted őket. Vajon olyan mélyen belénk van kódolva a szülői fogalomtár, hogy képtelenek vagyunk megszabadulni tőle? Na, azért megéri próbálkozni, vagy legalább elgondolkodni azon, mi lehet a baj a mégoly általános, közkeletű kifejezésekkel.

A legfontosabb persze az, hogy a mondandónkat és az elvárásainkat a gyerek életkora, fejlődése által meghatározott képességeihez igazítsuk. Ezen felül viszont 

vannak olyan nyelvileg rögzült, de nem éppen ideális szülői megnyilvánulások is, amelyek a gyerek személyiségétől, érettségétől függetlenül kártékonyak lehetnek. 

Mert rossz az üzenetük, megzavarják a gyerek társadalmi-érzelmi készségeinek a fejlődését, vagy konfliktusokat, viselkedési problémákat okoznak, mivel a gyerek nem tudja, hogy mit várunk el tőle. 

A következőkben kiragadunk négy olyan kifejezést, amit inkább ne használjunk, és mindjárt kínálunk helyettük több olyat is, ami sokkal inkább alkalmazható.

1. „Nincs semmi baj!”

Ha a gyerek elesik, vagy más semmiségnek tűnő dolog miatt sírva fakad, ez az első ösztönszerű mondat, ami kicsúszik a szánkon: „Nincs semmi baj”. Nyilván meg akarjuk nyugtatni (plusz meg szeretnénk úszni egy nagyobb jelenetet), de ennél létezik jobb megközelítés is.

A „nincs semmi baj” hangoztatásával azt éred el, hogy a gyerek meg nem értettnek érzi magát, hisz ő épp azt éli át, hogy baj van. Ráadásul elveszed a kedvét attól, hogy ezentúl megossza veled az érzelmeit. 

Ajánlunk néhány lehetőséget ehelyett.

2. „Légy kedves!”

Előfordult már, hogy felszólítottad a gyerekedet a játszótéren, hogy legyen „kedves” – aztán méltatlakodva konstatáltad, hogy a gyerek fittyet hány a szavadra. No de mi az, hogy „kedves”? Ez olyan ködös fogalom, a gyerek nem is biztos, hogy érti, hogy mit vársz tőle. Azonkívül teljesen szubjektív, hogy mikor kedves/rendes/figyelmes valaki. Ami jólesik az egyik embernek, például, ha lefröcsköljük a strandon, az nem esik jól a másiknak.

Mutatunk a „légy kedves”-nél hasznosabb és konkrétabb mondatokat, amelyek valóban alkalmasak arra, hogy együttérzést váltsanak ki. Az ilyen megközelítéseket sokat kell gyakorolni, de ezekkel a gyereket rávezetheted arra, hogy a jövőben tiszteletteljesebben bánjon embertársaival!

Együttérzést kiváltó mondatok:

Mit mondjak: „Van, aki szereti, ha lefröcskölik, van, aki nem. Ezért előtte kérj engedélyt rá.”

→ Miért: ezzel megtanul beleegyezést kérni, hiszen a „kedvesség” azon múlik, hogy a másik annak érzi-e.

Mit mondjak: „Mit gondolsz, ez milyen érzést okoz a barátodnak?”

→ Miért: empátiára nevel, a gyerek észreveszi, ha a viselkedése kellemetlen a másik számára.

Mit mondjak: „Hagyd, hogy előbb ő fröcsköljön le téged, utána ő engedje, hogy te lefröcsköld.”

→ Miért: hogy a gyerek megtanulja az igazságosságot, és úgy bánjon mással, ahogy te szeretnéd, hogy bánjanak veled.

Mit mondjak: „Ezzel most segítettél neki?”

→ Miért: egy kisebb gyerek jobban megérti a segítség jelentését, mint azt, hogy milyen a „kedvesség”.

Mit mondjak: „Tudom, hogy bosszankodsz, de úgy mutasd ki, hogy ne bántsd a másikat.”

→ Miért: mert egy másik megoldást javasolsz azzal, hogy a gyerek inkább szólítsa fel a másikat egy közös pancsolásra vagy egyéb játékra.

3. „Ne nyafogj!”

Nem kétséges, hanem tudományos tény, hogy a nyafogás a világ legidegesítőbb hangja! És ennek megvan a jó oka: a nyafogás stresszt vált ki a felnőttből, miáltal felfigyel a hang kibocsátójára (márpedig a gyerek épp ezt akarja).

Sajnos viszont a „ne nyafogj” nem működik – épp azért, mert figyelmen kívül hagyja a nyafogás mögött rejlő okokat és érzelmeket. A gyerekek gyakran azért nyafognak, mert kimerültek és segítségre szorulnak, szeretnék megkapni a figyelmedet, vagy csak egyszerűen nem találtak jobb módszert arra, hogy elérjék, amit akarnak. A nyafogás okának a megtalálása (és annak kezelése) célravezetőbb, mint ha megpróbálnád elállítani! De néha egy kis figyelemelterelés sem árt.

A következőket válaszolhatod a „ne nyafogj” helyett. De előtte tarts egy kis szünetet, és győződj meg róla, hogy a te hangod elég nyugodt és udvarias-e!

Mit mondj a „ne nyafogj” helyett:

– „Szívesebben válaszolok, ha kedvesen kérdezel.”

– „Nehéz a várakozás, de a nyafogástól nem telik gyorsabban az idő. Játssz az autóddal vagy nézegesd ezt a képeskönyvet.”

– „Látom, hogy bánkódsz. Kérsz egy puszit?”

– „Tudom, hogy szomorkodsz, amiért nem teszem meg, amire kértél. De helyette ajánlok valami sokkal jobbat.”

– „Kitaláltam egy játékot. Különféle hangokon kérek valamit, és te válaszd ki, hogy melyik tetszik neked.”

– „Kucorodj ide hozzám, és olvassunk mesét. Aztán később beszéljük meg ezt a dolgot.”

– „Épp most készítem az uzsonnádat. Akarsz segíteni?”

4. „Légy jó gyerek!”

Amikor a gyereket arra figyelmeztetjük, hogy legyen „jó”, „viselkedjen”, vigyázzon, mert „baj lesz”, vajon megérti az üzenetet? Nem biztos, mert ezek tág fogalmak. A gyerek nem tudja meg pontosan, hogy mit tegyen és mit ne.

A másik baj az ilyen általános kifejezésmóddal az, hogy burkoltan azt juttatjuk kifejezésre, hogy ő „rossz”, rosszul csinál valamit, ami bántó és szorongást okozhat. Pedig nem ez volt a szándékunk. Nézzük csak, mit ne mondjunk, és mit mondjunk helyette.

Rossz utasítások – kérd másképp ugyanazt!

Ezt ne: „Ne rosszalkodj az iskolában!”

→ Ezt igen: „Hallgass a tanító nénire, amikor megkér, hogy dobd ki a szemetet. Azzal a többi gyereknek is segítesz, és több idő jut játékra!”

Ezt ne: „Hallgass a nagyira!” 

→ Ezt igen: „Mit teszel, ha a nagyi szól, hogy ideje hazaindulni a játszótérről?”

Ezt ne: „Légy jó, most dolgozom!”

→ Ezt igen: „Rajzolj vagy legózz, amíg be nem fejezem a munkát, mert csak csendben tudok dolgozni.”

Ezt ne: „Viselkedj normálisan az autóban!”

→ Ezt igen: „Találjuk ki együtt, hogy milyen szabályokat vezessünk be az ülések tisztán tartására!”

Ezt ne: „Légy kedves a játszótársaidhoz!”

→ Ezt igen: „Remélem, jót játszottatok az unokatesóiddal! Gyakorold, hogy abbahagyj valamit, ha azt mondják, hogy »állj«, aztán meséld el, hogy csináltad!”

Néha épp attól leszel jó szülő, hogy elfelejted, mit mondana egy szülő ebben vagy abban a helyzetben, és inkább elgondolkozol rajta, vajon mi segíthetne tényleg?

Címoldali kép: Shutterstock