Minden szülő titkos álma, hogy a gyermeke használati utasítás vagy legalábbis gyerek-szülő szótár mellékelésével jöjjön a világra. Ezek segítségével talán jobban megértenénk bizonyos dolgokat, amiket mondanak – főleg azokat, amiket mérgükben vagy csalódottságukban vágnak a képünkbe.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy vagy szó szerint, vagy a saját felnőtt szemszögünkből fordítsuk le a gyermekünk mondanivalóját. Pedig lehet, hogy a szavak mögött húzódó jelentés egészen más, mint amire elsőre gondolnánk! A gyerekeknek ugyanis még nem fejlődött ki tökéletesen a szókincsük, és nem áll rendelkezésükre teljes készlet alkalmazkodási módokból és szociális-érzelmi készségekből, ezért nem mondják mindig pontosan azt, amit gondolnak.
Vegyük számításba a gyerek életkorát is, és hogy ennek megfelelően mennyire fejlődtek ki az agyi képességei. Különösen nehéz, de annál fontosabb, hogy helyesen fordítsuk le a gyerek mondanivalóját, ha bármilyen mentális problémával küszködik.
Mi baja lehet?
Azt nem várhatjuk el a gyermekünktől, hogy mindig mindennel elégedett legyen, mégis olyan szívszaggató, olykor pedig zavarba ejtő, ha feltör belőle a panasz vagy kétségbeesett kijelentéseket tesz.
Ha ez a probléma hosszabb ideig fennáll, vagy a gyerek gyakran mond negatív dolgokat saját magáról, arra az esetre léteznek jó módszerek, amelyekkel leszerelheted az önostorozását. Ha viszont súlyosnak tűnik a helyzet, mert sűrűn vagy nagy vehemenciával bántja magát a gyerek, esetleg teljesen elvesztette a valóságérzékét, feltétlen fordulj szakemberhez!
Lássuk, melyek azok a mondatok, amelyeket gyakorta hallunk a gyermekünktől. Mit jelentenek szerintünk, és mi lehetett a gyerek eredeti szándéka velük (amit a maga módján fejezett ki). Mindegyikhez adunk egy-egy jótanácsot, hogy mit válaszolhatunk ilyenkor, hogyan könnyítsünk a szívén.
Mit akar ezzel mondani…?
A gyerek panasza: „Engem nem szeret senki.”
- A szülő értelmezése: „A gyerekem szomorú és magányos, vagy nem tud beilleszkedni.”
- A gyerek mondanivalója: „Nem bízom magamban.”
- Mit válaszoljon a szülő: „Rossz, hogy így vélekedsz magadról. Bújj ide hozzám, és beszéljük meg.”
A gyerek panasza: „Nem tudom megcsinálni.”
- A szülő értelmezése: „Hiányzik belőle a kitartás.”
- A gyerek mondanivalója: „Olyan sok ez, hogy nehéz hozzáfogni.”
- Mit válaszoljon a szülő: „Érthető, hogy néha elcsüggedsz. De találjuk ki, hogy oldjuk meg ezt a feladatot.”
A gyerek panasza: „Nem akarok iskolába menni.”
- A szülő értelmezése: „Nem veszi komolyan az iskolát, nem akar keményen dolgozni, vagy ne adj’ isten, zaklatják.”
- A gyerek mondanivalója: „Rosszul alszom, nem jövök ki jól az osztálytársaimmal/tanáraimmal stb.”
- Mit válaszoljon a szülő: „Mostanában nem jársz oda szívesen. Beszéljük meg délután, hogy mi okozza a rossz érzésedet, és hogyan segíthetnénk a dolgon.”
A gyerek panasza: „Csúnya/kövér/sovány/esetlen vagyok.”
- A szülő értelmezése: „Drámázik a gyerek.”
- A gyerek mondanivalója: „Nincs semmi önbizalmam.”
- Mit válaszoljon a szülő: „Miért érzed ezt?” És utána hallgasd is meg, amit válaszol.
A gyerek panasza: „Sose csinálhatom azt, amit akarok!”
- A szülő értelmezése: „A gyerekem azt képzeli, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, és nem méltányolja, hogy mi mindent megteszek érte.”
- A gyerek mondanivalója: „Kiborít, hogy egy csomó mindenről nem én döntök.”
- Mit válaszoljon a szülő: „Ezt szomorúan hallom, hiszen annyi jó dolgot csinálhatsz: játszhatsz a barátaiddal, a parkba is kimehettek. Találjunk ki olyan szórakozást, amit »szabad« csinálnod, még ha az most nem is lehetséges, amit éppen szerettél volna.”
Különösen próbára teszi a szülő türelmét, ha a gyerek felad valamit, amit épp csinál, mondván, „nem tudom”, holott mi tudjuk, hogy igenis képes a szóban forgó feladat elvégzésére. Ám ha csak visszavágunk neki azzal, hogy „de igenis tudod!” azzal nem érünk célt, ráadásul semmibe vesszük az érzéseit. Próbálkozzunk inkább az alábbi válaszokkal.
Mit mondjunk, amikor a gyerek feladja azzal, hogy „nem tudom”?
– „Látom, milyen keményen dolgozol! Ha szükséged van rám, szólj.”
– „Csinálj meg annyit, amennyit tudsz, a többinél segítek.”
– „Nézd, máris mennyit haladtál!”
– „Vegyük át együtt a lépéseket?”
– „Gyakorlat teszi a mestert, azaz a tanuláshoz gyakorlat kell – ez mindenkire vonatkozik!”
– „Tartsunk egy kis szünetet, és pár perc múlva próbáljuk meg újra?”„Néha, amikor bosszús vagyok, ez segít… (dobbantsunk a lábunkkal, vagy egyéb butaságot csináljunk). Nincs kedved neked is kipróbálni?”
Ha megértjük, hogy mit takarnak a gyerekünk szavai, higgadtabban és megfelelően tudunk válaszolni. Így remélhetőleg megnyugszik, saját magát és a világot is barátságosabbnak látja majd. Ha látja, hogy számíthat ránk, nagyobb biztonságban érzi magát – ráadásul a köztünk lévő bizalom erősödése a kapcsolatunknak is épülésére szolgál.
(NR fordítása)
Címoldali kép: 123RF
