Egyedülálló szülőnek lenni nem sétagalopp. Ahhoz, hogy mindent kézben tudjunk tartani és mégis ott legyünk a gyerekeknek, szükség van pár „szuperképességre”.
Az egyedülálló szülők nagyon sok mindenben szuperül helytállnak. De nem szabad elfelejtenünk, hogy a képességeiket nem egyik napról a másikra kapták, hanem keményen megdolgoztak mindenért. A fejlődés időbe telik, és nem szabad közben elégedetlenkedni. Minden élethelyzetben érdemes végiggondolni, mi az, amit jót tesz és mi az, ami feleslegesen szívja el az energiákat. Egymástól tanulni hasznos, ezért most olyan képességeket szedünk össze, amelyekben az egyedülálló szülők kiemelkedően jók.
El tudják fogadni a segítséget
Segítséget kérni egyáltalán nem könnyű, az egyedülálló szülőknek mégis gyakran meg kell tenniük. Egy jól működő, támogató közösség fontos ahhoz, hogy mindent kézben lehessen tartani. Ha a család nem tud beugrani, akkor érdemes a barátokhoz, a bölcsis/ovis/sulis szülőtársakhoz vagy a szomszédokhoz fordulni. A terhekben való osztozásnak és a segítség elfogadásának képessége az elsőszámú lecke, amit meg kell tanulni, ha valaki egyedülálló szülő lesz. Nem árt követni a példájukat!
El tudják engedni a tökéletességet
Látogatók jönnek, a lakásban káosz van, a konyha olyan, mint egy csatatér, a fürdőszobában sürgős takarításra lenne szükség, és még a sütemény sincs kész… Ilyenkor mindenkit hatalmába kerít a stressz, és megpróbál perceken belül csodát tenni. Egy egyedülálló szülő ilyenkor csak a legszükségesebbekre koncentrál, mert egyszerűen a legtöbbször nem megy másként. Ők tudják, hogy a vendégeket a legtöbb esetben nem zavarja a rendetlenség, és bárminek örülnek, amivel megkínálják őket, nem csak a frissen sült kalácsot fogadják el. Tudják, hogy ezt a fajta a stresszt csak a saját magunkkal szembeni elvárásaink okozzák, és tisztában vannak azzal is, hogy senki sem tökéletes. A tökéletességre való törekvés csak energiát rabol. Éppen ezért nem is hasonlítgatják magukat másokhoz, hanem elfogadják minden erősségüket és gyengeségüket.
Tudnak nemet mondani
Be tudnál szerezni még pár dolgot? Tudnál még egy kicsit segíteni? NEM!
Sokan még akkor is beleszuszakolnak valamit a napjukba, amikor már amúgy is tele van találkozókkal és feladatokkal. De az is sokszor előfordul, hogy azon kapja magát az ember, hogy már megint olyasmire vette rá magát, amit egyáltalán nem akart megtenni. Az egyedülálló szülőknek nincs idejük ilyen dolgokra. Gyorsan megtanulták, hogy csak azokat a feladatokat vállalják el, amelyeket el is tudnak és el is akarnak végezni. Nemet mondani meg kell tanulni!
Jól ismerik saját magukat
Nagyon ritka az, amikor valaki tudatosan választja azt, hogy egyedül nevel fel egy gyermeket. Az ide vezető út általában egy nagyobb válságnak köszönhető, amelyet fel kell dolgozni, a vele járó problémákat pedig le kell küzdeni. Egyetlen pozitívuma van ennek a folyamatnak: ilyenkor mindenki nagyon sokat tanul magáról. Az egyedülálló szülők ennek köszönhetően a legtöbb esetben jól ismerik magukat és az igényeiket. Tudják, mit akarnak és mit nem.
Az egyedülálló szülők saját képességeikben is bíznak. Aki erre képes, az szabadon járhatja a saját útját.
Önmagunk megismerése tehát mindig nagyon jó befektetés.
Ki tudják jelölni a határaikat
Erőforrásaik korlátozottak, ezért az egyedülálló szülők egy idő után nagyon jól tudják, hol vannak a határaik. Gyakran túl kell szárnyalniuk és meg is kell védeniük magukat, különösen akkor, ha az elválás a partnertől nem volt békés. Ez persze az élet más területeire is igaz. Itt pedig körbe is értünk, vegyük át újra az első három pontot!
Címoldali kép: 123rf.com
Írásunk a német Brigitte magazin cikke nyomán készült.
